Röviden: Pentax Optio S40 teszt

Az egyszerű, aluminíum burkolatra nem lehet panasz, és a kezelőszervek is határozottan, pontosan járnak. Egyedül a gép elülső oldalán található vékony, műanyag "ujjkapaszkodó" kicsi, de mivel ez az elem a fotózásra elhanyagolható mértékű hatást gyakorol, ezt az apró hibát nyugodtan elnézhetjük a japánoknak. Mint ahogy a műanyag állványmenet láttán sem kaptam a szívemhez, pedig még az objektívtől is messze van. Mert bár igaz, hogy az S40 is megkapta az ismert panorámakép-készítő segédprogramot, de gyanítom, hogy ennek ellenére nem sokan lesznek, akik ezt a gépet akár csak egyszer is rácsavarozzák egy állványra.

Az állványmenet kapcsán felmerült gyanúmat tovább erősítette az üzemmód-tárcsán a jól megszokott Auto állást felváltó zöld smiley. Ez a gép azoknak (is) készült, akiknek ez az első fényképezőgépük. Smiley módban ugyanis nem elég, hogy szinte minden beállítást automatikusan végez el a gép, még a menürendszer is más. Egyrészt csak néhány opciót tartalmaz, másrészt azok is leegyszerűsödtek, így például a képméret és a tömörítés mértéke a többi üzemmóddal ellentétben itt csak együtt állítható, azaz superior (2304x1728, "super" tömörítési fok), super (2304x1728 "fine"), normal (1600x1200 "fine") és economy (640x480, "fine") minőség választható. Aki többre vágyik az automatánál, annak az S40 jóadag beállítási lehetőséggel kedveskedik, melyekről a kézi beállítási lehetőségek pontban olvashatnak részletesen.

Amint az előbbiekből már kiderült, s amint arra a gép neve is utal, az S40-t 4 Mpixeles CCD-vel látták el. Ez a lapka megegyezik az előd S4-ével, így ezzel is legfeljebb 2304x1728 pixeles képek készíthetők. A további képméretek: 1600x1200, 1024x768, 640x480. A tömörítési fok három lépésben állítható (super, fine, normal). Bár a CCD azonos, az analóg erősítés nem azonos: az S40 legnagyobb érzékenysége ISO 400. A nagyobb érzékenység mindenképpen zajosabb képekhez vezet, de a zajosodás mértéke - a kategórián belül legalábbis - elfogadható.

A CCD előtt az a 3x-os zoomos Pentax SMC optika kapott helyet, mely a mai napig a világ legkisebb géptesten kívüli optikája. No nem nyitott állapotban, hanem behúzva, amikor is a lencsetagok elcsúsznak az optikai tengelyből, így spórolva az értékes hellyel. Az optikáról már többször leírtuk
(Pentax Optio S4, Casio Exilim EX-Z4), hogy nem csak ügyesen hajtogatja magát, de fotózásra is egészen jól használható, mert bár némileg vinyettál, nomeg nagylátószög állásban, de főleg makróban torzít is, azért a kis kompakt masinák közt derekasan megállja a helyét. Kezdőfényereje nagylátószög állásban átlagos, f2,8, tele állásban ellenben f3, ami a kategórián belül jó értéknek számít.

Az S40 LCD-je 1,6" átmérőjű és közel 85,000 pixelből áll, azaz lényegében azonos az S4 kijelzőjével. Bár a képminősége nem rossz, nem egy hasonló gépen nagyobb, de főleg részletgazdagabb LCD található. Valahogy a kép kontrasztossága sem az igazi. Komponálásra a jó képfrissítési sebesség miatt viszont tökéletesen megfelel, a képek élességének ellenőrzését pedig a 12x-es zoom könnyíti meg. A lejátszás üzemmód hasznos szolgáltatása az instant zoom, melynek bekapcsolása után a nagyítóbillentyű egyszeri megnyomására a kép azonnal 12x-es nagyításban jelenik meg a kijelzőn. Az azonnal szót kéretik szó szerint venni: a nagyítás megjelenítése kevesebb időt vesz igénybe, mint kimondani a gép nevét. No, nem azt, hogy Pentax Optio S40, nem a teljeset, dehogy; épp csak azt, hogy esnegyven.

Az S40, mint ahogy az egy első fényképezőgépnek szánt masinától elvárható, nem a kézi beállítási lehetőségeivel, hanem épp a manuális babrálást kiváltó, jól használható témamódjaival hódítja meg a potenciális vásárlók szívét. Így aztán a - mű korcsolyából vett frázissal élve - kötelező elemnek számító fénymérési zóna és fehéregyensúly beállításon kívül mindössze két "magasabb pontszámú" funkcióval kedveskedik a fotósnak: állítható a fókuszzóna (multi-point és szpot) és manuális fókuszmód áll rendelkezésre. Igen, nem tévedés, az S40-nel is lehetséges kézi élességállítás. méghozzá igen finoman, kis lépésekkel. Azonban az interpolált kép és a gyengécske LCD miatt a kézi élességállításnál inkább a méterskálára érdemes hagyatkozni. De ha ez előbb már annyira beharangoztam a témamódokot, akkor vegyük kissé jobban szemügyre őket!

A megszokott portré, tájkép, éjszakai portré hármason kívül 10 ún. Scene mód választható. Ezek lényegében olyan beállítás-variációk, melyek lehetővé teszik színvonalas képek készítését relatíve szokatlan, az automata mód számára "nehezen kezelhető" körülmények közt is. Így például az egyébként ritkaságnak számító Étel Scene módot választva élénkebb színeket és nagy mélységélességet eredményez, míg az előbbinél jóval megszokottabb Hó mód +1 Fé expozíciókorrekciót jelent. E két Scene módon kívül a továbbiak választhatók: Múzeum, Dokumentum, Táj+Portré (táj Anyukával az előtérben), Búvár, Naplemente, Tengerpart, Önarckép, Virág.

A képek színvilágának felborítására nem csak a kézi fehéregyensúly-beszabályzás kínál remek alkalmat, de virtuális előtétlencsék egész sora: narancs, piros, zöld, kék választható. Ez utóbbi három akár szürke szűrővel is kombinálható - persze virtuálisan -, ekkor a kép fekete-fehér lesz, kivéve az aktuális színt, amely viszont az átlagosnál élénkebb lesz a felvételen. A feljebb már említett panorámakép-segéd mellett érdekes funkció a Two-in-One is, mellyel két kép illeszthető egymás mellé. Franciául kevéssé tudó fotósoknak külön öröm ez a kettő az egyben, mert így nem kell megkérni valami kiszámíthatatlan gall illetőt, hogy készítsen fotót a családról, ahogy az Eiffel-torony előtt ácsorog, de még az állványt sem kell cipelni. Elég csak beállítani a családot a torony lábához, megcsinálni az első képet, majd szólni a hitvestársnak, hogy készítse el a második fotót úgy, hogy az pontosan illeszkedjen az első kép széléhez, és már kész is a családi album büszkesége.

A gép apró vakujának hatótávolsága a szokásos, kb. két és fél méter ISO 200-nál. A vakumódok közt sem találni semmi újdonságot, azaz automata, derítés, vörösszem-effektus csökkentéses derítés választható, nomeg persze ki is kapcsolható a villanófény.

Az S40 talán leggyengébb pontja a sorozatfelvétel. Mert bár 19 kép fér a pufferbe, a 0,75 kép/mp-es felvételi sebesség nem éppen imponáló. Ez még egy ultrakompakt géptől is kevés, de az is igaz, hogy ebben a kategóriában a sorozatfelvételi képesség a vásárláskor másodlagos szempont, sőt. A maximum 320x240 pixel felbontású video már valamivel lényegesebb, de a kis felbontást részben ellensúlyozza a 30 kép/mp-es felvételi sebesség és a videofelvétel zajmentessége, kontrasztossága. Azaz ha már a felbontás kicsi, legalább a minőség jó. Ahogy az elvárható a fénymérés és a fókusz aktív marad a felvétel közben is, a gyújtótávolság azonban fix, ellenben a digitális zoom használható.

Bekapcsolási, fókuszálási sebességét tekintve az S40 teljesen átlagos paraméterekkel rendelkezik. Az élőkép megjelenésére az on/off gomb lenyomásától számítva 3 mp-et kell várni, a fókuszsebesség 0,9 és 1,3 mp közt változik a témától, a fényviszonyoktól és az optika állásától függően. A rövid teszt során igen jó benyomást tett rám az élességállítási rendszer, az ésszerű kereteken belül jól megállta a helyét, nem hagyott cserben.

Az S40, bár elvileg az S sorozat "olcsójánosa", nem egy szolgáltatásával túltesz drágább elődjein. Ilyen például az élő ill. lejátszás hisztogram, az instant képelforgatási rendszer, az eggyel több, azaz 3 szabadon konfigurálható gomb. Az öröklött szolgáltatások közt is találni néhány igen hasznosat, ilyen a 30 mp-es, képekhez csatolható hangjegyzet és az akár a memóriakártya teljes szabad kapacitását kihasználó diktafon funkció.

A Pentax Optio S40 kis méretéhez illően SD memóriakártyát használ. A gyártó a géphez nem mellékel kártyát, mivel az S40 11 MB belső memóriával rendelkezik. A masina áramellátásáról két AA méretű ceruzaakkumulátor hivatott gondoskodni. Az olcsón beszerezhető és szükség esetén hagyományos alkáli elemekkel is pótolható AA akkumulátorok hátulütője az S40-nél is jelentkezik: a vaku kisülését követően az LCD elsötétül, csak az átnézeti kereső melletti apró piros led villog hosszasan, jelezve, hogy a gép a vaku töltésével van elfoglalva. A művelet Ni-MH elemekkel nem ritkán 6-8 mp-ig is eltartott, ami száz méteren ugyan remek idő lenne, de vakufeltöltésnek kicsit sok.

• AA Ni-MH elemek
• A/V kábel
• USB
• szoftver
• csuklószíj

Mint ahogy minden gép manapság, az Optio S40 is PictBridge kompatibilis. Ennek köszönhetően gond nélkül tudtunk papírképet nyomtatni róla a szerkesztőség Canon i965-ös nyomtatójával. Egyetlen korlátozás, hogy papírméretet nem tudtunk választani, így ez a lehetőség a 10x15-ös méretű képek nyomtatására korlátozódik.

A Pentax Optio S40 egy igen kedvező árú (a cikk megjelenésének idején bruttó 99.999 Ft), rendkívül pici gép, mely rengeteg olyan hasznos aprósággal lett ellátva, mely megkönnyíti a fotózással még csak most ismerkedők dolgát, lehetővé téve számukra, hogy gyorsan, könnyen készítsenek szép fényképeket.