Az eddig jól bevált részletes teszt helyett, most csak egy rövidebb és egyszerűbb bemutató készült. Ennek több oka van. Az egyik, hogy az időjárás már sajnos nem teszi lehetővé, hogy a szokásos részletességgel próbáljam ki az optikát. Egy másik ok pedig egyszerűen az, hogy nem vagyok berendezkedve egy ekkora gyújtótávolságú objektív tesztelésére. Noha kertes házban lakunk, az A0-ás tesztábra ez esetben túl nagynak bizonyulna, vagy talán az udvarunk túl kicsi (mert hát minden relatív). Mindenesetre rengeteg olyan körülmény van, ami megnehezítené a feladatom, de ezen kívül azt is be kell látnunk, hogy ez az objektív valami olyasmi, mint a kompakt gépek között a legegyszerűbb és legolcsóbb. Nyilvánvaló, hogy ilyen szempontból kár is teljes részletességgel vizsgálni, mert hasonlókat tapasztalhatnánk, mint az olcsó kompakt fényképezőgépeknél.
Mindezek ellenére megpróbálhatjuk a tesztképek alapján körvonalazni, ki az, akiknek jó szolgálatot tehet egy ilyen objektív.
Specifikáció, külső
Kezdésnek nézzük a gyári paramétereket.
No de hoppá, ki is a gyár? Dobozt és leírásokat nem kaptam, így hát maradt a jó öreg internetes kereső. Ennek segítségével sikerült kibogarászni, hogy az Elicar objektívek gyártója a Komamura Co. Japánban. Ugye szép nevük van?
| Elicar 600-1200 mm/F10-20 [IF ]Macro | |||
|---|---|---|---|
| Gyújtótávolság | 600-1200 mm | ||
| Legszűkebb blende | F90 | ||
| Felépítés | 6 lencsetag 6 csoportban | ||
| Fókusz rendszer | kézi | ||
| Rekesz | 5 lamellából | ||
| Közelpont | 3,72 m | ||
| Legnagyobb nagyítás | 1:3 | ||
| Szűrőmenet | 72 mm | ||
| Méretek (átmérő × hossz) | 80 mm × 277 mm | ||
| Tömeg | 1800 gramm | ||
| Gyári kiegészítő | állvány talp beépített kihúzható napellenző |
||
A tolózoomos ultra tele specifikációi között nem találunk hangzatos ED, UD, vagy más, alacsony színszórású tagra utaló jelzést, persze ez lehet az adatlap hiányossága is. A méretes objektív nem mondható éppen túl könnyűnek, de ekkora gyújtótávolságnál ez nem is meglepő. A majdnem két kilogrammnyi tömeg egyébként ebben a kategóriában pehelysúlynak számít (általában 5-6 kg-osak szoktak lenni a 600-800 mm közötti teleobjektívek). Az F10-20-as fényerő első ránézésre meglepő, de ha jobban belegondolunk, akkor reálisnak is tűnhet, hiszen nem profi optikáról van szó. Az viszont biztos, hogy kézből fotózni ezzel nem lehet, meg se próbáljuk! 1/2000-1/4000 mp kellene hozzá, amihez a fényerőt elnézve iszonyatos nagy fényre lenne szükség. Talán egy szikrázó nyári napon ISO1600-as érzékenység mellett lehetséges, máskor kizárt.
Az első problémám az volt, hogy mivel nem vagyok egy kifejezett természetfotós, s nem is tudok jó terepről a környéken, vajon hol és milyen témával teszteljem a szürke eminenciásunkat. Persze mint később kiderült, madarat, cickányt, mókust, vagy bármi más állatot ami nem marad egyhelyben legalább 10 mp-ig, nem is tudnék fotózni. Az ok pedig elég egyszerű: ilyen gyújtótávolságnál már egy jó állvány is kevés ahhoz, hogy meggátolja a gép berázását, vagy belengését. Maradt tehát az előzetes tükörfelcsapással kombinált időzítő, ami jó 10 mp-es késleltetésével már biztosította számomra a nem berázott képek készítését. Persze csak a saját Canon 300D-men, a Vaszilij féle módosított firmware-rel. Sajnos az EOS-20D-vel készült képek java része használhatatlan lett, hála a Canon 2 mp-es késleltetésének és az önkioldó felülbírálásának MLU esetén. Távkioldó meg sajnos nem volt. De ez már a mi bajunk.
Ezen felül van még egy fontos tényező, ami a mozgó állatok fényképezését nehezít ezzel az optikával: ez pedig a fényerő. 600 mm-es F10 fényerővel dolgozhatunk, ami még szép napos időben csak-csak, de gyengébb fénynél, vagy szűkebb blendénél már bőven 1/50 mp alatt járunk majd.
Maradtak tehát azok a témák, melyek nem szaladnak el olyan gyorsan és ebben a csúnya komor őszi időben is fellelhetők.
Az objektív felépítése egyébként teljesen rendben van. Jó nagy kályhacsövünk elején egy kihúzható napellenző foglal helyet, mely mögött a rekeszállító gyűrű található. A feliratozáson F10, F16, F22, F32, F45 és F90 értékeket láthatunk. Ezek persze a 600 mm-es állásra értendők. Az 5 lamellából felépített blendét egyébként köztes értéken is tarthatjuk, nem csak ezek az előre meghatározott pontok használhatók. Mivel kézzel kell mind az élességet, mind a rekeszt állítani, ez lesz az a gyűrű, amit a legsűrűbben fogunk forgatni. Élességállítás előtt F10-re vissza, hogy lássunk a keresőben viszonylag világos képet, majd a fotózás előtt újra szűkíteni a megfelelő értékre.
A legnagyobb gyűrű persze az élességállításé. Sajnos a rekeszgyűrű és az élességállító gyűrű bordázata teljesen egyforma, így tapintással gyorsan nem dönthetjük el, hogy melyik gyűrűt is fogtuk meg, de a szélességük szerencsére jelentősen eltér egymástól. Az élességet végtelen és kb. 4 méter között tudjuk állítani, méghozzá elég pontosan. Erre szükség is van, hiszen a nagy gyújtótávolság miatt nincs túl nagy tartományunk, ami élesen lesz leképezve (senkit se tévesszen meg a nagy kezdő fényerő, hiszen az nem szűk blendéből adódik). A teljes tartományt 180 fokos elfordítással járhatjuk be. Az élességállítással tehát nincs gond, elég jó pontossággal el tudjuk végezni.
A zoomot itt nem gyűrűvel tudjuk állítani. A Canon 100-400-asához hasonlóan ez is tolózoomos. Pontosabban húzózoomos. A hátsó rögzítőcsavart kitekerve az állványra rakott objektív belső részét hátrafelé kihúzhatjuk. A belső részen 100 mm-enként tüntették fel a gyújtótávolságokat.
Apropó állványra helyezés. A gyárilag felszerelt állványtalpon 3 furatot alakítottak ki az állványcsavar számára, valamint egy rögzítőcsavar is megtalálható itt, amelynek kioldásával az állványon lévő optikát a vázzal együtt elfordíthatjuk (tájkép formátumról porté állásra).
Az Elicar teleobjektívjéhez fekete színű hordtáskát is kapunk, amely ugyan nem nyújt védelmet az erősebb fizikai behatások ellen (nincs kipárnázva, szivaccsal kibélelve), de a hordozhatóságot mindenképpen megkönnyíti.
Képminőség
Köztudott tény, hogy 200mm-től kezdve elég nehéz dolguk van a gyártóknak, legalábbis ha kiváló képminőséget szeretnének nyújtani. Nem is véletlen, hogy a profi szériában egy-egy jó minőségű, fényerős telezoomért lazán elkérik a 200-300e Ft-ot 200 vagy 300 mm gyújtótávolságnál. Tovább lépve a nagyobb telék irányába drasztikusan drágulnak az üveg „kályahcsövek”. A Sigma viszonylag népszerű 50-500mm-es teléje (vagy ahogy becézik: „Bigma”) 330e Ft, az olcsóbb 170-500mm 225e Ft. Ezek elég komoly alternatívák. Másik lehetőség a Canon fix 300mm/F4 L IS teléje egy 2x-ezővel, bár ennek összára közel fél millió Ft és nem is zoomos, de részletgazdagsága is nyilván durván lehagyja az Elicar-ét. A Canon 100-400mm-es stabilizáltja 450eFt, a Nikon szintén stabilizált 200-400/F4-ese 2 MFt (!). Ha ezek után elárulom, hogy ennek az Elicar ultratele zoomobjektívnek az ára 250eFt, akkor már sejthetjük, hogy nem várhatjuk tőle azt, amit egy több milliós felszereléstől várunk. Az előző összevetésből az is kiderül, hogy a 126e Ft-ért kínált Sigma 600mm/F8-as tükörobjektíven kívül ebben az árszegmensben nincs is nagyon vetélytársa.
Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy 600 mm-en az árának megfelelő képet produkál. F10-en még erősen lágy, de F22-n már egész jó. 1200 mm-nél sajnos közepes rekeszállásnál is lágy képet kapunk, valami olyasmi érzés támadt bennem, amikor ezeket a képeket néztem, mintha 2 db olcsó 2× telekonvertert raktam volna egy 300 mm-es tele mögé. A fényerő kevés ahhoz, hogy mozgó témát fotózzunk, ezt egyébként az élességállítás is megnehezítené. Ahhoz, hogy viszonylag jó képeket kapjunk, 2 Fé-kkel le kell rekeszelnünk az optikát. Ekkor viszont felhős időben bőven 1/50 mp alá mehet a záridő, ami önkioldó és előzetes tükörfelcsapás (MLU) nélkül használhatatlan.
Minőség 600 mm
Minőség 1200 mm
Ajánló
A tesztképek alapján úgy gondolom, hogy annak lehet jó választás az Elicar 600-1200 mm-es telezoomja, akinek egy 600 mm-es telére van szüksége, többnyire statikus témák fotózására, ahol a záridő nem kritikus, vagy olyan természetfotókhoz, ahol a hátteret a lemenő nap biztosítja.
Az objektív beszerzése után szükség lehet egy vezetékes vagy vezeték nélküli távkioldóra is, valamint egy jó minőségű statívra. A stabil állvány mellett még az MLU-t (előzetes tükörfelcsapás) is érdemes lesz használni.
Az 1200 mm-es gyújtótávolságot már csak komoly kompromisszumok árán alkalmazhatjuk, az így készült képek még szűk blendénél is igen lágyak lesznek.
A kromatikus aberráció elsősorban a nagyobb gyújtótávolságú végállásban jelentkezik erősebben, itt szűk blendénél is érezhető. Szintén erre a végállásra jellemző inkább az alacsony kontraszt. Ez majd’ mindegyik 1000mm vagy feletti gyújtótávolságú tesztképre elmondható, annak ellenére, hogy a napellenző minden esetben tette a dolgát.
A makrózás, mint lehetőség is benne van a pakliban. Az objektíven díszelgő Macro felirat is ezt sugallja. 600 mm-nél 1:5,3, míg 1200 mm-nél 1:3 leképezési aránnyal dolgozhatunk. Ez azt jelenti, hogy 3,7 méterről 600 mm-en kitölthetjük 12 cm széles tárggyal az APS-C szenzoros géppel készült képet. A legfélősebb állat is lefotózható így, feltéve ha képes egyhelyben maradni néhány másodpercig.
A kompromisszumos képminőségnek persze megvan az előnye is: Elicar 600-1200 mm/F10-20 [IF ]Macro objektív ára 250e Ft.
Köszönjük a Digitcam-nek, hogy az objektívet a rendelkezésünkre bocsátotta.
Köszönet illeti Medgyes Krisztiánt is a Canon EOS-20D-ért.
Ha a bemutatóink segítettek a gép kiválasztásában, akkor a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja a melléklet működését. Köszönjük!
Tesztképek
Az optikával készült tesztfotók megtekintéséhez kattintson az egyes képekre. Az alkalmazott gyújtótávolság és rekeszértékek a fájlnevekből is leolvashatók.
A fotók Manfrotto 055 Pro állványon Canon EOS-300D illetve EOS-20D gépekkel készültek, +1 gépen belüli élesítéssel.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
