Felépítés
Ergonómia, kezelés
Az Olympus SP-620UZ külsejében szinte teljes egészében megegyezik az előd SP-610UZ-éval. Azonban ahogy legtöbbször, itt is van egy „de”. Majdnem megegyezik az előddel, de a markolatot kissé áttervezték. Nagyobb helyet hagytak ugyanis az ujjaknak, így kényelmesebb fogást vehetnek a gépen azok is, akiknek vastagabb ujjaik vannak.
A kezelőszervek nem változtak, sem a helyük, sem a funkciójuk. Fent csak a bekapcsoló gomb, a zoomvezérlő kar és ennek közepén az exponáló gomb található, míg hátul a videófelvétel közvetlen gombja, a lejátszás, a menü, a súgó, illetve a négyirányú navigálógombokat is helyettesítő vezérlőtrácsa található. Ez utóbbi négy hozzárendelt funkciót is kínál, melyek a következők:
- Fel: LCD-n megjelenő információk mennyiségének váltása (felvétel és lejátszás módban egyaránt)
- Balra és Jobbra: felvétel módban a funkció menü megjelenítése, lejátszás módban a képek közötti lapozás.
- Le: felvétel módban szintén a funkció menü megjelenítése és benne való mozgás, lejátszás módban egy, vagy több kép törlése.
Elég régóta szerel az Olympus vezérlőtárcsát az SP gépek hátuljára, ezeknek azonban alapesetben nincs közvetlen funkciója. Nem lett volna rossz, ha pl. az expozíció kompenzációt közvetlenül elérhetnénk innen, mert így most kicsit nehézkes ennek beállítása (a funkciómenü 5. eleme).
Az SP-620UZ aljára is műanyag állványmenetet helyeztek, kb. 2 cm-re az optikai tengely vetületétől. Mivel az állványmenet közvetlen közelében található az akkumulátor és memóriakártya foglalat ajtaja, így állványra helyezett fényképezőgépből nem tudjuk cserélni sem a memóriakártyát, sem az akkumulátort anélkül, hogy a gépet leszerelnénk az állványról (illetve állványtalpról).
Optika
Az Olympus SP-620UZ-be új tervezésű objektív került, mely 21×-es zoomátfogású, 4,9-94,5 mm közötti fizikai gyújtótávolságú. Az 1/2,3″ típusú CCD-vel ez a gyújtótávolság tartomány hasonló látószöget eredményez, mint egy képzeletbeli 25-525 mm-es kisfilmes optika. A fényerő nagylátószögnél f/3,1, míg tele állásban f/5,8. Ezek az értékek nagyjából átlagosnak tekinhetők.
Az objektíven belül nincs valódi rekesz, a bejutó fény mennyiségét ND szűrővel képes csökkenteni a fényképezőgép (nagylátószögnél F3,1 helyett F11,9, telében F5,8 helyett F16,3), vagyis csak ez a két érték áll rendelkezésünkre, s ez a mélységélességet sem befolyásolja. A rekesz kézi megadására nincs módunk.
Az optika elé szűrőt, vagy előtétlencsét nem helyezhetünk. A frontlencse védelmére a gyári dobozban mellékelt műanyag kupak szolgál, melyhez szíj is jár.
Képérzékelő
Az Olympus SP-620UZ-be az idén bejelentett kompakt fényképezőgépeknél megszokott 16 Mpixeles 1/2,3″ típusú CCD került. Maximális felbontásban 4608×3456 pixeles képeket készíthetünk, emellett 8M, 5M, 3M, 2M, 1M és VGA felbontás választható. A 4:3 oldalarányon túl 16:9 is választható, ez esetben további két felbontás áll rendelkezésünkre.
A képek JPEG tömörítéssel kerülnek elmentésre, a tömörítési fok finom és normál érték közül választható ki.
Az érzékenységet a fényképezőgép is képes automatikusan megválasztani, melynek során maximum ISO800-at, High ISO módban max. ISO1600-at állíthat be. Automatikus álláson kívül mi magunk is megadhatjuk a kívánt érzékenységet ISO 80 / 100 / 200 / 400 / 800 / 1600 értékek valamelyikére.
A záridő program automatika módban maximum 1/2 mp lehet, amely kis zajú (kis érzékenységű) éjszakai fotók készítésére nem lesz alkalmas. Éjszakai témamódban akár 4 mp-es záridő is elérhető, de ez esetben az érzékenységet csak a gép választhatja meg automatikusan (akár ISO400-ig), illetve fehéregyensúly és expozíció kompenzáció nem állítható be.
A nagy gyújtótávolságú és/vagy gyenge fénynél történő fotózást CCD eltolásos stabilizátor könnyíti meg. S itt a könnyítést szó szerint lehet érteni, hiszen az exponáló gomb félig lenyomására már elindul a stabilizálás, amely a kép helyes komponálását is megkönnyíti.
Kijelző
Úgy tűnik, az LCD-k méretének növelése szépen lassan megállt. Egy ideig jöttek az egyre nagyobb méretű kijelzők, és a 1,5″-tól így eljutottunk a 3″-ig, amelynél nagyobbat csak nagyon ritkán találunk fényképezőgépen. A méreten túl azonban vannak sokkal érdekesebb paraméterek, mint a típus, a felbontás, a betekintési szög no és a színhelyesség. Az SP-620UZ-be egyszerű TFT LCD került, amelynek felbontása nem különösebben nagy, 230 ezer képpont. A betekintési szög sem túl jó, így már 45 fokos szögből lentről nézve is alig látunk valamit. Fej fölüli fotózás így nehézkes. Más kérdés, hogy fentről és oldalról jobb a helyzet.
A háttérvilágítás erősségét a menüben 5 lépésben állíthatjuk.
Felvételkor az exponáló gomb félig lenyomásakor megjelenik a használt rekesz és zársebesség értéke. Az élőképre élőhisztogramot és segédrács megjelenítését is kérhetjük. Lejátszáskor expozíciós adatokat és hisztogramot is a kijelzőre varázsolhatunk, de a kiégett részeket nem villogtatja az SP-620UZ (sem).
A kész képek lejátszásakor a lapozás még mindig ugyanaz, mint ami az SP-800UZ-nél megjelent. Akkor sem igazán tetszett, s ez az érzés azóta sem változott. Mondhatnám azt is, hogy túlcsicsázott. Ha lejátszás módban a jobbra/balra gombot folyamatosan nyomva tartjuk, vagy a vezérlőtárcsát folyamatosan forgatjuk, áttérünk gyors lapozásba. Eddig még semmi különös nincs, hiszen ilyet más gép is alkalmaz, némelyik a JPEG-be ágyazott EXIF bélyegkép segítségével igen gyors lapozást tesz lehetővé.
Az Olympusnál azonban úgy gondolták, hogy legyen csicsás ez a gyorslapozás, ezért ebben a módban nem csak egyszerűen egyik képet látjuk a másik után, hanem egyik oldalról beúszva jelennek meg a pici képek, amelyek ráadásul hol kisebbek, hol nagyobbak, s szinte véletlenszerűen hol a képernyő felső, hol az alsó részében helyezkednek el, picit egymást is átfedve. Ennek következménye, hogy lapozáskor az ember szeme úgy jár fel-le, mint egy ping-pong meccsen. Már csak hab a tortán, hogy a lapozás egyre gyorsabb, pár másodperc után olyan sebességre kapcsol, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja.
Jó lett volna, ha két év után ezen végre változtatott volna az Olympus, vagy legalább lehetővé tette volna, hogy ezt kikerülve egyszerű képváltást válasszunk, ami egyébként a képek könnyed összehasonlításához se lenne rossz.
Az egymást követő képek összehasonlítása ugyanis így nem egyszerű. Szokásom úgy ellenőrizni a fotókat, hogy az egymás utániakat többször oda-vissza változatva tekintem meg. A beúsztatás miatt ez itt alapesetben szinte lehetetlen, különbséget így képtelenség észrevenni, mert az oldalról mozgó új kép megzavar. Szerencsére akad egy kiskapu. Ha a képbe minimálisan belenagyítunk, akkor is lehetőségünk van a képek közötti váltásra, s ez esetben már sem úsztatás, sem fade-elés, sem más felesleges effekt nem szól közbe. A képek között egyébként gyorsan lapozhatunk, 100 képet kb. 15 mp alatt tekerhetünk át.
A képek visszanézésekor kb. 10×-es maximális nagyítást érhetünk el, mely jobbára elég az élesség ellenőrzésére, de tudnunk kell, hogy a valóságosnál lágyabb képet látunk a kijelzőn, ugyanis a 2×2 pixeles részleteket is egybemosódva jeleníti meg a gép.
Vaku
Az Olympus SP-620UZ-re ugyanolyan felpattintható vaku került, mint az SP-610UZ-re. Ezt csak a fotós nyithatja ki, a gép maga nem képes rá. A kinyitott villanó az optikai tengelyhez képest 6 cm-rel magasabbra emelkedik. A vaku üzemmódjai között tiltott, automatikus, derítő, derítő vörösszem csökkentő található. Hosszú idejű szinkron nem válaszható.
Ha a vörösszem csökkentő mód ellenére vörösszemek alakulnának ki a képen, ennek javítására lejátszás módban van lehetőségünk.
Külső vakut nem helyezhetünk a fényképezőgépre.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
Az Olympus SP-620UZ-n két csatlakozó található, melyeket a jobb oldalra egy műanyag takarólap mögé rejtettek. Ide került a mini HDMI és a kombinált Hi-Speed USB 2.0 és A/V kimenet.
A fotók és videók számára a gép 59 MiB-nyi belső flash memóriát rejt, ami egész jó vésztárhely, ha otthon felejtenénk a memóriakártyánkat. 10×13 cm-es mérthez szükséges 2 Mpixeles képből 62 képet készíthetünk. Természetesen normál használathoz ez a belső kapacitás már szűkös így mindenképpen ajánlott memóriakártyát is beszereznünk. A gép SD/SDHC és SDXC memóriakártyákat támogat.
A fényképezőgépet négy darab ceruzaellemről vagy AA méretű akkumulátorról üzemeltethetjük. Az akkuk és a memóriakártya foglalatait ugyanazon műanyag ajtó fedi, melyet nem láttak el fém megerősítéssel így érdemes rá vigyázni (az ajtó letörése a gép használhatatlanságát eredményezné).
A fényképezőgép az akkumulátor töltöttségét 4 szinten jelzi: üres, 1/3, 2/3, tele.
