Felépítés, használat
A kezelőszerveket javarészét a felső részén találjuk, ahol egy méretes felvétel gomb (exponáló gomb), Menü és Ok, valamint jobbra-balra választó gombok találhatók. Ez utóbbiak funkciógombként is használhatók, hiszen ha 2 mp-ig nyomva tartjuk a bal oldali iránygombot, akkor ezzel aktiválhatjuk a Wi-Fi adaptert, míg ugyanezt a jobb oldali iránygombnál elvégezve a beépített LED-es videólámpát kapcsolhatjuk be.
A gépet az oldalán lévő kapcsolóval helyezhetjük üzemkész állapotba, itt a felvételi módot, vagy a GPS naplózást választhatjuk. A naplózás egyébként akkor is folytatódik, ha felvételi módba kapcsolunk át, de a fotózás/videózás befejezése után ha folytatnánk a GPS útvonal rögzítést, akkor ebbe a módba kell visszatérnünk, nem a kikapcsolt állásba. Erre egyébként a gép is figyelmeztet az LCD-jén, ha a nyomkövetés korábban aktív volt.
A gombok sajnos kicsit kényelmetlenek, a vízálló gépekhez mérten is keményen járnak, nehezen benyomhatók. Ez alól részben kivétel az exponáló/felvétel kezdés-leállítás gomb, bár így is beleszaladtam néha abba a hibába, hogy csak enyhén nyomtam le a gombot, így a felvételezés nem kezdődött meg, csak azt hittem. A kívánt snitt végén pedig már erősebben nyomtam meg a gombot, majd ekkor vettem észre, hogy csak akkor indult a felvételkészítés. Igazából ez nem feltétlenül csak a gép hibája, nekem is figyelnem kellett volna a felvétel előtti csippanás elmaradására.
Az akkumulátor és a memóriakártya a gép hátuljában foglal helyet. Ez az elhelyezés remek, hiszen így a kamera felszerelt állapotában is könnyedén cserélhető marad mind az akku, mind a memóriakártya.
Nem annyira került viszont jó helyre az állványmenet, amely túlzottan a gép eleje felé tolódott, így méretesebb állványfej belelóghat a képbe. Az állványmenetbe a mellékelt markolat is becsavarható, amely az alján szintén rendelkezik egy másik állványmenettel.
A gép fogása egyébként enélkül is kényelmes lehet, ha egyszerűen megmarkoljuk és úgy fogjuk, mint az amerikai filmekben a zsaruk a zseblámpát.
A gép menürendszere az egyre kiforrottabb fényképezőgép menükhöz szokott felhasználó számára elég nehézkesen kezelhető, ami az akciókamerák világában egyáltalán nem egyedi eset. A menürendszer kényelmetlen kialakítása mögött feltehetőleg a kezelésre használható gombok kis száma állhat. A felvétel módban az OK gombbal választhatunk üzemmódot, amely a következők lehetnek:
- videófelvétel
- fotó készítés
- time-lapse készítés
- beállítás menü
- lejátszás
Videófelvételt UltraHD, FullHD vagy HD felbontásban készíthetünk, a paramétereket a Menü gomb megnyomásával változtathatjuk, úgy mind expozíció kompenzáció, fehér-egyensúly (automata, felhős, napos, víz alatti), látószög (kisebb, nagyobb, illetve kép 180 fokos elfordítása, ha a kamerát fejjel lefelé szerelnénk fel), stabilizátor, erős erőhatásra új fejezet nyitása, illetve videófájlok hosszának korlátozása (3, 5, vagy 10 perc).
A fotózási paraméterek sem sokkal bővebbek, itt a felbontást 8 Mpixelre, 2 Mpixelre, 0,9 Mpixelre vagy 0,4 Mpixelre. Választhatunk 2 vagy 12 mp-es önkioldót, illetve sorozat módban megadhatjuk, hány mp-enként készüljön felvétel (0,5, 1, 2, 5, 10, 30, 60 mp).
Time-lapse üzemmódban a felbontást szintén UltraHD, FullHD, HD, vagy VGA-ra állíthatjuk, a képek közötti időköz 0,5 mp, 1, 2, 5, 10, 30 vagy 60 mp lehet.
Annak ellenére, hogy a menü használata kissé nehézkes, ez mégsem akkora probléma. A paramétereket ugyanis ritkán kell módosítanunk, hiszen ha akciókameraként használjuk a gépet, akkor maximum a videófelvétel mód vagy a time-lapse mód között akarunk váltani. Persze felhasználóbarátabb megoldás lett volna, ha egy másik kapcsolót is helyeznek a gépre, ahol az üzemmód közvetlenül kiválasztható: fotó, videó vagy time-lapse. Ezt egy kezünkkel is válthattunk volna, ha már kicsit kitapasztaljuk a gépet.
Az élőképet két módon tekinthetjük meg, vagy a 90 fokban (magunk felé) kihajtható kis méretű és kis felbontású LCD-n, vagy a Wi-Fi-t használva okostelefonon. A kijelző képe egyébként erős napsütésben viszonylag nehezen látható, s ezt sajnos az is nehezítheti, ha az LCD előtti plexi megkarcolódik. Bár mi mindig igyekszünk maximálisan vigyázni a tesztkészülékekre, a nálunk járt TG-Tracker LCD-je sajnos pár nap alatt megkarcolódott, ami azt sejteti, hogy nem karcálló üveg került az LCD elé. Persze az meg eltörne, ha leejtenénk. A legjobb, amit tehetünk, ha a gép megvásárlása után védőfóliát helyezünk az LCD elé, amit igény és szükség esetén könnyen cserélhetünk.
A Wi-Fi bekapcsolása után egyébként a szokásos Olympus Share alkalmazást kell elindítanunk, ahol a kép és videókészítés is elvégezhető, valamint a fenti paraméterek némelyike is megváltoztatható.
A víz alatti felvételek készítéséhez a torzítások csökkentése és a víz könnyebb lepergése érdekében egy külön előtétet ad a gyártó, amelyet a gömbszelet formájú, 204 fokos látószöget is lehetővé tevő napellenző helyére kell felraknunk. Ha ezt a téglatest formájú napellenzőt használjuk, a teljes látószögből elég jelentős rész kitakarásra kerül, ezért a menüben érdemes átváltanunk a kevésbé nagy látószögre, hogy a vignettálás megszűnjön.
Megpróbáltuk a hazafelé vezető út GPS logját is elkészíteni, de sajnos valamiért nem tetszett a gépnek a nálunk lévő 64 GB-os microSDXC memóriakártya, amelyre videózni még engedett, de a GPS log indításánál Card Error hibát dobott. Mivel nem akartuk az addigi felvételeket elbukni, inkább feladtuk a log készítését, amelyet haza érve a szokásos városi próbánkon pótoltuk be.
A tapasztalatok alapján a GPS pozíció frissítése elég ritka, ezért az útvonal rögzítése is pontatlan. Az alábbi térképen zölddel jelöltük a valóban bejárt útvonalat, míg a kék jelzés az Olympus TOUGH TG-Tracker által mentett útvonalat mutatja.
A gép kipróbálása és használata során vegyes tapasztalatokat szereztünk. A Wi-Fi-s élőkép megosztás sok helyzetben nagyon komoly segítséget nyújt, az automatikus kikapcsolódó LCD pedig jelentősen növelheti az akkuidőt. Ennek ellenére a 7 órás autóút alatt szükséges volt USB-n keresztül rátölteni a kis kamerára, de lehet, hogy ez csak annak volt köszönhető, hogy az út elején nagyon lelkesen kezdtük filmezni a szép hegyeket. Igazság szerint több órányi felvétel után volt csak szükséges a rátöltés. Ha előre tudjuk, hogy ilyen sokáig kell felvételt készíteni, felkészülhetünk a ma már sokféle kapacitásban elérhető, okostelefonokhoz kínált valamilyen PowerBankkal.
Igaz, mivel az USB csatlakozás a memória kártya foglalatát és az akkut is fedő ajtó mögött van, ez a módszer csak szárazföldön járható.
Az Olympus TG-Tracker képminőségével sajnos nem voltunk maradéktalanul megelégedve. Az Ultra HD videó részletgazdagsága eléggé elmarad attól, amit egy 4k videótól várhatnánk. Igazság szerint alig nyújt többet a Full HD-nél, amit okozhat a szenzor is, de okozhat az objektív is, vagy éppen a tömörítés.
Ugyanilyen probléma érezhető a 8 Mpixeles fotókkal is, azaz alig van részlet a képen. Ez viszont a túl erős zajszűrés következménye, vagyis kb. olyan minőséget kapunk, mint egy pár évvel ezelőtti mobiltelefontól.
Nyilvánvaló, hogy egy akciókamerával nem is az a cél, hogy plakát méretű fotónyomatokat készítsünk, de amikor a specifikációkban megadott felbontáson sem állóképnél, sem videóban nem azt a minőséget kapjuk, amit a felbontás értéknél elvárhatnánk, az egy kicsit kiábrándító tud lenni.
Ennek ellenére a Tracker, mint akciókamera, jó szolgálatot tett. A mérete kellően kicsi, a tömege sem vállalhatatlan, a végső szót pedig úgyis az ár fogja megadni, amely vagy túlzó a képességeihez, vagy jó.
Nos, kérem szépen, az Olympus TOUGH TG-Tracker ára a cikkünk megjelenésekor bruttó 115.000 Ft.
Ez a piac hasonló specifikációjú (4k videó, 8-12 Mpixel fotó, Wi-Fi) többi termékének árához közeli, így senki sem mondhatja, hogy a TG-Tracker drága lenne. Ha viszont megelégszünk a Full HD videóval, akkor akár 100 ezer Ft alatt is találunk akciókamerát, igaz, a vízállóságot külön tokkal kellene megoldanunk.
