Röviden: Panasonic LUMIX DMC-FX500 teszt

Másodszor járt a kezeim között a Panasonic LUMIX DMC-FX500, így mint régi ismerőst köszönthettem, és kezelésének apró fortélyai is gyorsan előjöttek. Az apró „ékszerdoboz” a korábbi mintapéldányhoz hasonló minőséget produkált bolti változatban is, így kézenfekvő volt, hogy elővegyük exkluzív bemutató cikkünket és kiegészítsük az új tapasztalatokkal. Ezek főleg a sebességet, a képminőséget,néhány menüpontot és persze a végső értékelést érintik. Legfőképp ezekben különbözik ez a teszt az előző bemutatótól. A cikk többi részét onnan kölcsönöztük, hisz 90%-ban ugyanazt mondhatjuk el a most nálunk járt változatról is.

Külső, kezelés

Itt aztán semmi különbséget nem tapasztaltam a gyártás előtti példányhoz képest. A készüléket fekete és ezüst színváltozatban vásárolhatjuk meg. A első verzió fekete elő és hátlapot kapott, ezüst szélekkel és objektívházzal, ami inkább kissé pezsgőszínű. Az utóbbi színváltozat pedig kétféle ezüst árnyalatban játszik, világosabb elő-, és hátlappal, valamint sötétebb objektívházzal.

A Panasonic DMC-FX500 az ultrakompakt hagyományokhoz híven igencsak szögletes, de rendkívül tetszetős masina. A fémváz elnyűhetetlen, de egyben exkluzív külsőt, az apró és finoman kidolgozott kezelőszervek precizitást kölcsönöznek a készüléknek. Az elit érzést tovább növeli a „brushed-metal” előlap. Egyedül a jobb szélre biggyesztett fémdísznek nem látom a funkcióját. Nem különösebben szép, habár az előlap „egyhangúságát” megtöri, és a gép fogása sem lesz biztosabb általa.

A kis méretnek és gomboknak persze megvan a maga átka is, nevezetesen a kényelem, vagy inkább kényelmetlenség. A nagy LCD miatt kb. hüvelykujjunk számára marad hely a hátlap megtámasztásához, a gombok pedig egytől egyik olyan aprók, hogy egy sötétebb helyiségben komoly munka kitapogatni őket. A kezelőszervek színükben is illeszkednek a környezetükhöz, így például a krómszínű felső részen krómozott bekapcsoló gombot, zoomgyűrűt és exponáló gombot találunk, a fekete hátlap pedig fekete kapcsolókat rejt. Legfölül mindjárt a felvétel és visszajátszás kapcsolóját, mely alatt egy módválasztó és a kijelző információit szabályozó apró nyomógombot találunk.

A módválasztót lenyomva 7 felvételi alapprogram jelenik meg a képernyőn érintőgombok formájában. Ezekre ujjunkkal, vagy a kapott műanyag pointerrel rábökve beléphetünk a kívánt üzemmódba:

iAuto: a fényképezőgép választja ki a megfelelő témaprogramot (pl. makró, portré, tájkép) és az összes expozíciós beállítást.
SCN Scene: további érintőképernyőket kapunk, melyeken kiválasztható a 21 db témamód egyike (Portré, Lágy bőrtónus, Önarckép, Tájkép, Sport, Éjszakai Portré, Éjszakai Tájkép, Étel, Party, Gyertyafény, Baba 1., Baba 2., Háziállat, Napnyugta, Magas érzékenység, Gyors sorozat, Csillagos ég, Tűzijáték, Vízparti, Hó, Légi fotó)
Movie: mozgókép felvétel.
P Program: az expozíciós alapbeállítások (rekesz, záridő) kivételével beleszólhatunk a gép működésébe.
A Aperture: rekesz előválasztás, melynél a felhasználó határozza meg a rekeszértéket és a gép ehhez választ megfelelő záridőt. A rekeszérték teljes nagylátószögnél F2,8-F8,0 között állítható, 1/3 Fé lépésközökkel. A zoom emelésével a beállítható értékek köre szűkül, és kb. 60 mm-es ekvivalens gyújtótávolságtól már nem állítható a rekesz, csupán az F5,9 körüli érték használható. A beállítást egyébként szintén érintőképernyővel oldották meg. Egy vízszintes „görgetősávot” kapunk a képernyő aljára, amelynek bármely pontjára rábökve kiválaszthatjuk a nekünk tetsző értéket. Ugyanígy használható az expozíció korrekció is, mely a jobb oldalon megjelenő függőleges sávval szabályozható.
S Shutter: záridő előválasztás. Hasonló az előbbihez, de itt a záridő kiválasztása hárul a fotósra és a gép ehhez rendel egy megfelelő rekeszérték párt. A kezelés ugyanaz az érintőképernyős megoldás, melyről az imént írtam.
M Manual: a gép összes funkciója vezérelhető a fotós által. Kezelése megegyezik az előbbiekkel. Az alsó görgetősávon a záridő, a jobb oldalin a rekeszérték állítható.

A négyirányú vezérlőgombbal volt a legtöbb problémám, amely mérete miatt inkább apró joysticknak nevezhető. Akinek finomabb keze van megpróbálhatja ujjbeggyel vezérelni, de inkább csak egyfajta körömpiszkálós játék kerekedik ki a gomb kezeléséből, és ráadásul elég könnyen nyomható meg a rossz irány. Szóval nem árt az LCD-n ellenőrizni, hogy mit is állítottunk vele. A menüben való navigáció erre a kis gombra hárul, de négy fontos alapfunkció is itt szabályozható, mégpedig az önkioldó (bal irány), az expozíció korrekció (fel), a vakumódok (jobbra) és a fókusztartomány (le).
A gombot lenyomva a főmenübe jutunk, mely a következő beállításokat tartalmazza:

Felvétel menü

• Képméret: 10m, 7m, 5m, 3m, 2m, 0,3m (a méret függ a beállított képaránytól is)
• Minőség: Finom, Normál
• Képarány: 4:3, 3:2, 16:9
• Intelligens ISO: Ki, Be
• Érzékenység: Auto, 100, 200, 400, 800, 1600

Fehéregyensúly: automata, napsütés, felhős, árnyék, halogén, manuális

• Fénymérési mód: multi, középre súlyozott, szpot
• AF mód: 1 mezős, szpot, arcfelismerés, 9 mezős, 3 mezős nagy sebességű, 1 mezős nagy sebességű
• Gyors AF: Ki, Be
• Sorozatkép: Ki, Be, Korlátlan
• Intelligens Kontraszt: Ki, Be
• Digit Zoom: Ki, Be
• Színeffekt: Ki, B/W, Szépia, Hideg, Meleg
• Képbeállítás: Kontraszt (+/-2), Élesség (+/-2), Telítettség (+/-2), Zajcsökkentés (+/-2)
• Stabilizátor: Ki, 1. mód, 2. mód
• Minimum zársebesség: 1-1/250 mp, 1 Fé lépésközökkel
• Audiofelvétel: Ki, Be
• AF segédfény: Ki, Be
• Órabeállítás

Lejátszás menü

• Szövegbélyegző: egy kép, többet
• Multi átméretezés: bármely oldalarány bármely képméretére (összesen 15 lehetőség)
• Képarány konvertálása: 3:2, 4:3
• Forgatás: jobbra-balra 90 fokkal
• Kijelző forgatása: On, Off
• DPOF nyomtatás: egy kép, többet, mégse
• Védelem: egy kép, többet, mégse
• Utóhang: hangjegyzet felvétele állóképek mellé
• Másolás: belső memóriából kártyára, illetve vissza

A Setup (Beállítás) menü opciói:

• Órabeállítás
• Világidő
• Monitor világossága: 7 fokozat
• LCD üzemmód: Normál, Auttomata LCD világosság, Power LCD (napsütésben), Felvétel magasból
• Beep (hangjelzés): Beep szint (3 állás), Beep hangszín (3 lehetőség), Zár hangerő (3 szint), Zár hangszín (3 opció)
• Hangerő: 7 fokozat
• Kompozíciós segédvonalak: Felvételi infó (Ki, Be); Mintázat (harmadoló, átlós/kereszt)
• Hisztogram: Ki, Be
• Utazási időpont
• Gazdaságos üzemmód
• Automata képellenőrzés: Ki, 1mp, 2mp, Tartás, Zoom
• Számozás törlése
• Alapállapot: visszaállás gyári beállításokra
• USB üzemmód: kiválasztás csatlakozáskor, PictBridge, PC
• Videokimenet: PAL, NTSC
• TV képarány: 4:3, 16:9
• Mértékegység: méter, láb
• Érintés segéd: Ki, Be
• Kártya formázása
• Érintőképernyő kalibrációja
• Menünyelv: 15 db, köztük a magyar
• Demó mód

A négyirányú vezérlőgomb alatt találjuk a gyorsmenü és képtörlés gombot. A gyorsmenü a Panasonic gépek mindegyikében megtalálható és segítségével a főmenü lassú böngészése nélkül érhetjük el a gép fontosabb szolgáltatásait. Ezek sorban a következők: Stabilizátor mód, Sorozatfelvétel, AF-mód, Fehéregyensúly, Érzékenység, Intelligens kontraszt, Képméret, LCD üzemmód.

Kiváló szolgáltatás az érintésérzékeny AF/AE funkció, amit szinte bármely fénykép módban aktiválhatunk a képernyő jobb alsó sarkában megjelenő érintőgombbal. Ennek hatására egy keret jelenik meg, melynek bármely pontjára rábökhetünk ujjunkkal. A gép a választott pontra próbál élesíteni és ennek megfelelően állítja be az expozíciót is.

Képérzékelő

A DMC-FX500-ba egy 1/2,33”-os CCD képérzékelő került, mely 10,7 megapixel felbontású. Ebből kb. 10,1 millió pixelt hasznosít a gép tényleges képalkotásra. Az így kapott maximális képméret 3648 x 2736 képpont, persze csak ha 4:3 oldalarányt használunk. Választhatunk szűkebb képarányokat is, például a 3:2 és 16:9 értékeket. Mindkét esetben a kép aljából és tetejéből vág a gép, így maximálisan 3648 x 2432 (3:2) és 3648 x 2056 (16:9) méretek érhetők el. Meglehetősen sok méret közül választhatunk. 4:3 oldalaránynál hatfélét, egyéb beállításnál 4-4 -félét, és bármelyiküknél beállítható a két (finom, normál) tömörítési fok is. A Finom fokozat 99%-os, a Normál (Std) állás 93%-os tömörítési minőséget jelent. Így összesen 28 beállítás közül választhatunk, már a mi a kép minőségét és méretét illeti. Formátum tekintetében csak a jól bevált JPEG-et használhatjuk. A felvétel menü Képmódosítás pontjánál +/-2 értékben szabályozhatók a képek feldolgozási paraméterei, nevezetesen a kontraszt, az élesség, a színtelítettség és a zajszűrés erőssége. A képfeldolgozás minőségéért és gyorsaságáért már a legújabb fejlesztésű Venus Engine IV rendszer felel.

Az érzékenység beállítását bízhatjuk a gépre is (Auto, Intelligens ISO), de ISO100-1600 között magunk is elvégezhetjük. Ha az SCN üzemmód a Magas érzékenység programját választjuk a gép ISO 1600-6400 között automatikusan szabályozza az érzékenységet.

LCD

A bevezetőben említett testvérmodellnél nagyobb, 3” LCD-t szereltek az FX500-ra, mely ahhoz hasonló, 230 000 képpontos felbontással bír. Látható mérete 7,5 cm, ami 2,95” képátlót jelent. A gép méretéhez képest hatalmas TFT monitor a teljes hátlapot uralja és az eddigiek alapján az sem titok, hogy érintésérzékeny kijelzővel van dolgunk. Az üzemmódok, témaprogramok, expozíciós beállítások jó része ilyen módon szabályozható. Ehhez az esetek többségében egy vékony ujjra (vagy körömre) illetve a géphez mellékelt műanyag pointerre lesz szükségünk. Az utóbbit felfűzhetjük a csuklópántra is, de többnyire saját kezünk esik majd „kézre” leginkább, így ezzel gyorsabb, de kicsit kényelmetlenebb lesz a kezelés. A menü és gyorsmenü összes funkciója a kezelőgombokkal szabályozható.

A kijelző információit a Display gombbal tüntethetjük el és ennek segítségével jeleníthető meg a menüben előzőleg beállított kompozíciós segédrács is. Az LCD használható Automata világosság módban is, melynél a gép a külső fényviszonyokhoz mérten határozza meg a monitor világosságát. A Power LCD módnak napsütésben vesszük majd hasznát, a Felvétel magasból opciót pedig akkor, ha a gépet fejünk fölé emelve szeretnénk exponálni és alulról tekintünk a kijelzőre.

Optika, vaku

Az érintőképernyős kijelző mellett a Panasonic DMC-FX500 másik előnye a kategóriájában kiemelkedő optikai teljesítmény, elsősorban a nagylátószög. A kisfilmes értéken 25 mm-nek megfelelő látószög több mint jónak mondható, hiszen elvétve találhatunk 28 mm-es ultrakompaktokat, de 35-38 mm-nek megfelelő az átlagos kezdő látószög. A gépet így azok fogják igazán értékelni, akik belső térben szeretnének fotózni. Az ekvivalens 25 mm-es látószög amúgy megegyezik az FX35 látószögével, de annak 4x zoomátfogására azért rátettek egy lapáttal, így az FX500-nál 5x zoomot kapunk, 25-125 mm-es tartománnyal. A fényerő F2,8-5,9, melynek kezdőértéke átlagos, a teletartomány fényereje azonban elég gyenge. Az optikai zoom nagyon finoman léptethető, kb. 19 fokozatban. A teljes tartomány 2,2 mp alatt „pörgethető” át.

A Leica DC VARIO-ELMARIT objektív 7 lencsetagot tartalmaz 6 csoportban. Ezek közül 4 aszférikus tag és egy újonnan kifejlesztett EA (Extra Magas Refraktív Indexű Aszférikus) lencse biztosítja a megfelelő képminőséget. Panasonic gépről lévén szó, nem maradt ki a képből a megszokott Mega O.I.S. Stabilizátor sem, mely Mode 1 és Mode 2 állásban használható. Mozgókép felvételnél csak a folyamatos optikai stabilizációt adó Mode 1 beállítás választható.

Az optikai zoom mellett 4 digitális zoom is használható, illetve alacsonyabb felbontásokban (0,3-7 megapixel) igénybe vehetjük az Extra Optikai (EZ) zoomot is, amely kis képméretnél is maximális nagyítást ad. Ez 3 megapixelnél egy 8,9x optikai zoomos géppel egyenértékű nagyítást jelent. Elérhetnénk a 10 megapixeles kép utólagos megvágásával is, de az EZ zoom gyorsasága, gépen belüli képtömörítése és azonnali komponálási lehetősége mégis kényelmesebb.

Az AF normál módban, nagylátószögnél 50 cm és végtelen, tele állásban 100 cm és végtelen között működik. Csak automata élességállítást használhatunk a géppel, kézi fókuszra nincs mód. Ha közeli felvételeket szeretnénk készíteni, a joystick le irányával azonnal átválthatunk Makró módba, melynél akár 5 cm-ről is dolgozhatunk.

Az autofókusz 1 és 3 pontos (normál/nagysebességű), 9 pontos és szpot módokban használható, de választhatunk arcfelismerő AF funkciót és a már említett érintőképes AF pont kiválasztást is. Gyengébb fényviszonyok között ki- és bekapcsolható AF-segédfénnyel támogathatjuk a automatikus élességállítás működését.

A meglehetősen apró vaku elég közel került az objektívhez így fokozott a vörösszem kialakulásának veszélye. Ez ellen a vaku elővillanásaival védekezhetünk, de beállíthatjuk automata, derítő (mindig villan) és lassú szinkron módokba is. A villanó nagylátószögnél, automata ISO beállítással 0,6-6 méter, tele tartományban pedig 1-2,8 méter között biztosít megfelelő megvilágítást.

Akkumulátor, memóriakártya

Az ultrakompaktok között már megszokott a kisméretű lítium-ion akkumulátor használata, hiszen a „méretes” ceruzaelemek sokkal több helyet foglalnának. A LUMIX DMC-FX500-hoz a DMW-BCE10E 3,6Voltos, 1000 mAh teljesítményű lítium-ion akkumulátort mellékeli a gyártó. Természetesen jár hozzá egy hálózati töltő is (DE-A40), mellyel kb. 2 óra alatt tölthető fel az áramforrás. Egy töltéssel a gyári mérések szerint (CIPA standard) kb. 280 kép készíthető, illetve 300 perc lejátszásra fogható a gép. Saját tapasztalataink alapján, sűrű LCD használattal kb. 160-180 kép után kezdett villogni a merült jelzés. A gép rendelkezik energiatakarékos móddal is, de az LCD közvetlenül nem kapcsolható ki.

Az akkumulátor a „markolat” alján lévő foglalatba helyezhető. Kicsúszását egy rugós retesz gátolja. A foglalat ajtaja műanyagból készült, ami nem is lenne baj, ha nem tűnne gyenge és kényes konstrukciónak, úgyhogy nem árt vigyázni vele. Ugyanez az ajtó fedi a kis kártyafoglalatot is, melybe SD/SDHC és MMC típusú kártyák csúsztathatók. A gép ezen felül 50 MB beépített memóriával rendelkezik. Az akku+kártyafoglalat mellé, a bal oldalra került a fémből készült állványmenet.

Még egy műanyagajtót találunk a gépen, mégpedig a készülék jobb oldalán. Ez a váz színére fújt, kihajtható fedél takarja a külön megvehető hálózati tápegység aljzatát, valamint az audio/video és HD kimeneteket.

Sorozat, videó

Az FX500 kétféle sorozatmódban használható. Normál állásban 2,5 kép/mp sebességgel dolgozhatunk, akár teljes felbontásban. Az alacsonyabb tömörítési fokozatban ilyenkor 5 képig, finom tömörítésnél pedig 3 képig tarthat a sorozat. Természetesen meg is mértük a sebességet, amely 2,66 kép/mp-es sebességet, azaz a gyári értéknél hajszálnyival jobb értéket mutatott. A sorozat hossza valóban 3 képig tartott a legjobb tömörítési fokozatban. A másik beállítás a korlátlan mód, amely – ahogy neve is mutatja – nem szab határt a képek számának. Exkluzív előzetesünkben még csökkentett képméretről és 6 kép/mp-es sebességről volt szó, de teszmodellünkkel teljes felbontásban is készíthettünk képeket, igaz, így a sebesség csak 1,33 kép/mp volt. A képek száma elvileg csak a kártya kapacitásán múlik, gyakorlatilag viszont többnyire 3 kép után megszakadt a sorozat, pedig gyors Panasonic SD kártyát használtunk. A legtöbb, amit egyhuzamban elértem, 9 kép volt, ami azért elég messze van a végtelentől, de a 2 GB-os SD kártya kapacitásától is.

Videofelvétel terén kiemelkedő teljesítményt nyújt a gép, hiszen a maximális felbontás 1280 x 720 lehet, a sebesség pedig 15 és 30 kocka/mp, ami már valódi HD (de még nem Full HD) képminőséget jelent. Ehhez persze 16:9 oldalarányra kell kapcsolnunk, mivel 4:3 oldalaránynál legfeljebb 640 x 480, 3:2-nél pedig 848 x 480 pixeles videók rögzíthetők 10, vagy 30 képkocka/mp-es sebességgel. A felvétel indítása és leállítása az exponáló gombbal történhet. A fényképezőgép természetesen hangot is rögzít a felvétel során, a még menthető felvétel hossza pedig folyamatosan látható a képernyőn. A videók hossza a memóriakártya kapacitásától is függ, de legfeljebb 15 perc lehet. Az elkészült videók Quicktime MOV formátumban kerülnek a memóriába. Felvétel közben nem használhatjuk a zoomot és az AF sem működik, de fénymérésünk van. Az élesség a felvétel megkezdése előtt állítható be. A menüben szabályozható még a fehéregyensúly, fénymérési mód, digitális zoom és színeffekt is választható.

Sebesség

Az FX500 végleges változatában már lelkiismeret-furdalás nélkül mérhettük meg a készülék működési sebességeit. A bekapcsolás 1,2 mp alatt ment végbe, legalábbis amíg megjelent az első infó az LCD-n. Ha a bekapcsolást követően azonnal képet szeretnénk készíteni, kb. 2,8 mp alatt sikerül majd. Ebbe persze beleszámít az autofókusz beállításának ideje is. Kikapcsolás után 1,5 mp alatt csendesedik el a gép. Két felvétel között 1,9 mp-nek kell eltelnie, de ha vakut használunk átlagban 3-4 mp-et (max. 6 mp-et) kell várnunk a feltöltődésére.

A lejátszás módba váltás és a képek lapozása kicsit lassú, mivel 1 mp alatt jutottunk Playback módba és 0,6 mp-enként sikerült váltani a 10 megapixeles fotók között, de ha folyamatosan nyomjuk a lapozó nyílgombokat 3,4 képet láthatunk másodpercenként. A készülék kártyára mentési ideje ~3,45 MB/mp (Panasonic Super High Speed SD memóriával).

A fényképezőgép AF sebessége jó fényviszonyok között megfelelő. Nagylátószögnél 0,4-0,6 mp közötti, telénél 0,7-0,9 mp, míg makró állásban 0,8 mp körüli értékeket mértünk. Gyorsnak nem nevezhetők, de az átlagot szépen hozzák. Sajnos ha gyengébb megvilágításnál fényképezünk és az AF segédfényre is szükség lesz, már rosszabb a helyzet, mivel tele állásban akár 3 mp is lehet az AF idő, ami bármiféle mozgó témánál már több mint bosszantó. Nagylátószögnél és makró tartományban sokkal árnyaltabb a kép, hiszen 0,8 és 1,2 mp közötti sebességeket mértünk.

Extra szolgáltatások

A készülék az eddig bemutatottak alapján sem szűkölködik az extrákban, de ezeken kívül is akad még érdekesség az FX5500 szolgáltatásai között. Ilyen a Panasonic gépekben nagyjából egy éve debütált iA, vagy intelligens automatika. Ez kompakt gépeik öt alapfunkcióját jelenti, melyek közül az első a már jól ismert Mega O.I.S optikai stabilizátor. Ezt követi az intelligens expozíció szabályozás, az arcfelismerés, az automata témamód kiválasztása és az intelligens érzékenység (iISO) meghatározás. Míg a stabilizátor a fényképezőgép bemozdulásait igyekszik kompenzálni, az iISO rendszer a képmezőben elmozduló témát veszi alapul, és ennek megfelelően emeli az érzékenységet, mely a záridő csökkenésével és a téma „megfagyasztásával” is együtt jár. Úgy tűnik el kell fogadnunk, hogy lassan minden funkció elé odakerül az ‘i’ betű, így talán nem meglepő, hogy intelligens kontraszt állítást és ellenfény kompenzációt is kérhetünk.

A videofelvétel hangrögzítése mellett állóképeinkhez is vehetünk fel rövid, legfeljebb 5 másodperces hangjegyzeteket. A készülék a beépített mikrofonon kívül saját hangszóróval is rendelkezik, így a felvétel azonnal visszahallgatható. Ezen kívül lehetőség van 15 mp-es különálló hangfájlok rögzítésére is.

Nem hagyhatom ki az extrák közül a HD kimenet megemlítését sem. A komponens HD A/V kimeneten keresztül nagy felbontású TV-n is élvezhetjük a visszajátszott fényképeket és videókat.

A további extrák körét olyan szolgáltatások gazdagítják, mint a 3 képes automata expozíció sorozat, az élő hisztogram kijelzés lehetősége, a címszerkesztés, illetve dátum és szöveg nyomtatása a fényképre.

Képminőség

Bár szinte az összes tulajdonságát tekintve kiemelkedő készülékkel van dolgunk, pont a képminőség az, ahol komolyabb kompromisszumokra kényszerülünk. Sajnos nem kell érzékenység teszt ahhoz, hogy a zajszintet már alacsony ISO értéken is lássuk. Még napos időben, ISO100 állásban készült tesztképeinken is eléggé zavaró a durva világossági zaj, ami főleg a kevésbé megvilágított képterületeken jelentkezik.

A fotók 23 °C hőmérséklet mellett készültek.

A színzajt nagyon jól kordában tartja az új Venus Engine és a kromatikus aberráció is csak a nagylátószögű felvételek némelyikében jelentkezik, nem túl zavaró mértékben. Az alacsony frekvenciás világossági zaj durva szemcséi viszont rányomják bélyegüket a képminőségre. Az érzékenységet emelve magasabb fokozatra kapcsol a szűrés, így ennek visszamaradó jellegzetességeivel (töredezettség, mosott részletek) találkozhatunk a képeken.

A másik hátrány az egyébként kiváló látószöget adó objektív, amely szerintem nem birkózik meg a 10 megapixel kívánalmaival. A képközép még megfelelőnek mondható, bár nem túl részletes, de a szélek sok esetben elmosódottak. Érdekes módon nem is a 25 mm ekv. Nagylátószögre jellemző leginkább ez a probléma, hanem a tele tartományban készült fotókra. Mindezeket leszámítva jó kontraszttal és kellemes, természetes színekkel ajándékozza meg használóját a gép.

Az FX500-zal különféle színeffektek is használhatók, de a képek feldolgozását más módon nem befolyásolhatjuk. A színeffektek a következők:

Gyári tartozékok

• Használati utasítás
• CD-ROM (USB driver, PhotoFunStudio 2.0E viewer, ArcSoft Mediaimpression/Panorama Maker)
• A/V kábel
• USB kábel
• Lítium-ion akkumulátor (műanyag védőtokban)
• Akkumulátortöltő + hálózati kábel
• Csuklópánt
• Érintőképernyő vezérlő toll

Ajánló

Kezdjük azzal, ami nem tetszett. Zaj. Elég erőteljesen jelen van (sajnos már alacsony érzékenységen is), durva és nem túl szerencsésen kezelt. A képsarkok életlenedése tele állásban szintén nem jó pont, ha a képminőségről van szó. Szintén tele állásban, gyenge fénynél zavaró a hosszú fókuszálási idő és az is, hogy „végtelen” sorozatnál nem tudtunk 9 képnél többet kicsalni belőle. Ezeket leszámítva, csak olyan apró gondjaim voltak vele, amik inkább szubjektív jellegűek, mondjuk örök vesszőparipám a gyengének tűnő memóriafedél, vagy a számomra kényelmetlenül kicsi gombok és joystick.

Mint látható fenntartásaim inkább a képminőséget érintik. Mindezt leszámítva egy tényleg egyedülálló és kiváló fényképezőgéppel van dolgunk. Szerintem nagy falat volt neki a 10 megapixel és lehet, hogy szentségtörésnek hangzik, de ugyanazt kell mondanom, mint a TZ5 esetében. Használjuk alacsonyabb felbontásban! Nem hiszem, hogy mindenki a nagy méretű poszterekre hajt, de aki mégis, az válasszon más gépet, Mondjuk egy DSLR-t!

Aki megveszi az FX500-at a világ egyik legnagyobb látószögű ultrakompaktját kapja, optikai stabilizátorral, 5x optikai zoomal, egyszerűen használható manuális funkciókkal, melyek érintőképernyőről is vezérelhetők, HD videofelvételi képességgel, és mindezt egy példásan összerakott, masszív fémvázban. És itt pont a mondat végén. Ez nem a képsznobok, hanem gépsznobok készüléke. A szó pozitív értelmében persze.

A fényképezőgépet a Panasonic Magyarországtól kaptuk kölcsön. Köszönjük!

Ha a bemutatóink segítettek a gép kiválasztásában, akkor a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja a melléklet működését. Köszönjük!

Tesztképeink

A Panasonic LUMIX DMC-FX500 fényképezőgéppel készült tesztfotók megtekintéséhez kattintson az alábbi linkre. A fényképek elnevezésében jelöltök az ekvivalens gyújtótávolságot és az érzékenységet. A fájlok EXIF adatokat is tartalmaznak, és minden tekintetben módosítatlanok.