Röviden: Samsung S1050 teszt

Bevezető

A digitális fényképezőgépekkel régóta foglalkozó megszállott embereket – bizonyos szempontból – két részre lehet bontani. Egyik csoport csak a jól bevált márkákat tekinti igazi fényképezőgépeknek, így ők a Casio, HP, Samsung név hallatán csak legyintenek (néha a Panasonic és Sony név hallatán is), a másik csoport pedig úgy gondolja: nem a gyártó neve számít, hanem a produktum.

Én ez utóbbiak közé sorolnám magam, ugyanis láttam én már igen gyér terméket neves fényképezőgép gyártótól és tapasztaltam már erős fejlődést a fényképezőgépek körében kevésbé népszerű gyártók termékeinél is. Éppen ezért úgy érzem, hogy ennél a cikknél is érdemes egy kicsit elidőznünk, mi is a Samsung elképzelése a digitális fényképezőgép-gyártásról.

A következő gondolatok persze csak feltételezések az eddigi termékeik alapján, s nem a cég egy munkatársa súgta meg nekünk a belső titkokat. Az mindenesetre tisztán látszik, hogy a cég két piacot szeretne meghódítani: a felső középkategóriát (a belépőszintű és középkategóriás tükörreflexeseivel, melyek egyelőre a Pentax modellek „másolatai”), másrészt pedig az alsó szegmenst, a belépőszintű és egyszerűbb kompaktok világát. Korábban volt próbálkozás a kompakt felső kategória, az ún. bridge szériába való betörésre is, ennek ékes példája a Samsung Digimax Pro 815, de azóta a bridge kategória kissé átalakult, amelyet a Samsung már nem követett.

Jelenleg tehát tükörreflexes és kompakt/ultrakompakt masinákat gyárt a Samsung. Ami talán vitathatatlan, hogy az első szériás kompakt Samsung gépek nem remekeltek igazán. Meglehetősen lágy és erősen zajszűrt képei nem dobogtatták meg a fotósok szívét, ezek a modellek ténylegesen azoknak készültek, akik csak a pillanat magörökítéséért fotóznak és lényegében nem túlzottan számít nekik, hogy a zöld mennyire zöld és hogy a fűszálak megszámolhatók-e a képen, vagy csak egy nagy maszat az egész.

Aztán a Samsung cirka 1,5-2 éve úgy gondolta, ideje komolyabban vennie ezt az üzletágat és elkezdett formás, elegáns és még képminőségében is versenyképes modelleket kifejleszteni (gondoljunk csak a Samsung U-CA5-re, vagy a különleges képességekkel rendelkező i50 MP3-ra, vagy az i6 PMP-re). Úgy tűnik ők is rájöttek arra, hogy a kompakt világ nyomott áraival csak úgy lehet versenyre kelni, ha különlegességeket is kínálnak ezen az áron.

Nos, visszatérve a cikk tárgyához, a Samsung S1050-hez, nézzük, milyen különlegességeket kínál nekünk a cég a termék alacsony ára ellenére:

• 10 Mpixeles felbontás (bár nyilván sokaknak 5 is bőven elég lenne, de azért soroljuk ezt is ide)
• 5×-ös zoomátfogású objektív
• 800×592 pixeles videórögzítés, hanggal együtt, elektronikus képstabilizáció lehetőségével
• Rekesz- és zársebesség előválasztás, valamint teljes kézi mód
• Arcfelismerő AF és fénymérés
• Kézi élességállítás
• Automatikus expozíció sorozat
• Akár ISO1600 érzékenység
• Magyar nyelvű menü
• Színeffektek, színtelítettség, humoros-érdekes fotókészítési lehetőségek, képkeretezés gépen belül

Önmagában ez még nyilván nem minden esetben lenne elég ahhoz, hogy egy – a képminőségre is háklis – leendő vásárló emellett tegye le a voksát. Ami viszont mindenképpen pozitív irányba dönti a mérleg nyelvét, az a társaknál sokszor jobb képminőség.
Legalábbis az első lengyel teszt fotói engem nagyon meggyőztek. Így hát mi is megnézzük, hogy tényleg olyan jó-e a Samsung S1050, hogy érdemes legyen érte bruttó 57e Ft-ot adni.

Külső, kezelés

A mai Samsung gépek külsőre nagyon hasonlóak, mondhatnánk azt is, hogy a dizájnernek vagy nem sok szabad kezet adtak, vagy ha gonoszak akarnánk lenni, akár azt is, hogy egyszerűen nem is volt dizájner. Ez persze azért így elég durva lenne, de az mindenesetre tény, hogy néhány kivételtől eltekintve egy Samsung kompakt gép könnyen felismerhető az 1-hez hasonló formájából, ahol az 1-es szára a géptest, a markolat pedig az a pici kiemelkedés, ami miatt 1-esre hasonlít a termék felülnézetben. Szintén ezeknek a gépeknek a jellemzője a vázból kúpszerűen kikandikáló objektív, no és persze az SHD optikák jelzését szolgáló kék csík is, amely körben végigfut az optikán.

A Samsung S1050 nem mondható túl kicsiny gépnek, méretei azok számára is használhatóvá teszik, akiket egyébként nagy tenyérrel áldott meg a sors. A markolat, bár nem túl vastag, biztos fogást nyújt. Szinte az egész fényképezőgépet fém burkolatba építették, egyetlen helyen találunk műanyagot: az optika belső részén lévő burkolatnál (ami azt a bizonyos kúp formát adja), ami vélhetően csak díszítő elem.

Felül a süllyesztett ki/bekapcsoló gombon és az exponáló gombon kívül az üzemmód tárcsát találjuk, amelyen a teljesen automatikus, program automatika (P), rekesz-előválasztás (A), záridő-előválasztás (S), teljes kézi beállítás (M), ASR berázáscsökkentés, témamódok és videófelvételi mód találhatók. A választó tárcsát akkor is kényelmesen tudjuk kezelni, ha a gépet egy kézzel fogjuk. A tárcsa könnyen elfordítható, de nem laza, járása határozott, az egyes üzemmódoknál jól érezhető kattanással tudatja velünk: az üzemmódváltás sikeres volt. Ezzel együtt az LCD-n is megjelenik a „virtuális” üzemmódtárcsa, amelyen sötétben is láthatjuk, hogy éppen melyik üzemmódba jutottunk, valamint hogy a kívánt üzemmód merre érhető el. A tárcsa egyébként teljes mértékben körbeforgatható.

A hátlapra nagy méretű, 3″-os LCD került, a kijelző felbontása remek, 230 exer pixel (R+G+B). A kijelzőtől jobbra találjuk a kezelőszervek túlnyomó részét, a zoomvezérlő kapcsolót, az effekt gombot, a beállítások megadására szolgáló +- gombot, a négyirányú navigáló- és funkció gombokat, a lejátszás, valamint az arcfelismerés gombját.

A jól elrendezett kezelőszerveknek és az áttekinthető menüknek, piktogramoknak köszönhetően a gép kezelése nem tűnik nehézkesnek. Az egész rendszer jól áttekinthető, nem igazán lehet benne elveszni. Egy negatívumot azonban meg kell említsek, amit sosem gondoltam volna, hogy valaha is zavarni fog: az expozíció kompenzáció értéke nem látható az LCD-n, csak addig, amíg azt beállítjuk. Pontosabban nem is ez a zavaró ebben, hanem az, hogy a gép megjegyzi ennek értékét, ráadásul P módban külön és A módban is külön, így aztán kellemetlen meglepetés ér, ha néha P, néha A üzemmódban dolgozik valaki és elfelejti visszaállítani a kompenzációt. Sajnos az üzemmódváltás során a kis piktogram sem jelzi, hogy jelenleg a fényméréstől eltérő expozíciós idővel fog készülni a kép, így csak azután derül ki a turpisság, miután a felvétel már elkészült (jó esetben észre is vesszük ennek tényét, de erős napfényben sajnos nem bízhatunk az LCD-ben, így azt hihetjük, hogy a kép majd PC-n nézve jó lesz).

Ez az apró tervezési hiba és a saját butaságom miatt történhetett, hogy jópár felvételről, amely már nem megismételhető, csak akkor derült ki, hogy valóban alulexponált, s nem a gép hibájából, amikor már késő volt. Lehet, hogy mégsem olyan hülyeség az, hogy a HP gépei automatikusan visszaállítják a gép ki/bekapcsolása után az expozíció kompenzáció értékét 0-ra? Ha már kijelezve úgysincs, legalább védekezzünk a feledékenység átka ellen.

Képérzékelő

A Samsung S1050-be 1/1,8″ típusú, 10,3 Mpixeles CCD-t építettek. A legnagyobb felbontásban 3648×2736 pixeles képeket készíthetünk, a 4:3 oldalaránytól eltérően 3:2 illetve 16:9 arányú fotókat is lőhetünk. A legkisebb válaszható felbontás 1024×768 pixeles.
A kategóriában megszokott módon képeinket csak JPEG formátumban menthetjük el, a minőségi, pontosabban tömörítési fok három lépcsőben állítható.

A 2 mikronnál alig nagyobb pixelek alapvetően zajos képet produkálnak, de a gép belső zajszűrő rendszere egész jól dolgozik, a képeken látható zaj nem markáns, nem zavaró, a nagy felbontás miatt papírképen bizonyára észrevehetetlen (legalábbis alacsony érzékenységnél). A részleteket nem öli meg mindenképpen a zajszűrés, talán ezért is marad annyi képzaj, amennyi.

LCD

A fényképezőgépre nagy méretű megjelenítő került. Jelenleg egyre több gép kerül forgalomba 3″-os kijelzővel, de azért ez még mindig ritkaságnak számít. Főleg a kompaktok körében. A nagy méret miatt nyilván nagy felbontás is szükséges, hiszen ellenkező esetben a megjelenített kép igen pixelesnek tűnne. A 230 ezer képpont miatt itt erről szó sincs, ha közelről nézzük, akkor láthatóak a pixelek, de normál nézési távolságból (20-25 cm) tökéletes képet látunk.

Sajnos az LCD betekintési szöge elég kicsiny, már a merőlegestől való néhány fokos eltérés is jelentős kontrasztromlással jár a látható kép tekintetében (a fenti kép ezt nem szemlélteti). Fej fölül fotózni így szinte lehetetlen, az LCD képét ugyanis nem látjuk.
A kijelző világossága 3 lépésben szabályozható, bár ez inkább a kontrasztot befolyásolja, mintsem a háttérvilágítás erejét.

Az élőkép frissítése remek, még gyengén megvilágított témánál sem szaggat. A lefedettség közelítőleg 100%-os.

A nagyméretű kijelző miatt átnézeti keresőnek már nem jutott hely a fényképezőgépen.

Optika, vaku

A Samsung S1050 egyik erőssége az optika. A 10 Mpixeles gépeknél egyik jellemző gond, hogy az objektív hibáit sokkal erősebb mértékben láthatjuk, mint egy kis felbontású gépnél. Igaz ez a sarkok homályosodását eredményező szférikus aberrációra, a lágy képeket okozó alacsony felbontásra és a világos élek lilás elszíneződését okozó kromatikus aberrációra is. A Samsung SHD optikája azonban remekül teljesít.

Az 5×-ös zoomátfogású, 7,8-39 mm-es gyújtótávolságú objektív az alkalmazott CCD-vel olyan látószöget produkál, mint egy 38-190 mm-es kisfilmes gép. A fényerő remek, nagylátószögnél az átlagos f/2,8, míg tele állásban átlagnál jobb, f/4,4 értékű.
Az 5×-ös zoomátfogás alatt összesen 10 gyújtótávolságot tudunk beállítani, ez viszont nem túl sok, legalábbis az átlagos 3×-os zoomos gépek rendelkeznek ennyi zoompozícióval. A 10 beállítható zoompozíció itt egy kicsit kevésnek tűnik, elég nagyok a lépések, de nem nevezhető még kellemetlennek.

Nézzük a minőséget:
Szférikus aberráció egyáltalán nem tapasztalható, sem nagylátószögnél, sem tele állásban. A geometriai torzítás elfogadható mértékű, a kromatikus aberráció ritkán jelentkezik és akkor sem zavaró szélességben. A felbontás remek, bár valami gond lehet a lencsetagok között, mert egymás után készült képeknél előfordult olyan, hogy az első felvétel éles volt, a második pedig fátyolosan lágy és a kontraszt sem volt jó:

A Samsung S1050 makró képességei elég vegyesek. Normál makrózáskor bőven átlag alatti képességgel találkozunk, a 100 mm-hez közeli lefedettség nem túl jó, igaz ezt mind nagylátószögnél, mind tele állásban hozza. Nagylátószögnél 7,5 cm-es, tele állásban 46 cm-es munkatávolságnál (objektív frontlencséje és a tárgy közötti távolság) érhetjük el ezeket a nagyításokat. A szupermakró módban már remek nagyítások érhetők el, a 22 mm-es lefedés kiváló, de ekkor mindössze 0,5 cm-es a munkatávolságunk, ami komoly problémákat vet fel egyrészt a megvilágítás, másrészt a sarkok élessége, harmadrészt a téma miatt, hogy ennyire közel kell hozzá menni.

Az élességállítást arcfelismeréssel is párosíthatjuk. Ennek sebessége sajnos nem túl jó, sok esetben több másodpercig is eltart, mire az arcot vagy arcokat felismeri a gép, néha viszont egész gyorsan, fél mp alatt sikerül neki. Picit még fejletlennek érzem ebben a gépben az arcfelismerést, az „újrkomponálós” technikával gyorsabban elkészíthetők a jó fókuszú képek, mint az arcfelismeréssel „bohóckodva”. A felismert arcokat egyébként képes követni is a rendszer, de ennek sebessége is hagy kívánnivalót maga után.
Kevés fénynél az AF dolgát narancs fényű AF segédfény könnyíti, ha ez sem elegendő, akkor pedig kézi élességállítást is használhatunk, melynek során távolságskála is rendelkezésünkre áll. Nagyított kép azonban nem könnyíti meg a kézi élességállítást.

A vaku a kompakt gépekben a legtöbbször nem túl ideális helyre kerül. Nyilván ennek oka a méretekben keresendő. Mivel az S1050 alapvetően nem mondható nagy gépnek, így itt sem lehetett tökéletes helyet találni neki. A kis villanó így a gép sarkára került, alig 4 cm-re az optikai tengelytől. A vörösszemek kialakulása így már néhány méterről is várhatóan megtörténik. Szerencsére azonban lejátszás módban remek vörösszem javító lehetőséget találunk, amely úgy javítja ki a nyusziszemeket, hogy természetellenes hatást nem ad hozzá.

A vaku teljes feltöltése sajnos elég lassan megy végbe, „köszönhető” ez a két ceruzaakkus megoldásnak. Nem ritka, hogy 5-6 mp-ig várnunk kell. Ez akkor lehet kellemetlen, ha emiatt maradunk le egy egyébként jó pillanatról.

Akkumulátor, memóriakártya

A Samsung S1050 energiával való ellátását két ceruzaelem vagy akkumulátor biztosítja. E megoldás előnye az olcsó pótakkuzás lehetősége, hátránya a Li-ionnál nagyobb tömeg és az általában lassabb tölthetőség (bár ezt akkutöltője válogatja).

A memóriakártyát és az akkumulátort az alul lévő ajtó mögé kell behelyeznünk. A fedlap műanyagból készült, melyet ugyanolyan festéssel láttak el, mint a fém burkolatot, így nem lehet észrevenni a különbséget. Az ajtót fém megerősítéssel is ellátták, amire szükség is lehet, mert egy esetleges törés használhatatlanná teszi a gépet. A fedlap kinyitásakor ügyelnünk kell arra, hogy az akkuk ne csússzanak ki, mert külön retesz nem védi őket a kicsúszástól.

A fém állványmenetet a gép aljának közepére helyezték, közvetlenül az akkufedlap mellé, az optikai tengely vetületétől nagyjából 1,5 cm-re. Ha a gépet állványra helyezzük, az akkumulátor és a memóriakártya sajnos nem marad cserélhető.

A beépített memória 48 MB kapacitású, amely 8 db 10 Mpixeles, legjobb minőségű kép tárolásához elegendő. Ez nem túl sok, de ha megelégszünk közepes tömörítési fokkal és 7 Mpixellel, akkor már 23 felvételt készíthetünk, amely egy kisebb kiránduláshoz még elegendő lehet. Számomra a belső memóriás megoldás sokkal szimpatikusabb, mint ha adnának egy 32 MB-os SD kártyát, hiszen a belső memóriát biztosan nem felejtjük otthon, így ha esetleg memóriakártya nélkül indulunk útnak, 3 Mpixeles felbontásban (amely 10×15 cm-es papírképekhez bőven elegendő) 48 képet készíthetünk.

A belső memórián kívül SD kártyát használhatunk, melyből a nagy kapacitású SDHC változatot is támogatja a gép, a gyári adatlap szerint 4 GB-ig.

A fényképezőgépre két csatlakozó került, mindkettő a bal oldalra egy gumi lap mögé rejtve. Itt található a kombinált USB/AV kimenet, illetve az opcionális hálózati adapter 3,3V-os bemenete.

Kézi beállítási lehetőségek

Felvétel módban a beállítások módosítását a ± gombbal kezdeményezhetjük, ekkor az LCD jobb oldalán egy piktogramokból álló menü jelenik meg, ahol lépkedve beállíthatók az egyes paraméterek:

• Felbontás: 10, 9, 7, 5, 3 és 1 Mpixel, köztük 4:3, 3:2 és 16:9 oldalarányú is
• Tömörítési fok 3 lépcsőben
• Fénymérés: multi vagy szpot
• Sorozat üzemmód: egyszeri, dupla (vakuval és ASR-rel), sorozat, expozíció sorozat, ultragyors sorozat (1 Mpixelen).
• Érzékenység: Auto/ISO80/100/200/400/800/1600
• Fehéregyensúly: auto, napfény, felhős, két féle fénycső, izzó és kézi
• Expozíció kompenzáció ± 2 Fé tartományban 1/3 Fé lépésekben.

Sorozat, videó

A sorozatfelvétel sajnos nem a gép erőssége. Bár van lehetőség sorozat, sőt expozíció sorozat készítésére is, a használhatóságát kissé megkérdőjelezem. Egyrészt azért, mert a sorozat maga lassú, mérés szerint 0,72 kép/mp. Másrészt azért, mert az automatikus expozíció sorozatot kreatív módokban (hogy a Canon szavaival éljek) nem használhatjuk, s így pl. rekesz-előválasztással nem kombinálhatjuk (vajon ennek mi oka van?).

A mozgóképeket maximum 800×592 pixeles felbontásban készíthetünk, ekkor a képfrissítés 20 vagy 15 kép/mp lehet, 720×480 pixeles felbontásban viszont már 30 kép/mp is választható, ahogy 640×480 és 320×240 pixeles felbontásnál is. Felvétel közben az optikai zoom is használható, igaz, ilyenkor sajnos a hangfelvétel szünetel. Talán jobb volna, ha ehelyett inkább belehallatszana a zoomotor hangja a felvételbe, de legyen valami hangrögzítés is, mert így nagyon feltűnő. Szintén működik a fénymérés és az élességállítás is.
Különleges lehetőség, hogy a felvételezés során használhatunk pillanatmegállítást, amely után folytatható a videórögzítés, ugyanabba a fájlba.

A felvétel előtt a felbontáson és képfrissítésen kívül beállíthatjuk a fehéregyensúlyt és a fénymérés módját, valamint kérhetünk elektronikus (digitális) képstabilizálást is, amely persze a látószög enyhe csökkenését eredményezi. A jó tömörítésnek köszönhetően 720×480 30 fps vagy 800×592 20 fps módban több, mint 30 percet vehetünk fel egy 512 MB-os kártyára.

Extra szolgáltatások

Ez az a rész, ahol a Samsung még megpróbál hatni ránk, hogy mégiscsak ezt a modellt válasszuk, ne egy másikat. A korábban már említett vörösszem utólagos korrekciója ma már elég sok kompakt gépben megtalálható, s azt kell mondjuk, hogy bizony jó is, hogy benne van. Nem arra gondolok, hogy egyébként túl sok lenne a vörösszemes kép, mert ez a kompakt gépekre általánosan is jellemző, hanem arra, hogy így tényleg nem kell utólag képfeldolgozó programmal pepecselni és az is meg tudja oldani magának, aki nem jártas a képfeldolgozásban. Halkan jegyzem meg, hogy minden bizonnyal én is nyugodt szívvel rábíznám az S1050-re a vörösszemek javítását, mert így pillanatok alatt el lehet végezni a javítást, s nem kell még otthon erre is plusz időt szánni.

A kézi beállítási lehetőségeknél leírtakon túl a menüben módosítható az élesítés (± 2 érték), a kontraszt (± 1 érték) és a fókuszmód (középső vagy multipontos).

Az E gombbal különféle effekteket használhatunk, érdekes módon ide került a színtelítettség módosítása is (± 1 érték).

A színezetnél választhatunk normál, fekete-fehér, szépia, vöröses, zöldes, kékes kiemelést, negatív hatást, illetve egyedi színezést is, amelynek során a vörös/zöld/kék csatornák értékei módosíthatók (± 8 érték).
A móka (FUN) menüpontnál kérhetünk téglalap, vagy személy körüli előre deklarált lágyítást, összetett képkészítést (a kép fele, harmada vagy negyedelve kerül felosztásra, mely részek külön expozícióval készíthetők el), illetve választhatunk 9 féle keret közül.

A lágyítás jópofa dolog, de sajnos túl kemény az átmenet, így valójában (szerintem) használhatatlan. A keretezésnél is túl bugyutákat találni, kevés az olyan, ami valóban jól használható. Keretezés után egyébként a képek felbontása megmarad, a gép nem méretezi le a fotókat, mint a HP gépeinél.

Lejátszás módból az E gombbal érhető el az átméretezés (7,5,3,1 Mpixelre, illetve a gép kezdőképéhez), a képforgatás (jobbra, balra, tükrözés vízszintes és függőleges irányban), világosítás, kontrasztosítás, színtelítettség módosítás, kép egy részének színesben hagyása, többi rész fekete fehérré konvertálása, kép utólagos zajosítása (magyar menünél tévesen hang hozzáadása szerepel itt), szintén elérhető innen a fentebb már ismertetett színezés, utólag is rakható a képre keret, lágyítás téglalap vagy személy körül, összetett kép is összerakható, valamint 9 matricát is a képre ragaszthatunk (szivecske, nyuszifül, malacorr, oroszlánszáj, sebtapasz és egyéb nyalánkságok). Készíthető képregény is, különböző felosztással, max. 5 képből. Sajnos szöveget írni a képre nincs lehetőségünk, azt utólag kell elvégeznünk.

Amit még ide sorolhatunk, az a képkivágás és leméretezés lehetősége, valamint a videóból történő képkocka kimentése.

Képminőség

A képminőség alapvetően „kompaktos”, eléggé érezni a zajszűrést, de mégis egész sok részlet van a képeken, az objektív nem rossz, bár a korábban említett érdekes lágyulás okára nem sikerült rájönnünk.

A képzaj ISO100 és ISO200-nál egyáltalán nem zavaró, ISO200-nál a részletek is nagyjából hasonlóak, mint a 100-as érzékenységnél. Jelentősebb részletvesztés ISO400-nál tapasztalható, ahol kissé erősebb a zajszűrés de már a maradandó képzaj is jól látható. Zavarónak azért még ezt sem nevezném, csak láthatónak, s itt még a színek is rendben vannak. Tehát ha szükséges, nyugodtan lehet használni (hasonlóan a tükrösök ISO3200 érzékenységéhez).
ISO800-nál viszont kezdenek elcsúszni a színek, a szaturáció jóval kisebb (színzaj csökkentési trükk?), és a jó fehéregyensúlyú kép is zöldes fátyolba burkolózik. Részletek ekkor már nem nagyon vannak, nagyjából annyi marad a zajszűrés után, mint egy 3 Mpixeles gépnél.
Az ISO1600 még kisebb színtelítettségű, mint a 800-as. A részletek itt már nagyon egybemosódnak, 2 Mpixelre leméretezve is enyhén lágy képet kapunk. Csak akkor használjuk ezt a módot, ha feltétlenül szükséges!

Természetesen ezek alapján a leendő vásárlóknak kell eldönteni, hogy ez nekik megfelelő-e, de úgy érzem, hogy a 10 Mpixelesek között ez jónak számít. Részletek is vannak bőven, s még a képzaj sem jelent óriási problémát. Aki 10×13 cm-es papírképekben gondolkozik, annak az ISO400 is jól fog mutatni.

A fotók 22 °C hőmérséklet mellett készültek.

Gyári tartozékok

• Szoftver CD
• két AA méretű alkáli elem
• USB kábel
• A/V kábel
• Csuklópánt

Ajánló

A ma kapható kompakt gépek között nincs kiváló képminőségű. Bármelyiket is választjuk, kompromisszumot kell kössünk: zajos kép részletekkel vagy zajmentes, részletszegény felvétel. A kategória nyertese képminőség terén nyilván az a gép, amelynek tervezői a legközelebb tudtak kerülni az elfogadható egyensúlyhoz. A Samsungnál úgy néz ki, hogy megtalálták az ideális arányt, mert az S1050 tűrhető zajszint mellett kínál relatív jó részletgazdagságot.

Mivel ebben a kategóriában a képminőség nem minden (sőt talán nem is a leggfontosabb), számba kell venni a fényképezőgép többi jellemzőjét is. A Samsung S1050 egy kompakt, jól eltalált méretű, átlagon felüli zoomátfogású és igazán nagy felbontású digitális fényképezőgép. A videórögzítés terén a felbontást nézve egyértelműen a jobbak közé sorolhatjuk, bár a hosszú videózást lehetővé tevő erős tömörítés azért meglátszik a felvételeken. A teljes manuális állításnak hála kezdő fotósok kipróbálhatják a fotózás szabályait, mielőtt magasabb kategóriájú gépbe invesztálnak, de utólagos képjavítási (vörös-szem retusálás) és szerkesztési funkcióinak köszönhetően családok emlékrögzítő eszközeként is megállja a helyét. A Samsung S1050 vásárlóinak egyedül a használható makró teljesítményről kell lemondaniuk.

A Samsung S1050 ára a cikk megjelenésekor bruttó 55e Ft.

A fényképezőgép kipróbálását a Leitz-Hungária Kft. tette lehetővé. Köszönjük!

Ha bemutatónk segített a gép kiválasztásában, a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja az oldal működését. Köszönjük!

Tesztképeink

A fényképezőgéppel készült tesztfotók megtekintéséhez kattintson az egyes képekre, a képekről expozíciós információk is leolvashatók. A fájlnevekben a kisfilmes formátumba átszámolt gyújtótávolság értékek is szerepelnek, illetve ahol ISO80-tól eltérő érzékenységgel készült a kép, ott az is szerepel.

A cikkben és a tesztfotók között szereplő összes képet szerzői jogok védik. Előzetes, írásos engedély nélküli felhasználásuk tilos!