Röviden: Panasonic Lumix DMC-LX1 teszt

Külső, kezelés

A gép kétféle színben kapható, a pezsgőszínű és a fekete közül nekünk előbbihez volt szerencsénk. A DMC-LX1 formái letisztultak, és bár nincsenek rajta csillogó dizájnelemek, nincs is rá szükség: a hűvös elegancia jól illik a belül rejlő tudáshoz. A fém váz kellemes fogású, a kicsi ujjtámasz pedig pont elég ahhoz, hogy két kézzel kényelmesen foghassuk a gépet. A nagyobb méretű kompaktokhoz hasonlóan az objektív nem csúszik vissza teljesen, hanem marad egy kb. másfél centis „hordó”, aminek tetején a képarány-választó, oldalán pedig a fókuszválasztó kapcsoló kapott helyet.

Kezelőszervből jutott bőven a gépre, ezzel a gyártó elérte, hogy lényegében az összes funkciót, amire szükségünk lehet fényképezés közben, elérjük egy-két gombnyomással. A hátoldalon található négyirányú gomb a menüben való navigálásra szolgál, valamint felvétel módban állíthatjuk vele az olyan főbb dolgokat mint például a vakumód vagy az expozíció-korrekció. Újdonság az LX1-en a többirányú joystick – ezzel a kis karral határozhatjuk meg az adott módokban a záridőt vagy a blendét, míg megnyomva egy előugró gyorsmenüben állíthatjuk be a fehéregyensúlyt, az ISO-értéket és a felbontást.

A gép tetején is csak annyi kezelőszerv kapott helyet, amennyire feltétlenül szükség volt – itt pattinthatjuk fel a vakut, kapcsolhatjuk be az optikai képstabilizátort, valamint itt található a zoomkar, a programválasztó tárcsa és a bekapcsológomb is. Mindegyik kényelmesen elérhető, a gombok nem ragadnak be, de nem is járnak túl könnyen. Egy manuális gépnél fontos, hogy ne kelljen a menükben turkálni ha például az ISO-érzékenységet vagy a fehéregyensúlyt szeretnénk beállítani, és ezt, úgy látszik, az LX1 tervezésénél figyelembe is vették.

LCD, sebesség

A gép hátoldalán lévő, 2,5″ méretű LCD kijelző már az első bekapcsolásnál lenyűgözi az embert: 207 000 pixeles felbontásával ugyanis szép, részletgazdag képet ad. Az élőkép lényegében észlelhető késleltetés nélküli, nincs jele szaggatásnak vagy akadozásnak, a nagy felbontás pedig visszajátszás módban is segít hogy ellenőrizzük például az élességet. A gépnek nincs optikai keresője – persze lehet azt mondani, hogy egy ilyen tudású gépbe már azért illik rakni egyet, de egy ilyen jó minőségű kijelző lényegében feleslegessé teszi, pláne hogy teljesen az elkészülendő képet mutatja.

Sebesség tekintetében a DMC-LX1-nek nincs miért szégyenkeznie: a bekapcsológomb megnyomása után 3 másodperccel már készíthetjük is a képeket, a fókuszálási és mentési idők pedig szintén nagyon jók, köszönhetően az újabb Panasonic gépekben dolgozó Venus II processzornak.

Optika, képstabilizátor

A beépített Leica objektív főleg nagylátószögben erős: (35mm-es kisfilmes rendszerben számolva) 28-112mm-es zoomátfogása 4x-es értéket jelent. Ez az érték akkor értendő, amikor a 16:9 képarányt használjuk, a legelterjedtebb, 4:3 képarány mellett már nem olyan nagy a nagylátószög – ilyenkor átszámolva 34-136mm között van a lehetséges fókusztávolság. Fényerő tekintetében ismét a nagylátószöget kell megdicsérni a kellemes f/2,8 érték miatt, míg a tele állásban maximális f/4,9 fényerő nem hangzik meggyőzően, de elégnek bizonyult. A Leica név hallatán jó képminőséget és szép színeket várhatunk, és ezeket hozza is az LX1.

Nem sok kompakt kap optikai képstabilizátort, az LX1 erre is büszke lehet: a Mega O.I.S. (Optical Image Stabilizer – optikai képstabilizátor) rendszernek a kikapcsolt állapoton kívül két módja van. Az elsőben a képstabilizátor állandóan aktív, így nem csak a kép elkészülésekor, de a komponálásban is segít, rögzítve az élőképet. A második módban csak az exponáláskor élesedik a stabilizálás. Bár az LX1 kisebb méretéből adódóan nagyobb lehet a bemozdulás veszélye mint a Panasonic nagyobb gépei esetében, a képstabilizátor nagyobb záridő (1/15 másodperc és környéke) mellett is élesebb képeket eredményez, ami nagy segítség lehet, ha nem akarunk folyton állványt cipelni magunkkal.

A makró mód jó: ilyenkor a témától öt centire már éles képet kapunk (nagylátószög esetén), az átfogott kép pedig 6 centi széles, minimális hordótorzítással.

Érzékelő, felbontás

A kompakt digitális fényképezőgépek lényegében mind 4:3 oldalarányú érzékelővel dolgoznak, hiszen a monitorok és tévék oldalaránya is ugyanennyi, és a digitális képeket általában ezeken jelenítjük meg. Mostanában egyre elterjedtebb a nyomatok kedvéért belerakni a gépekbe a 3:2 oldalarányú funkcót is, ilyenkor azonban a kép felbontását csökkentik hogy „kiférjen” az adott képméret. Ugyanez a helyzet a panoráma (vagy filmek esetében szélesvásznú), azaz a 16:9-es oldalaránnyal is, ezt a kép közepének ilyen arányú kivágásával érik el a kompaktok.

A DMC-LX1 az első gép aminél ez a helyzet fordított, mert 16:9 arányú képérzékelővel rendelkezik. Ha erre a módra kapcsolunk, a lehetséges maximális felbontás 3840×2160, azaz valamivel több mint 8 megapixeles. A másik két képarányt a gép úgy éri el, hogy levágja az eredeti szélesvásznú kép széleit: 3:2 módban a lehetséges maximum felbontás így 3248×2160, az általános 4:3 módban pedig 2880×2160, azaz 7 és 6,2 megapixel. A további választható felbontások, a zárójelben a hozzájuk tartozó képaránnyal: 3072×1728 (16:9), 1920×1080 (16:9), 2560×1712 (3:2), 2048×1360 (3:2), 2304×1728 (4:3), 2048×1536 (4:3), 1600×1200 (4:3), 1280×960 (4:3). Az arányok megváltoztatásával jár még az ekvivalens fókusztávolság fentebb említett megnövekedése is. A módok között könnyen válthatunk a már említett képarány-kapcsolóval (aspect). A képeket nem csak JPEG, és a kevésbé szokásos TIFF formátumban készíthetjük, van lehetőség a veszteségmentes RAW formátum használatára is.

Vaku

Senki sem vár csodát a kompakt gépek kis vakuitól, nincs ez másképp az LX1 esetében sem – a nagylátószög esetén kb. 4, tele állásban pedig kb. 2 méter a hatótávolsága, ez emberek éjszakai, közeli fényképezésére bőven elég. A vaku elhelyezésének köszönhetően nem jellemző az ilyen képekre a vörösszem-effektus jelenléte, ebben természetesen az autofókusz-segédfény is hatékonyan segít minket. A választható vakumódok az auto, be (derítés), ki, vörösszem-hatás csökkentő, lassú szinkron vörösszem-hatás csökkentéssel. A fényerőt +-2 Fé értékig állíthatjuk, 1/3 értékenként.

Beállítások

Az LX1 nagyon okos gép, hiszen azok is könnyen kezelhetik, akik témamódokkal szeretnek fényképezni, ugyanakkor mindenre kiterjednek a manuális lehetőségek is. Kezdjük először a programválasztó tárcsával: az auto mód érthetően a teljesen automata fényképezést jelenti. Program módban a gép maga választja meg a szükséges blendét és záridőt, záridő-előválasztó módban értelemszerűen a zársebességet állíthatjuk kézzel, a blende-előválasztó módban pedig minimum-maximum párokból választhatjuk ki a nekünk megfelelő rekeszt. Manuális módba kapcsolva az egész irányítás a kezünkbe kerül. A záridő tekintetében a módok különböznek, auto módban 1/4-1/2000 másodperc, program módban 1-1/2000 másodperc, blende- és záridő-előválasztásnál 8-1/2000 másodperc, manuális módban 60-1/2000 másodperc közötti zársebességgel fényképezhetünk.

Manuális módban egy kis fényerő-kijelző mutatja, hogy a gép szerint mennyire lesz helyesen exponált a kép, és az előnézeti kép is ennek megfelelően világosodik, illetve sötétedik. A kézi és az automata módokon kívül két hely áll rendelkezésünkre a témamódok beállítására: a két scn feliratú álláshoz a portré, sport, étel, tájkép, éjszakai tájkép, önportré, éjszakai portré, tűzijáték, party, hó, kisbaba, lágy bőr, csillagos ég, gyertya módokból rendelhetünk hozzá témamódot. Ez összesen 14 féle mód, és mint látható, a tervezők a fényképezési szituációk legnagyobb részét megkönnyítették ezzel.

Az objektív oldalán lévő kapcsolóval válthatunk az alapvető fókuszfajták között (makró, autofókusz, manuális), kézi fókusz esetén a kicsi joystick mozgatásával határozhatjuk meg a tárgytávolságot, a kép közepén pedig (opcionálisan kikapcsolható) kinagyított részlet segít minket az élesség meghatározásában. Az autofókusznak több válaszható típusa is van, ezek az 1 pontos, nagy sebességű 1 pontos (kb. kétszer gyorsabb, de többször hibázik), nagy sebességű 3 pontos, 9 pontos, szpot, valamint bekapcsolhatjuk a folyamatos autofókuszt is, ami azt jelenti, hogy például sorozatfényképezés közben minden kép előtt újrafókuszál a gép.

Felvétel közben (az auto mód kivételével) a négyirányú gomb felső gombját nyomogatva állíthatjuk be az expozíció-kompenzáció mértékét (+-2 Fé 1/3 értékenként), finomhangolhatjuk a fehéregyensúlyt (vörös és kék közötti skálán), valamint bekapcsolhatjuk az ún. auto bracketing-et is. Ez utóbbi funkció az expozíciós sorozatnak felel meg, azaz a gép három képet készít, egyet alul- egyet szerinte megfelelően-, egyet pedig felülexponálva. Az alul- és felülexponálás mértékét 0,3 és 1 Fé között adhatjuk meg. A fehéregyensúlyt az automata, felhős, napos, halogén izzó állások mellett kézileg is meghatározhatjuk, tárolásukhoz pedig két hely áll rendelkezésre.

Felvétel módban az élességet, telítettséget és a kontrasztot is könnyen meg lehet változtatni, valamint beállíthatjuk az automata zajszűrés mértékét is. Effektek terén, mondhatni, a szokásos a felhozatal: hideg, meleg (lényegében kék és vörös digitális szűrők), fekete-fehér, szépia. ISO-érték tekintetében a lehetőségeink auto/80/100/200/400, a magasabb értékek mellett már érezhető ugyan színzaj, de ez nem jelentősebb a kategória átlagánál.

Videó, sorozatfelvétel

Szélesvásznú MOV videó 848×480; 9 mp; 15 MB

A videófelvétel egyik legnagyobb előnye, hogy ilyenkor is választhatunk az oldalarányok között, vagyis olyasmit csinálhatunk, amit eddig még egyik kompakttal sem: szélesvásznú videót. Ilyenkor a felbontás 848×480, amit természetesen a tévében vagy a plazmaképernyőn lehet legjobban élvezni, főleg hogy képfrissítése 30 kép/másodperc sebességű, tehát szép folyamatos. További választható videómódok az általános VGA (640×480) és a 320×240 pixeles felbontás. A digitális és az optikai zoom ilyenkor nem használható, aktív viszont az optikai képstabilizátor. A videókat a kártya kapacitásáig készíthetjük.

Már meg sem lepődik azon az ember, hogy az LX1 sorozatfelvételi módja is nagyon jóra sikerült: a választható gyors és lassú sorozat méréseink szerint (a legnagyobb felbontású képekből) 3, valamint kb. 2,3 darabot készít másodpercenként, összesen öt kép erejéig. Van lehetőség végtelen sorozatra is, ilyenkor a kártya kapacitásáig készülnek a képek, a lassú sorozat sebességének megfelelően. Visszajátszás módba kapcsolva egyik sorozat után sem kell sokat várnunk, a tároló nagyon gyorsan kiürül, és alig két másodperc után már élvezhetjük is az elkészült sorozatot. Természetesen ezek az adatok megfelelően nagy sebességű kártya használata mellett értendők, így ajánlott egy ilyet beszerezni, hogy jól kihasználhassuk a gép gyorsaságát.

Extrák

Az LX1 nem kínál sok extrát, igaz, nincs is erre szüksége, hiszen annyira széleskörűek a beállítási lehetőségeink. Visszajátszásnál a képehez hangmegjegyzést fűzhetünk, vághatjuk, forgathatjuk, átméretezhetjük őket, megváltoztathatjuk oldalarányukat, készíthetünk egyéni diavetítést. Nagyon egyedi és vicces funkció a flip animation, amivel egy sorozat képeit mov formátumú videóba fűzhetjük össze, így saját kis animációs filmet készíthetünk.

Nagyon hasznos, hogy hosszú expozíciónál a gép kijelzőjén visszaszámol a hátralévő időnek megfelelően, valamint a kép elkészülése utáni zajszűrés közben sem csak egy „dolgozik” feliratot láthatunk, hanem itt is mutatja a kijelző, hogy mennyit kell még várnunk.

Akku, memóriakártya

A CIPA-szabvány szerint 240 képet készíthetünk egy feltöltéssel, ez az adat valószínűleg kevesebb visszanézés mellett született, nekünk méréseink szerint kicsivel több mint 200 képig sikerült eljutni – még ez az eredmény is jónak számít.

A gép SD és MultiMedia memóriakártyákat támogat, a mellékelt 32 MB kapacitású SD-kártya jól jöhet ugyan, a felbontást és a képméreteket figyelembe véve erősen ajánlott egy legalább 512 MB-os kártya beszerzése. Nagyon igaz ez akkor, ha belegondolunk: a legnagyobb felbontású, 16:9-es képből a 32-es kártyára JPEG-képből kb. 9, RAW formátumból maximum 2, míg a nagyméretű TIFF-ből csak egy fér. Természetesen a képek méretei nagyban függnek a használt beállításoktól és a képek témájától.

A doboz tartalma:

• Akkumulátortöltő
• Li-ion akkumulátor
• SD memóriakártya (32 MB)
• AV-kábel
• Töltőkábel
• USB-kábel
• Akkumulátor-tok
• Objektívsapka
• Csuklópánt
• Szoftver CD

Összegzés

Talán a legjobb kifejezés, amit a DMC-LX1-re találni lehet, az az „izmos”. A gyönyörű képek és a 16:9-es képarány magukért beszélnek, ehhez társul még a jól kidolgozott videófelvételi-mód, a témamódok, a nagy zoomátfogás, az erős sorozat-mód: bár drágább kategóriatársainál, látszik, hogy a DMC-LX1 tudásban messze behozza ezt a pénzbeli különbséget. Maximálisan ajánlott mindenkinek, de főleg azoknak, akiknek a kompakt gép nem az automata módban való fényképezést jelenti, hanem szeretnének egy nagy tudású, jól összerakott gépet és beállításait teljesen uralni.

A Panasonic DMC-LX1 ára jelenleg bruttó 150 000 forint.

A tesztgépet a Extreme Digitaltól kaptuk kölcsön, köszönjük!

Ha a bemutatóink segítettek a gép kiválasztásában, akkor a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja a melléklet működését. Köszönjük!