A második világháborút követően Japán a totális összeomlásból néhány évtized alatt a világ meghatározó gazdasági szereplőjévé nőtte ki magát. A XX. század végén, a XI. század elején több délkelet-ázsiai ország is elindult azon az ösvényen, amelyet annak idején Japán taposott ki.
A „japán csoda” nem a semmiből lett. Ahhoz, hogy az ismeretlen távol-keleti országból származó fura nevű cégek termékeit az amerikai és európai vásárlók elfogadják, kellett, hogy azok a már megszokott, bevált termékektől ne térjenek el túlzottan – a megszokás nagy úr!
Napjainkban a nagy dél-koreai gyárak szinte kivétel nélkül ehhez az elvhez tartják magukat. Lassanként pedig elérnek oda, hogy termékeik sok szempontból jobbnak bizonyulnak, mint azok, amelyek mintául szolgáltak. Vegyük például a TFT LCD monitorokat: bár a Samsung korábban nem tartozott a legnagyobb gyártók közé, ma mégis e piaci szegmens egyik legerősebb szereplője. Termékei magas minőségi színvonalat képviselnek, megbízhatóak és elérhető árúak.
A fényképezőgép gyártásban még nem tart itt a Samsung, de a legjobb úton halad. Majd’ egy éve, hogy utoljára járt Digimax a szerkesztőségben. Az akkor tesztelt masinák (360, V3, V4) – finoman fogalmazva – nem lettek a szerkesztőség kedvencei. Ezután talán nem meglepő, hogy a V50-et is némi kétkedéssel vettem kézbe.
 |
 |
Az interneten fellelhető specifikációkból azonnal kitűnt, hogy a V50 egy kategóriával magasabb színvonalat képvisel, mint a fent említett gépek. 2,0 inch átmérűjű, kihajtható LCD, manuális beállítási lehetőségek egész sora – ezek a tulajdonságok nem épp egy belépő szintű gép jellemzői. Szép, szép, – gondoltam – de mennyit ér mindez a gyakorlatban?
A Digimax-szal ezért a Digifénykép üzletéből egyenesen a Duna-part felé vettem az irányt. A korzón sétálva ért az első meglepetés. Csak itt jutott eszembe ugyanis, hogy a V50 akksival működik. A tesztgép akksija viszont még bontatlan, azaz teljesen „üres” volt. Mehettem volna haza dolgavégezetlenül. De azért csak megnéztem közelebbről a gépet, és ekkor derült ki, hogy a V50 az akksi mellett AA elemekkel is üzemeltethető. Ezt a meglepetést rögtön követte egy másik is. Az akkufoglalat mellett ugyanis két kártyanyílás van: egy SecureDigital (SD) és egy MemoryStick (MS). A két foglalat akár egyszerre is használható, közöttük a menüben lehet váltani, illetve a képeket az egyik kártyáról a másikra másolni.
Külső
A V50-et egyszerű formák jellemzik, ezek mégis egyedi, karakteres egésszé állnak össze. A korábbi Samsungoknál összehasonlíthatatlanul markánsabb megjelenésű a V50. Nem is csoda, hisz mindent be kell dobni annak a gyártónak, aki abban a kategóriában akar pozíciót szerezni magának, amelyet olyan gépek fémjeleznek, mint a Canon PowerShot A80 vagy a Nikon Coolpix 4200. A Samsung ezért bevetette a jól bevált taktikát, azaz csavarról-csavarra átvizsgálta a piacot uraló cégek termékeit – más szóval a konkurenseket – és a legjobbnak ítélt ötletek felhasználásával elkészítette a saját variációját az adott témára. De eszébe ne jusson senkinek se elintézni a V50-et annyival, hogy gagyi koppintás. Épp ellenkezőleg, a „piackutatás” csak pozitívumokat hozott; a Digimax V50 egy jól eltalált, egyedi ötletekkel fűszerezett masina, amely megállja a helyét bármelyik tradícionális gyártó gépével szemben.
 |
 |
 |
 |
A dizájn azonban önmagában nem ér semmit, egy fényképezőgép esetében sokkal fontosabb kérdés az összeszerelés minősége. Az úgymond „kevésbé tapasztalt” gyártók erről hajlamosak megfeledkezni, hogy mást ne mondjak, a múlt évben Magyarországon talán legjobban fogyó digitális fényképezőgépet gyártó céget épp e téren mutatott fogyatékossága miatt kerüli el egyre több vásárló. A V50-ről viszont rengeteget elárul az a tény, hogy a legkevésbé sikerült pontja az AV/USB/DC csatlakozó fedél, ami hozzávetőlegesen minden harmadik percben kinyílik. Nagy kár ezért az apró hibáért, mert ettől eltekintve a fedelek, gombok precízen, pontosan járnak, jól sikerültek. Különösen tetszett, hogy a navigálóbillentyűk talán még a többinél is jobb kiképzésűek, mind felületüket, mind járásukat tekintve. Ellenben a zoombillentyű nemhogy nem kattan, hanem éppenséggel egészen szokatlanul lágyan mozog, erősen és mélyre kell nyomni, ez azonban inkább csak furcsaság, mint hiba. Az anyagválasztás nem rossz, és bár csak az előlap készül fémből, a műanyag felületek sem mutatnak rosszul. Tapintásuk, kidolgozottságuk úgyszintén hibátlan.
Képérzékelő
Most, hogy már kívülről alaposan megismerkedtünk a V50-nel, lássuk mi rejtőzik a ruha alatt. Az 5 Mpixeles felbontás ebben a kategóriájában manapság már nem számít feltűnően nagynak. A Sony, Canon, több 5 Mpixeles modellel is jelen van a piacon. A CCD képességei átlagosak, képminősége egyáltalán nem marad el az elvárt szinttől. Az 1/1,8″-es lapka legjobb tulajdonsága, hogy viszonylag kis mértékben zajosodik. Ez részben persze annak is köszönhető, hogy a legkisebb érzékenység ISO 50, és az automatika értelemszerűen törekszik a minél kisebb érzékenység használatára. Ugyanakkor a homogén képrészleteken – kb. 300%-os nagyítás mellett – igen finom, szürkés szemcsézettség figyelhető meg. A fotók a szokásosnál talán valamivel világosabbak, de nem túlexponáltak.
A V50 5 Mpixeles CCD-je révén 2592×1944, 2272×1704, 2048×1536, 1600×1200, 1024×768 és 640×480 pixel felbontású képek készítésére alkalmas. A nagy felbontás sem ér azonban semmit, ha a túlzott tömörítés lerontja a képminőséget. Ezért aztán a V50 veszteségmentes TIFF formátumot is ismer, ezenkívül 98% (SuperFine), 93% (Fine) és 87%-os (Normal) JPEG tömörítés használható.
Optika
A Samsung a V50 dobozán és a gépen is feltűnően jelzi, hogy az optikát a német Schneider-Kreuznach készíti. A nagy hagyományokkal rendelkező cég természetesen nem csúcsmodelljét építette a V50-be, csak egy egyszerű, 3x-os zoomoptikát, melynek fényereje f/2,7-4,9; fókusztávolsága 35 mm-re átszámítva 38-114 mm. Az élességgel nincs baj, a torzítás sem kétségbeejtő. Makrózáskor 4 cm-re közelíthető meg a téma, ez valamivel jobb ugyan az átlagnál, de összességében elmondható, hogy egy teljesen semleges, minden elvárást teljesítő, de annál szemernyivel sem többet nyújtó optikát kapott a Samsung a Schneidertől.
 |
|
Kezelőszervek, menürendszer
A szolgáltatások előtt szó kell essék a V50 kezelőszerveiről. A hátoldalt vizsgálgatva ugyanis némi deja vu érzésem támadt. A kihajtható LCD is, de a bal oldalra helyezett MF és AE Lock gombok – főleg az előbbi – erősen emlékeztetett a Canon egyes gépein látottakra. Az exponáló gombot körülölelő gyűrű szintén ismerős, ilyet egyes Canon illetve Panasonic modelleken láthattunk korábban. E gyűrűről azonban kiderült, nem az, aminek látszik. Nem a zoomot állítja ugyanis, hanem a fókuszt (ha az MF be van kapcsolva) és A/S/M módban az expozíciós értékeket. Ez utóbbiak – meglepetésre – 0,5 Fé-enként állíthatók, azaz a blende 2,7, 3,5, 4,0, 4,9, 5,6, 6,7, 8,0, 9,5 és 11, a záridő pedig 15, 10, 8, 6, 4, 3, 2, 1,5, 1, 0,7, 1/2, 1/3, 1/4, 1/6, 1/10, 1/15, 1/20, 1/30, 1/45, 1/60, 1/90, 1/125, 1/180, 1/250, 1/350, 1/500, 1/750, 1/1000, 1/1500 és 1/2000 mp lehet. A V50 manuális módjában a gép által ismert összes zár- és rekszérték választható, ami manapság még nem általánosan elterjedt megoldás. A 0,5 blendénkénti állítás nem tesz lehetővé olyan finom beállítást, mint a 0,3 vagy 1/4 blendénkénti, de az esetek 98%-ában ez is elegendő kell legyen.
 |
 |
A Digimax V50 kezelése egyszerű, a jelzések némelyike ugyan nem egyértelmű elsőre, de rövid ismerkedés után már nem volt gondom a beállításokkal, bármit is kerestem, hamar megtaláltam, más szóval a menürendszer felépítése logikus, vagy még inkább: hagyományos. Egyedül az nem nyerte el a tetszésemet, hogy a képméret és a képminőség a főmenüben kaptak helyet, ahelyett, hogy az S gombbal elérhető felvételi funkciók (érzékenység, fehéregyensúly) közé kerültek volna. Apropó, főmenü! Aki esteleg Fuji F401/410 gépét cserélné le Digimax V50-re, azoknak a menü – mindenekelőtt kinézetre – igencsak ismerős lehet majd. Ugyanakkor feltétlen pozitívum a diktafon mód; a külön MF illetve záridő- és rekeszérték-gomb; a kézi fókusz állító tárcsa és a MySet mód, amely lehetővé teszi kedvenc beállításaink tárolását.
A főmenü részletesen: a már említett képméret és tömörítési fok mellett itt állítható be a fókuszmód, a képeffekt (fekete-fehér, szépia és negatív) a képkeménység, a felvételi mód (egyszeri, sorozat és automatikus expozíció-sorozat). A főmenüben található a Setup, melyben az alapbeállítások mellett a díszítő LED-sor (Lamp) és a dátumozás kapcsolható ki avagy be, továbbá beállítható az azonnali visszajátszás hossza, az USB mód (nyomtató avagy fényképezőgép), az LCD fényereje, a hangerő és a használt kártyaformátum (MS vagy SD). A My Cam menüpontban az üdvözlőképernyő és -dallam illetve az exponálási hang változtatható meg.
A lejátszás menüben a képek elforgatására, átméretezésére, egyik kártyáról a másikra másolására (!), részletes DPOF és slideshow beállításra, kártyánkénti, csoportos avagy egyesével történő törlésre vagy levédésére. Az egyes feladatok végrehajtásával nincs problémája a V50 processzorának, a nagy felbontású képek megjelentítése viszont már kicsit lassú. Szerencsére a képek közti léptetéskor nem próbálja a felvételeket azonnal teljes részletességükben megjeleníteni, hanem csak a vázlatos kép jelenik meg az LCD-n, így nem lassul le a lapozás.
Közvetlen nyomtatás
Mi tagadás, igencsak meglepődtem, mikor megláttam, de tény: a Samsung PictBridge menüje becsületére válna számos hírneves digitális fényképezőgép gyártónak is. A V50 a szabvány nyújtotta lehetőségeket alaposan kihasználva a képméret mellett a papírméret illetve a nyomtatás és a papír minőségének beállítását is lehetővé teszi. A 2592×1944 pixeles fotók mellett nem meglepő, hogy a választható legnagyobb nyomatméret az A4. A közvetlen nyomtatással készült A4-es papírkép kifogástalan minőségű lett.
Vaku, videó
A V50 vakuja átlagos képességű, kulcsszáma elég alacsony, mindössze 2, cserébe viszont ritkán okoz vörösszem-effektust. A vakumódok a szokásosak: vörösszem-hatás csökkentő, vörös-szem effektus csökkentő hosszú szinkronban, ki, derítés és Auto.
A Digimax V50 640×480 pixel felbontású MPEG-4 videót rögzít, melynek hosszát csak az éppen használt kártya szabad kapacitása korlátozza. Felvétel közben sem a zoom, sem a fókuszrendszer nem aktív, ellenben a fénymérés műkösik. A korábbi Digimax-okhoz képest fejlődés, hogy a felvétel megkezdése előtt lehetőség van a fókusztávolság növelésére.
A géphez mellékelt SLB 1437 Li-ion akkumulátor (3,7V, 1440 mAh) révén egy feltöltéssel 5,33 Wh energia fordítható a gép működtetésére. Szükség esetén 2 ceruzaakkumulátor vagy alkáli elem, esetleg 1 db CR-V3 fotóelem.
 |
 |
Amint arra már többször is utaltam, a V50 mind SD, mind MS kártyával üzemeltethető. A gyári csomagban egy 16 MB-os SD lapul, ezt ki-ki kedve és pénztárcája szerint lehetőleg cserélje le mihamarabb egy legalább 128, de inkább 256 MB-os kártyára.
 |
 |
A Samsung Digimax V50 az utóbbi idők egyik legnagyobb csalódása volt – szigorúan pozitív értelemben. Mind külsőleg, mind szolgáltatásait tekintve méltó versenyzője a 3x-os zoomos, 5 Mpixeles kompakt kategóriának. A minőségnek persze ára van, még ha nem is túl borsos: a Samsung Digimax V50 jelenleg bruttó 115.000 Ft-ért kapható.
A Samsung Digimax V50-et a Digifénykép-Mediker-től kaptuk kölcsön a kipróbálás erejéig. Köszönjük!
