Röviden: Samsung NV7 teszt

Irigykedő modellek

A Samsung új fényképezőgép sorozata, az NV, nem titkoltan az angol envy (irigység) szó rövidítéséből ered. Ahogy az NV10-nél, úgy az NV7-nél is a már ismerős szlogen olvasható a dobozon: „A digital camera that others can only envy.”
Az NV10-nél kicsit bajban voltam, hogy mi is az, ami irigylésre méltó, az NV7-nél viszont ilyen gondom nincs. A 7×-es zoomátfogás már önmagában is sokak vágya, ha ez még párosul optikai stabilizátorral is, akkor még inkább érthető, hogy ez esetben van mit irigykedni.

Az optikai stabilizátort már sok gyártó alkalmazza, de a Samsung kínálatában ez az első ilyen modell. Ez ismét egy jelentős lépésnek tűnik, hogy a Samsung mellékszereplőből igenis komoly riválissá fejlődjön. Rendelkezik már tükörreflexes fényképezőgéppel, ultrakompakt modellekkel (köztük a stabilizált NV7-tel), bridge géppel (de jó lenne a Pro 815-be is egy stabilizátor).

Külső, kezelés

Érdekes, hogy a gép külseje szinte teljesen megegyezik az NV10-zel. Vékony, ultrakompakt kialakítás, csak az objektív tubusa emelkedik ki már-már irreális mértékben a kis vázból. A kis méretek ellenére a váz jól kézben tartható, amely, a gép elején lévő kiemelkedésnek és a rajta végigfutó gumicsíknak köszönhető. Azon gondolkoztam, hogy ha már az objektív tubusa miatt egyébként sem fér el a zsebünkben az NV7, vajon nem lett volna célszerű a markolatot is ennek megfelelően áttervezni. Végül arra jutottam, hogy minden bizonnyal a gyártási költségek minimalizálása adhatott okot arra, hogy mind a három NV modell ugyanazt a vázat kapta. Mint az autóknál a padlólemez, csak ott nem annyira feltűnő, nem vesszük észre elsőre a hasonlóságot.

A teljes fényképezőgépet fém burkolattal látták el. A hátsó részen szintén fémből egy kis fület alakítottak ki, amely egyrészt a csuklópánt felfűzésére, másrészt hüvelykujjunk megtámasztására szolgál. Ötletes és dicsérendő megoldás.

Az NV10-nél is megjegyeztem a kezelőszervek kialakításának „furcsaságát”. Mivel a két gép hátulról olyan, mint két tojás, így itt is lehet beszélni ezekről a fura gombokról. Hogy miért fura? Azért, mert az LCD-t szinte teljesen körülölelik. Ezek az ún. „smart”, vagyis okos gombok. A megoldás lényege, hogy felvétel módban minden beállítás a képernyő szélén látható, s ezek elérése a tőle jobbra, vagy lefelé lévő smart gomb megnyomásával lehetséges. Ez jó is, meg rossz is.
Nagyon jó, amikor felvétel módban az egyes paramétereket (érzékenység, fehéregyensúly, exp. komp. stb.) kell beállítanunk, mert így garantáltan nem fogunk elveszni a gép menüjében. Rossz viszont visszajátszáskor, amikor a gyorslapozás helyett simogatnunk kell az okosgombokat, és kimondottan idegesítő, amikor kézi élességállításnál végig kell lapoznunk az egész tartományt. Ráadásul ez utóbbinál nem is lapozhatunk úgy, hogy egyszer végighúzzuk az ujjunkat majd az utolsó gombon rajtatartjuk. Ez csak a képek közötti lapozásnál és a nagyított nézetnél használható (bár ott is sok gyakorlást igényel, hogy mindig sikerüljön is).

Igazából most is azt kell mondjam: jó ötlet, de nem mindenre ideális. Egy joystick, vagy négyirányú navigáló gomb ha még felkerült volna a gépre, a legjobb párost alkotnák az okosgombokkal.

Az előbb említett gombok és az így könnyedén beállítható paraméterek miatt menüvel csak a beállításoknál (setup) találkozhatunk, amely felépítése miatt jól áttekinthető, és könnyen használható. Érdemes a menüképek tekintetében az NV10 cikket ismét áttanulmányozni, mert az NV7 képei hasonlóan néznek ki (az eltérő felbontások és a dátumok miatt ide nem másoltuk be ismét azokat a képeket, nehogy félreérthető legyen).

A zoom vezérlésére egy felfelé és lefelé húzható kis kapcsolót kell használnunk, pontosan úgy, mint az NV10-nél. Nem a legelterjedtebb megoldás, pedig teljesen jól használható.

Az üzemmód tárcsán a teljesen automatikus módon kívül találunk még programautomatika és kézi üzemmódot is. Ez utóbbinál választhatunk, hogy rekesz- vagy zársebesség előválasztás szeretnénk használni, esetleg teljes manuális módot. Érdekes, hogy az NV10-ben csak teljes manuális mód van, itt pedig van előválasztási lehetőségünk is.

A tárcsa következő állásában találjuk az ASR (Advanced Shake Reduction), vagyis kézremegés csökkentő funkciót. Ez digitális úton próbálja csökkenteni a berázott képek elmosódottságát, viszonylagos sikerrel (lásd még: extra szolgáltatások).
Az E betűs állásban különböző effekteket használhatunk, amely 9 féle előre definiált képkeretet, animált gif készítését, ill. összetett (kettő egymás alatt, 4 mozaikszerűen, 3 egymás mellett, ill. 2 egymás mellett) képek létrehozását foglalják magukban. Ha már effektekről esett szó, itt érdemes megjegyeznünk azt is, hogy a normál fotókon kívül készíthetünk fekete-fehér, szépia, kék, vörös, zöld, negatív és saját színekkel is fotókat. Ezek program és manuális állásokban is elérhetők, de a színekkel kapcsolatos beállításokat csak automatikus fehéregyensúly esetén, a saját színeket pedig csak E effekt üzemmódban használhatjuk. Ekkor a vörös, zöld és kék komponenseket külön-külön állíthatók.

A témamódok között a (víz)part és hó, tűzijáték, ellenfény, hajnal, naplemente, szöveg, makró, tájkép, gyerek, portré, éjszakai beállításokat találjuk.

Az ezt követő üzemmód a videórögzítésre szolgál, amelyről természetesen még részletesen írni fogunk.

Az utolsó üzemmód a fotógaléria elérését jelenti, ahová 4 csoportba rendezhetjük képeinket: magunkról szóló, családról szóló, barátokról szóló ill. eseményt bemutató. Ezután az egyes albumokban lévő képeket végignézhetjük, illetve diavetítést is indíthatunk ezekből. A vetítés alá háromféle zene közül is választhatunk aláfestést. A képek közötti váltáskor mix, sarokból átúsztatás, középről bekeverés és átkeverés (fade).

Képérzékelő

Az NV10-nél az 1/1,8″ típusú képérzékelőre 10 millió képpontot zsúfoltak. A cikkben is említettem, hogy ilyen apró méretű pixelekre csak megfelelő objektívvel lehet szép rajzolatot vetíteni. A kis képpontok ráadásul az alapérzékenységre és a dinamika átfogásra is rossz hatással vannak. Az NV7 „csak” 7 millió képpontos CCD-t kapott, ennek mérete azonban kisebb, mint az NV10-é, itt 1/2,5″ típusú. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy mindkét képérzékelőn nagyjából azonos méretű pixelek helyezkednek el, melyek kisebbek 2 mikronnál. Ebből máris arra következtethetünk, hogy a kisebb felbontás ellenére az NV7-nél nem lesz könnyebb jó minőségű képek készítését elérni, itt is problémát fog okozni a képzaj vagy az objektív lágysága.

A gyanút sajnos a tesztünk során készített képek is igazolni látszanak: már az ISO100 érzékenységű fotókon is jól látható a képzaj, annak ellenére, hogy erős zajszűrés nyomai is felfedezhetők. A kép tehát kissé mosott, de mégis zajos.

Azzal természetesen tisztában kell lennünk, hogy mindez normál méretű papírképeknél egyáltalán nem fog gondot okozni: még 13×18 cm-nél is vélhetően jó lesz a képélesség („vélhetően”-t írok, mivel nem próbáltam ki, de a tapasztalataim alapján mégis következtethetek arra, hogy nem lesz probléma ilyen méretű papírképeknél). Persze ekkor egy másik kérdés is felmerülhet bennünk: akkor miért kell 7 Mpixel? A választ talán a gazdasági és piaci okok között kereshetjük, bár nyilvánvalóan lenne kereslet (sőt itthon van is) a 4-5 Mpixeles gépekre is.

Legnagyobb felbontásban 3072×2304 pixeles fotókat készíthetünk, de ezen kívül választhatunk 5, 3, és 0,8 Mpixeles felbontás közül.

A fotókat csak JPEG tömörítésben menthetjük el, háromféle fok közül választhatunk: extrafinom, finom és normál.

Az érzékenységet a gép automatikusan is meghatározhatja, de kézzel is kiválaszthatjuk a szükséges értéket ISO100/200/400/800/1000 közül.

LCD

A kis méretű vázra nagy méretű megjelenítő került, a 2,5″-os LCD miatt viszont átnézeti keresőnek már nem jutott hely. A 6,2 cm hasznos képátlójú kijelző 230 ezer pixelt (R+G+B) tartalmaz, amely szép részletgazdagsággal jeleníti meg a képeket.
Az élőkép frissítése jó, még kevés fénynél sem szaggat, viszont sajnos nem 100% a lefedettsége, így előfordul, hogy olyan is kerül a végső képre, amit az LCD-n eredetileg nem láttunk.

A fényerőt normálon kívül két érték valamelyikére állíthatjuk: vagy világosabbra vagy sötétebbre vehetjük.

Optika, vaku

A fényképezőgép optikája kategóriájában nem megszokott átfogással rendelkezik, az ilyen méretű gépek ritkán képesek 7,1×-es átfogásra. A szuperzoom-ok közé sorolható objektív fényereje ennek megfelelően jó: f/2,8-4,0. Ez a hasonló átfogású kompakt szuperzoom-ok között átlagosnak tekinthető.
A fizikai gyújtótávolság 6,3-44,7 mm, amely kisfilmes gépnél 38-270 mm-nek felel meg. A nagylátószögű álláson kívül 10 zoompozíciót használhatunk, amely a nagy átfogáshoz képest nem sok.
Az optikai zoom-on felül további 5×-ös digitális zoom is rendelkezésünkre áll, amely finoman állítható. No persze ennek alkalmazása már a képminőség jelentős romlását is maga után vonja.

A legkülönlegesebb tulajdonsága ennek az objektívnek, hogy tartalmaz stabilizáló lencsetagot is. Ennek köszönhetően nem ideális megvilágításnál is lehetőségünk van berázásmentes fotót készíteni, illetve kevés fénynél is kihasználhatjuk a nagy gyújtótávolság adta előnyöket.

Az optika védelméről kézzel felhelyezendő műanyag objektívsapka gondoskodik.

Az optika igen jó közelponttal büszkélkedhet: mindössze 1 cm távolságról már makrózhatunk. Ezt persze csak nagylátószögű állásnál használhatjuk, de így is meglepően nagy nagyítás érhető el. Természetesen az ilyen kis tárgytávolságnál már az objektív is leárnyékolhatja a témát, arról nem is beszélve, hogy állatok fotózására ez nem igazán alkalmas, hiszen melyik állat tűrné el, hogy az arcába toljunk egy méretes objektívet?
A legnagyobb nagyításnál tehát 24 mm széles témával kitölthetjük a teljes képmezőt, de ne számítsunk torzításmentes képre, hiszen ilyen távolságból nincs az az optika, aminek ne lenne szemmel látható hordótorzítása.
Az NV10-zel ellentétben (ahol a blende szerepét egy ND szűrő látta el) az NV7 a fény mennyiségének szabályozására már valódi rekeszt alkalmaz. Ezzel a kép mélységéllessége is szabályozható, amire a nagyobb elérhető gyújtótávolság miatt szükség is van.

A vaku kialakítása sem egyezik meg az NV10-ével, bár becsukott állapotban nem látszik a különbség. Az eltérést akkor vesszük észre, ha a vakut felnyitjuk. A vaku ugyanis két lemez segítségével emelkedik ki a gépvázból, kicsit talán hasonló módon, mint a Panasonic DMC-L1-nél. Arra gondolhatnánk, hogy ha egy kissé hátrahúzzuk a villanót, akkor a 45 fokos szög miatt indirekt vakuzásra is alkalmas lehet, de a gyakorlatban nem sok különbséget tapasztaltam. Mindenesetre ügyes megoldás arra, hogyan lehet kis helyen magasra pattanó vakut elhelyezni. Az NV10 3,5 cm-re emelkedő villanójához képest itt a távolság már 5 cm (az optikai tengelytől mérve).
A vakumódok között kikapcsolt, derítés, vörösszem csökkentés, automatikus és lassú szinkron üzemmódokat találunk. Vörösszem utólagos javítására a fényképezőgépen belül nincs lehetőség.
A vaku teljes feltöltéséhez 3-4 mp szükséges, köszönhetően a Li-ion akkumulátor nagy áramleadó képességének.

Akkumulátor, memóriakártya

A kis méretű gépbe természetesen Li akkumulátor való, az SLB-0837 (B) jelű, 3,7V-os, 860 mAh-s energiaforrás körülbelül 100-150 képig elegendő. Bekapcsolt stabilizátor mellett, illetve vakuval természetesen az alacsonyabb értéket tudjuk csak megközelíteni (eskövőn fotózva, 80% vakuhasználat mellett 100 képet sikerült készíteni).

Az akkumulátor töltését a fényképezőben végezhetjük, ha a gépet csatlakoztatjuk USB-n keresztül számítógéphez, vagy a hálózati adapterhez, amely szintén USB csatlakozású. Az akku merülését egyébként nem lineárisan jelzi a készülék, a teljes lemerülés előtt kb. 10 perccel jelez 2/3-ad töltöttséget, 5 perccel később 1/3-ad töltöttséget, és a kikapcsolás előtt 1-2 perccel mutatja üresnek az akkumulátort. Túl sok időt nem hagy nekünk a gondolkozásra és az optimálisabb energiafelhasználásra. Kicsit váratlanul is ért az esküvőn a gép teljes lemerülése, éppen a menyasszonyi torta fotózása közepette. Bíztam benne, hogy még legalább 5-6 képet tudok majd készíteni, de a piros akkujel megjelenése után 3 kép múlva már ki is kapcsolt az NV7.

A memóriakártyát és az akkumulátort az alul lévő ajtó mögé kell behelyeznünk. A fedlap igen masszív kialakítású, teljes felületében fém megerősítést kapott. Egyébként ha az ajtó véletlenül letörne, a gép továbbra is működőképes maradna. Az akkumulátor cseréjekor egy rugós reteszt is el kell húznunk, ami megelőzi a fedlap kinyitása után, hogy az akku véletlen kiessen.

Az állványmenetet fémből készítették, s a gép szélére helyezték. Így ha a gépet állványra helyezzük, az akkumulátor és a memóriakártya is cserélhető marad. Az állványmenet az optikai tengely vetületétől kb. 1,5 cm-re helyezték.

A közel 20 MB szabad kapacitású belső memórián kívül SD vagy MMC kártyát használhatunk a képeink tárolásához. Az NV10 az SDHC kártyákat nem kezeli, a gyártó csak 2 GB-os méretig garantálja a helyes működést. 2 GB-os kártyára a videófelvételnél használt tömörítésnek köszönhetően bő másfél órányi videó is ráfér.

A fényképezőgépre csak egyetlenegy csatlakozó került, amely az opcionális dokkolóállomáshoz illetve az USB kábelhez (amely egyben a töltést is megvalósítja), és az A/V kábelhez illeszthető.

Gyári extrák

Míg az NV10-hez kaptunk bőrtokot, infravörös távirányítót és dokkoló állomást is, az NV7-hez ezek nem járnak. Dokkoló állomást külön vásárolhatunk a termékhez.

Kézi beállítási lehetőségek

Kézi beállítási lehetőségekben nem szűkölködik az NV7-es. Mint említettem, a rekesz és zársebesség kézzel is megadható, mind előválasztásos módszerrel, mind teljes kézi móddal. Ezen kívül megadható még kézzel az érzékenység, a fehéregyensúly, a fénymérés, illetve persze az expozíció kompenzáció is ±2 Fé tartományban.
A fehéregyensúlynál érdemes kiemelni, hogy Kelvin fokban is beállíthatjuk a színhőmérsékletet, 3000K és 10000K között, 8 lépésben. Ritka lehetőség ez egy kompakt gépben (hogy őszinte legyek, nem emlékszem olyan kompakt fényképezőgépre, amelyben már találkoztam volna ezzel a lehetőséggel).

Az élességállítás is lehet kézi (nem úgy, mint az NV10-nél). Ilyenkor viszont sajnos nem látunk nagyított képet a kijelzőn, csak a távolságskálára és a 2,5″-os LCD normál képére hagyatkozhatunk.
Gyenge fénynél az AF munkáját egyébként narancs fényű LED könnyíti, bár így is többször előfordult, hogy nem talált élességet szobai megvilágításban sem Az érzékenység-tesztképeinknél is érezhető volt az AF bizonytalansága, de szerencsére sosem történt olyan, hogy hibás fókusz mellett a gép azt jelezte volna, hogy megtalálta az élességet .

Sorozat, videó

A sorozatfelvételt többféle sebességgel is készíthetjük. A normál sorozat minden egyes képkockája előtt a gép újrafókuszál, ami persze eleve kisebb sebességet okoz. A mérések szerint ekkor 0,75 kép/mp átlagsebességgel készülnek a képek, az LCD-n rövid időre láthatjuk az élőképet is, a felvétel pedig addig tart, amíg a kártya be nem telik.
A gépen választhatunk gyors sorozatot is, ilyenkor a felvételkészítés közben nem láthatjuk az élőképet és az élességállítást is rögzíti a gép az első képkockánál. A képváltás sebessége ez esetben 2 kép/mp, a felvételezés 3 kép után leáll.
Van még egy sorozat mód, az ún. mozgókép . Ekkor a CCD videó módban dolgozik, fix 1024×768 pixeles felbontásban maximum 20 képet készíthetünk, a sebesség pedig 7,4 kép/mp. A képminőség ez esetben elég gyenge, ennek oka a CCD üzemmódja, mivel itt videó módban dolgozik a képérzékelő (nincs CCD kiürítés).
Automatikus expozíció sorozatot is készíthetünk, de csak P üzemmódban (nem értem, hogy rekesz-előválasztásnál miért nem használjuk ezt a lehetőséget). Ilyenkor 3 kép készül, az egyes fotók között 1/3 Fé az eltérés.

A mozgóképeket 640×480 pixeles maximális felbontásban készíthetjük, a képfrissítés 30 vagy 15 kép/mp-re választható. Felvétel közben az optikai zoom is használható, igaz, ilyenkor elnémítja a felvételt, ami talán zavaróbb, mintha kicsit hallatszana a zoommotor. Szintén működik a fénymérés és az autofókusz is (az NV10-nél felvétel közben nem volt autofókusz). Különleges lehetőség, hogy a felvételnél pillanatmegállítás is használható, majd kicsivel később folytatható is a rögzítés, így nem kell külön fájlokba felvenni az eseményeket, néhány perces kivárással még tudunk készíteni egy fájlt is.

A kész felvételekből egyébként állóképeket is kimenthetünk, sőt, meg is vághatjuk a kisfilmünket, igaz csak egyetlen helyen.

A felvétel előtt beállíthatjuk a fehér-egyensúlyt, a fénymérés módját, az exp. kompenzációt, a felbontást, a képváltási sebességet, az AF módot, illetve hogy történjen-e hangfelvétel is. A videózáskor is van lehetőségünk a színeffektek használatára, sőt akár időzítővel is indíthatjuk a rögzítést. A kész videók MPEG-4 formátumban kerülnek a kártyára, amelyek nem töltik meg túl gyorsan a kártyát: 1 GB-ra 640×480 pixeles felbontásban 49 percet rögzíthető.

Képminőség

Valószínűleg a hűségesebb olvasóinknak nem árulok el titkot, ha azt mondom: a mai kompakt gépek kivétel nélkül zajszűrést használnak. Erre szükség is van, hisz a mostani nagy felbontású (de még kis méretű) CCD-k elég zajos képet adnának. Persze ennek van hátránya is, a már sokat emlegetett kimosottság effektusa.

Itt is megfigyelhetjük a zajszűrés hatását, már az ISO100 érzékenységnél is. Így jobbára nem lesz zavaró képzajunk, bár a sötétebb területeknél azért jól látható lesz (sőt az égbolton is). Erősebb zajszűrést építettek az azonos felbontású és képérzékelő méretű Sony DSC-H5-be, mint a Samsung jelen gépébe. Ennek oka, hogy a Samsung képei kevésbé tűnnek lágynak, cserébe viszont több képzaj látható a képeken.
A zajszűrés ISO400-nál jelentősen felerősödik, ami miatt a képzaj nem lesz sokkal több, viszont a részletek javarésze már elvész, lásd a cérnaspulnik erős lágyulását.
ISO800-tól azonban már a képzaj is jól látható lesz, ráadásul a színek is jelentősen megfakulnak. A kép lágysága már oly’ mértékű, hogy érdemes kisebb felbontást használni, ha ilyen érzékenységet használunk, hiszen részletekben nem lesz sokkal kevesebb, de a memóriakártyán kevesebb helyet foglalhatunk.

A fotók 18 °C hőmérséklet mellett készültek.

Extra szolgáltatások

Az extra szolgáltatások javarészét az NV10-ben már megismerhettük, így aki azt a cikket olvasta már, annak most nem tudok újdonsággal szolgálni. Rengeteg extrát tartalmaz az NV7-es. Ilyen például a képekhez fűzhető hangmegjegyzés, amely ugyan nem újkeletű dolog, de hasznos lehet külföldi utak során amikor egy-egy lefotózott épület nevét rámondjuk a felvétel mellé, így otthon nem emlékezetből kell a képeknek nevet adni. Ennek hossza itt maximum tíz másodperc. A Samsung megoldása viszont kényelmetlenre sikerült, mivel minden egyes kép után a hangmegjegyzés funkció kikapcsolódik, amit nekünk újra be kell kapcsolnunk, ha a következő képet is hangmegjegyzéssel akarjuk készíteni. Ha ezt elhalasztjuk, akkor utólag már nem fűzhetünk megjegyzést a képhez, ahogy más gyártó termékénél ez már természetesnek tűnik.

A hangmegjegyzés mellett hangfelvételt is készíthetünk, amelynek során a gép mintegy diktafonként működik. Fél GB-os kártyára 17 óra 11 percet vehetünk fel. Pontosabban vehetnénk. A felvétel során ugyanis az LCD folyamatosan mutatja az eltelt időt, így a gép fogyasztása jelentős, s mivel nincs LCD-t kikapcsoló gomb, így 17 órás felvételekre ne is számítsunk.

Úgynevezett összetett kép is készíthető, amely egymás mellett kettő, egymás mellett három, szimmetrikusan felosztott negyedelt, vagy egymás fölé és alá helyezett, felezett képet jelent. Ilyenkor külön expozíciókból hozhatjuk létre a végleges képet, amely például egy kiránduláson jöhet jól, ahol csak ketten vagyunk, de mégis szeretnénk mindannyian szerepelni a képen.

Természetesen az optikai és a digitális képstabilizálás is extrának számít, érdekes kombinációhoz jutunk, ha az optikai képstabilizálást és az ASR-t együtt használjuk. Ez esetben teljes tele állásban (270 mm) akár 1/3 mp-es záridőnél is berázásmentesnek tűnő képet kaphatunk. A fő gond itt inkább az, hogy ASR üzemmódban szinte nem állíthatunk semmit, se érzékenységet, se fehér-egyensúlyt, de még csak expozíció kompenzációt sem.
Ezen kívül azt is észre lehet venni, hogy azonos érzékenység mellett is, az ASR-rel készült kép több képzajt tartalmaz. Persze feltehető a kérdés, hogy érdemes-e ASR-t használni, vagy inkább növeljük meg az érzékenységet.

Extrának számít az is, hogy a fotókat különböző képkeretekkel is elláthatjuk. Ezt az üzemmódtárcsa Effekt állásában tehetjük meg. Képkeretet viszont csak fotózáskor illeszthetünk a képre, utólag már nem választható (vagyis lejátszás módban nincs ilyen lehetőség). Ezek a képkeretek ugyanazok, amivel a Samsung Digimax i6 PMP-ben már találkozhattunk.

Különleges lehetőség, hogy zenei aláfestéssel is megtekinthetjük az egyéni albumainkba rendezett képeket. A gépben három dallam található, amelyek közül szabadon választhatunk. Sajnos saját zenét nem tölthetünk fel aláfestéshez.

Lejátszás módban a következő lehetőségeink vannak, amelyek extrának számítanak: képforgatás, kép leméretezése bármely gép által támogatott felbontásra, képkivágás, színhatás (FF, szépia, kék, vörös, zöld, negatív), animált GIF készítése kész képekből.

Gyári tartozékok

• Használati útmutató
• Szoftver, driver CD
• Li-ion akkumulátor
• Hálózati adapter
• Audió/videokábel
• USB kábel
• Objektívsapka és a hozzá tartozó szíj
• Csuklópánt

Összegzés

A 7 megapixeles felbontású, 7,1x nagyítású, stabilizált zoom optikával szerelt Samsung NV7 nehezen kategorizálható. A Fujifilm FinePix S6500fd, a Canon PowerShot S3 IS vagy a Panasonic DMC-FZ7 nem lehet vetélytársa, mert mindben nagyobb a zoomtartomány, mint az NV7-ben, ráadásul elég messze állnak az ultrakompakt kategóriától. A Panasonic DMC-LZ5, vagy a Nikon Coolpix S10 hasonló lenne, de azokban nincs manuális expozíció beállítási lehetőség. Szóval a gépet akár hiánypótlónak is nevezhetjük.
Az NV sorozattal a Samsung szakított az unalmas, műanyag imidzzsel. Az NV7-et is mutatós fém házba építették, amire a forradalmian új, a közvéleményt vélhetően megosztó smart gombos kezelőfelület került. A képminőséget a mai kompaktoknál egységesen megfigyelhető kis CCD méretből és nagy felbontásból adódó miniatűr fotódióda méret határozza meg. Az ilyen érzékelővel készült kép zajszűrése minden érzékenység mellett kötelező. A fotó pedig egy kompromisszum eredménye: tisztább kép vagy élesebb kontúrok. A kettő együtt nem megy. A Samsung mérnökei az alacsonyabb érzékenységnél az élesebb, sötétebb részeken némileg zajosabb képre szavaztak, míg ISO 800 és ISO 1000 állásban erősebb zajszűrés mellett a kevesebb részlet, de tisztább kép mellett tették le a voksukat. A zajszűrés tekintetében mindenesetre van még mit finomítani az algoritmusokon.
Kis mérete és gazdag szolgáltatásválasztéka (7,1x optikai zoom, manuális mód, optikai és digitális képstabilizátor, VGA felbontású videó, stb.) okán jó társa lehet a különleges, strapabíró gépet kereső hobbi fotósoknak még akkor is, ha a nagy felbontás iránti csillapíthatatlan vágyunkért a zajosabb, mosottabb képekkel kell fizetünk.

Tömegtermékké válását valószínűleg relatíve magas, bruttó 120 ezer forintos ára fogja megakadályozni.

Köszönjük a Leitz Hungária Kft.-nek, hogy kipróbálhattuk a fényképezőgépet.

Ha bemutatónk segített a gép kiválasztásában, a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja az oldal működését. Köszönjük!

Tesztképeink:

Samsung NV7 tesztfotók

A cikkben és a tesztfotók között szereplő összes képet szerzői jogok védik. Előzetes, írásos engedély nélküli felhasználásuk tilos!