Röviden: Siemens M75 teszt

Míg a menedzserek, a hightech-őrültek vagy a trendi nők eléggé el vannak kényeztetve mobilok terén, az extrémsport-rajongók vagy mondjuk a barátságtalan körülmények között dolgozó építőmunkások nem sok készülék közül választhatnak, ha olyan telefont keresnek, amely kellően strapabíró, de azért tartalmazza a mostanában divatos pluszszolgáltatások nagy részét is. A saját márkáját lassan lepasszoló és a BenQ-val összeházasodó Siemens utolsó ilyen készüléke az M75, amely lényegében az általunk már szintén tesztelt CX75 páncélozott változata, belülről pedig megegyeznek.

Külső

A CX75 esetében panaszkodtunk a masszivitás hiányára, amire értelemszerűen itt egy szavunk sem lehet. A testet alumínium berakások védik, körben pedig vastag gumiborítás takarja az éleket. Szintén gumiajtó védi a memóriakártya helyét és a hátlapon található kamerát, az utóbbi egyszerűen félrehajtható, míg a kártya ajtaját le lehet szedni (és nagy eséllyel el lehet veszteni zordabb terepen). Tekintettel a kora téli időpontra, a vízállóságot tóban nem, csak csap alatt tudtuk tesztelni, az ütésállóságot pedig csak módjával kóstolgattuk. A bátor előző tesztelőnek köszönhetően viszont az M75 réseiből annyi homokot ráztunk ki, hogy ha nyár lett volna, strandot építünk az iroda környékén, ami talán jól illusztrálja a készülék tűrőképességét.

Kemény és strapabíró billentyűzet váltotta viszont a CX75 furcsa, fémesnek hatni akaró műanyag gombjait. A gombok ugyan elég kicsik a készülék méretéhez képest, de ezúttal magabiztosan lehet kezelni őket, ahogy az ötirányú joystickot is. Bal oldalt az infra, jobb oldalt a Push to talk nevű adó-vevő szolgáltatást aktiváló gomb, illetve a kamerát életre keltő billentyű kapott helyet, a hátlap alján pedig egy gumiból készült csavart találunk. Ezt elforgatva lehet leszedni a hátlapot, de pontosan nem tudom, mire gondoltak a fejlesztők, amikor megtervezték: a legjobban egy húszforintossal vagy egy méretes csavarhúzóval nyílik, a legkevésbé pedig körömmel tekergetve, pedig a körmünk összehasonlíthatatlanul többet van nálunk.

Kijelző, menü

Innentől fogva viszont tényleg mindenre ugyanaz érvényes, mint amit az elegáns tesóról, a CX75-ről írtunk. A kijelző 132×176 pixeles, ami elmarad a ma már általánosnak számító 176×220-tól, így elég pixeles képet ad, de azt 262 ezer színben, jó színhűséggel és kontraszttal. A menük szövegei elég jól látszottak ráeső fényben is, a grafikákkal szemben viszont ismét kifogást kell emelnünk: az ikonok változatlanul túl egyszerűek és gyermetegek, egyszerűen nem illenek a készülékhez.

Kezelés, tempó

A kamerafunkció normál tájolással működik, azaz nem kell fényképezéskor elforgatnunk a mobilt, de ez hátrányt jelent, hiszen elforgatva a kép betölthette volna a képernyőt, így pedig csak egy vékony csíkban látjuk, mit fogunk fényképezni. A beállítási lehetőségek a következők:

• expozíció kompenzáció (ą3, mértékegység nélkül)
• fehéregyensúly (beltéri, terepen)
• felbontás
• időzítő (ki/be)
• színmód (normál, szépia, fekete-fehér)
• mentés helye (telefon, memóriakártya)
• digitális zoom (max. 4x)

Fényképezéskor a kép mellett a kiválasztott felbontást, a joystickkal is állítható expozíció kompenzáció, illetve digitális zoom mértékét, valamint a fehéregyensúly-mód ikonját látjuk a képernyőn, továbbá azt is, hogy az adott felbontással hány képet készíthetünk még.

A kameramód kb. 3 másodperc alatt aktiválódik, és a CX75-tel megegyező módon itt is kb. 1,5-2 másodpercbe telik a fényképezőgomb lenyomása után, mire ténylegesen elkészül a kép, azaz ennyi ideig kellene nagyjából mozdulatlanul tartanunk. A mentést sem kapkodja el ezután, bár furcsa mód gyorsabban teljesített a testvérnél, mintegy 5-6 másodperc alatt raktározta el a képeket.

Képminőség

Az 1,3 megapixeles (valójában 1,23 mpx: a képek 1280×960 képpontosak lesznek a legnagyobb felbontás mellett) felbontás épp határeset abból a szempontból, hogy érdemes-e papírképeket nyomtatni belőle. Meg lehet próbálni: a részletekkel, az élekkel nincsen különösebb gond, a CX75-nél már részletezett módon inkább a színek élethű visszaadása és a gyorsan mozgó témák okoznak neki problémát.

Annak ellenére, hogy nincsen benne éjszakai mód, meglepően használható marad mostoha fényviszonyok között is: amíg van némi fény, viszonylag könnyű elég stabilan fogni ahhoz, hogy ne mozduljon be a kép, és az expozíció kompenzáció segítségével a világosabb részletek jól kivehetőek lesznek, miközben a képzaj sem veszélyes.

Videó, MP3

A készülék két felbontásban képes videót rögzíteni, a kisebbiket MMS-ben való elküldésre tervezték, a nagyobbikat pedig valódi videózásra, amit az is jelet, hogy a kártya beteltéig rögzíthetünk. Sajnos ez sem emeli az átlagos színvonal fölé ezt a funkciót: a 176×144 pixeles felbontás sem eredményez túl kivehető képet a tömörítés miatt, de ez a legtöbb mobilnál így van.

Az MP3-lejátszó jól működik és könnyen kezelhető, a lejátszási listákat a készülékben is szerkeszthetjük, és nincs panaszunk az M75-höz járó sztereó fülhallgatóra sem. Nem fut viszont a lejátszás a háttérben, azaz mondjuk böngészés vagy fényképezés közben.

Egyebek

Az 1000 nevet tárolni képes névjegyzék a CX75-höz hasonlóan az M75-nek is erőssége: minden bejegyzéshez adatok tömkelegét (5 számot, 2 e-mailt, honlap- és postacímet, születésnapot és csevegőprogramoknál használt beceneveket) rendelhetjük, továbbá a híváskor megjelenő fényképeket is. A csengőhangokat hívócsoportonként változtathatjuk, amelyekből 8 áll rendelkezésünkre.

Van továbbá kellemes, grafikus felületű naptár, tennivaló-lista és jegyzetelési lehetőség, hangrögzítő, számológép (részeredmény-memóriával), fájlkezelő, négy JAVA-s játék, továbbá számtalan JAVA-s alkalmazással is bővíthető a kelléktár.

Kapcsolódás, memória, akku

Az M75 mind a három GSM-sávot támogatja (az európaiak mellett tehát az észak-amerikait is), nem támogatja ugyanakkor a 3G-t, de figyelembe véve, hogy mennyi 3G lefedettség várható a hegyekben a következő néhány évben, ez valószínűleg egyáltalán nem számít. Adatátvitelre GPRS-en keresztül van lehetőségünk (az ezt felgyorsító EDGE-t sem támogatja), más készülékekhez vagy a gépünkhöz Bluetooth-szal kapcsolódhatunk, de utóbbira infrán vagy az USB-s adatkábellel is lehetőségünk van.

A belső memóriában csak néhány megabyte szabad helyünk van, amelyet a csengőhangokkal és JAVA-s letöltésekkel is könnyedén eltüntethetünk. Fényképek és MP3-ak tárolásához érdemes tehát a memóriakártyára hagyatkozni: az indulócsomagban mi 32 MB-os RS-MMC kártyát találtunk, ami csak fényképezéskor elég is lehet, hiszen egy kép alig 100 kB. Ha MP3-akat is hurcolnánk magunkkal, akkor viszont hasznos lehet egy nagyobb méretű kártya beszerzése: ez a típus ugyan nem a legolcsóbb, de mostanában már a 256 MB-osakat is emberi árban vesztegetik. Az akku készenlétben 4-5 napot is kihúzna, de természetesen használtuk is: intenzív nyüstölés mellett valamivel kevesebb, mint 2 napot bírt nálunk.

Összegzés

A Siemens M75-öt azoknak merjük ajánlani, akiknek valóban szüksége van egy elpusztíthatatlan, mindenféle tortúráknak kitehető mobilra. Ők olyan készülékhez jutnak, amellyel csajozni mondjuk nem lesz egyszerű, de a hegyekben, a csónakban vagy malterkupacok között, porfelhőkben állva is hallgathatnak zenét, böngészhetnek wap-oldalakat (már ha van térerő), vagy éppen készíthetnek olyan fényképeket, amelyek némi kompromisszum árán kisebb papírképként is kinyomtathatók, és egyébként megörökítetlenek maradtak volna olyan fényképezőgép híján, ami hasonlóan bírja a strapát.

A Siemens M75 magyarországi bevezetése egyelőre várat magára: nem hogy a három szolgáltató kínálatában nem szerepel, de még a Siemens magyar nyelvű honlapján sem találtuk meg. Kiskereskedőktől viszont beszerezhető: az így nyilván hálózatfüggetlen készüléket jellemzően 66-80 ezer forint közötti áron kínálják.

A tesztkészüléket a Siemenstől kaptuk kölcsön, köszönjük!

Ha a bemutatóink segítettek a gép kiválasztásában, akkor a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja a melléklet működését. Köszönjük!