Nem szeretem, ha egy magát gyakorlati tippeket nyújtó olvasmányként hirdető könyv feleslegesen terjengős. Nem szeretem, ha hosszas bevezetőkkel, Ádám és Évától induló fotótörténettel, felesleges képekkel, evidens szakkifejezések unalmas körüljárásával van tele. Engem csak a szerző tiszta, gyakorlati fotós tapasztalatai érdekelnek, nem pedig az, hogy folyamatosan azt súgja a fülembe a könyve, „ezt 100 oldalba is bele lehetett volna sűríteni, de 500-ért többet fizetett a kiadóm.”.
Megnyugtatok mindenkit, ez a könyv nem ilyen!
Aki már olvasta Scott Kelby sorozatának előző részeit tudja, hogy itt unalmas kerülőutakról és rizsáról szó sincs. Ez a könyv pont az, aminek címe sugallja, egy tippgyűjtemény, vagy ahogy alcímében nevezi magát: fotó receptkönyv.
Receptgyűjtemény, csak ételek helyett egy seregnyi fotós szituációt kell kisütnünk, melyhez a könyv tömören és velősen megadja a hozzávalókat, és az elkészítés menetét.
Ráadásul mindezt olyan átlátható szerkesztéssel teszi, hogy bármely témáját érintő problémánkra néhány másodperc alatt megtaláljuk a választ. Ha felcsapjuk bárhol, minden egymás melletti dupla oldal bal felén a megvalósítandó feladatról kapunk pár mondatot és egy képet a színhely világítási beállításairól, majd gépünk beállítandó értékeiről és a fontosabb felszerelési tárgyakról. A szemközti oldalon az elkészült fotó látható pár kiegészítő gondolattal és az utómunka fontosabb lépéseivel. Ennyi és nem több. Nem is kell több.
Szóval akinek megvan a Digitális fotós könyv bármelyik előző része, itt be is fejezheti az olvasást, és irány a könyvesbolt, mert megjelent az ötödik!
Persze a könyv egy egészséges alaptudást azért megkíván az olvasótól. A szerző nem magyarázza el mi az a derítőfény, vagy hogyan működik egy stúdióvaku, és az is evidens számára, hogy az olvasó látott már Photoshopot és Lightroomot. Többnyire csak a főbb mozzanatokat közli, minden egyes szituációt két oldalban kivesézve.
A főbb témakörök felvezetésében sem merül el oldalak tucatjain. Egyetlen rövid oldal és egy mintakép a bevezetés, melyből szintén tanulhatunk, hiszen a képre a főbb expozíciós beállításokat és a gyújtótávolságot is rányomtatták.
A Digitális fotós könyv nem oktató anyag abban az értelemben, hogy az alapoktól fogja a kicsi kezünket, és átvezet bennünket minden egyes akadályon. Inkább olyasmi, mint egy jó fotós workshop papíralapú kivonata, ahol a hozzáértő oktató csak a lényeget adja át. Elmondja, hogy „erre ügyelj…állítsd be ezt és ezt…majd pedig dolgozd fel így!”. A megvalósítást, vagy az adott helyzet továbbgondolását a fotósra bízza. Ennek ellenére használhatjuk csupán gondolatébresztőnek, de mankónak is, melynek minden egyes szavát betartva leutánozzuk az adott fényképet.
Ezzel kapcsolatban viszont meg kell jegyezni, hogy a könyv nem csak azt kívánja meg tőlünk, hogy rendelkezzünk némi előképzettséggel, de receptjeinek jó része extra hozzávalókat is kíván. Például 70-200mm F2,8 objektívet, sok helyen pedig több stúdióvakut. Tehát ez nem egy sufni-tuning könyv arról, hogyan valósíthatunk meg 10 forintból profi stúdiókat megszégyenítő világítást.
A helyzet másik oldala viszont, hogy sok tekintetben egyszerűségre törekszik, tehát találunk benne szép számmal olyan tippeket is, melyeknél a természetes fény, vagy az ötletes utómunka, beállítások dominálnak. Nem kell feltétlenül beruháznunk egy saját műteremre.
Haragudni persze a pro objektívparkért és a műtermi beállításokért sem tudunk Kelbyre, hiszen ezúttal is a rá jellemző közvetlenséggel és nem ritkán humorral fűszerezve tálalja nekünk – elsőre száraznak tűnő – receptjei végeredményét. Mondjuk egy ilyen laza ujjgyakorlat több mint 60 darab, fotózásról és képfeldolgozásról szóló könyvvel a háta mögött el is várható tőle.
Kilenc fő témakörbe sűrítve több mint kilencven „receptet” kapunk tőle, a legkülönfélébb fényképészeti területekről, de ezúttal is a portré és az ember kapja a legnagyobb hangsúlyt.
Az első fejezetben azonnal tíz tippet kapunk természetes fényben készült portréinkhoz, persze itt is gyakran előkerül egy derítőlap, vagy diffúzor. Aztán a szabadból lassan bemerészkedünk a műterembe, vagy legalábbis a műtermi vakuk elé, hogy a következő témakörökben az egy-, két-, és háromlámpás világításokkal ismerkedjünk.
A negyedik fejezetben gépünk kisvakuja a főszereplő, bár a tizenegy tipp szinte mindegyikéhez szükséges lesz egy vakuállvány és kisebb szoftbox is. A következőkben az esküvőfotó világába merészkedünk, ahol megtanulhatjuk, hogyan irányítsuk a kinti fényeket, hogyan érhetünk el drámai hatást, vagy miként készíthetünk gyönyörű gyűrűfotót.
Ezt követően az utazóknak kedvez a szerző, kevésbé a felszerelésre, inkább a látásmódra koncentrálva: hogyan tüntessük el a forgalmat, az embereket vagy a villanyvezetékeket egy városfotóról, illetve megtudjuk az alapigazságot is, hogy a kevesebb néha több a fényképezésben.
A gyakorlati tippek hetedik témaköre a természetfotózás néhány fogásával ismerteti meg az olvasókat. Itt már előkerülnek a szűrők, sőt néhány ártatlan csalafintaság is, mint például a reggeli harmatot adó permetszóró palack, vagy a fotómontázs technika.
Az utolsó fényképezéssel foglalkozó fejezetben a tárgy- és termékfotó, valamint a járművek, sport és a csillagos égbolt fotózásához kapunk néhány hasznos receptet.
Scott Kelby nem lenne az aki, ha nem szentelne legalább egy fejezetet a képek feldolgozásának is, hiszen számos sikeres, utómunkával foglalkozó szakkönyv szerzője is. A képek feldolgozásához az utolsó témakörben kapunk konkrét ötleteket, és szükség lesz hozzá a Photoshopra (vagy Elementsre), esetleg a Lightroomra. HDR effektus, erős kontrasztú arckép, spotlámpa hatás, és meggyötört, öreg fotó, hogy csak néhányat említsek.
A Digitális fotós könyv nem véletlenül éli meg ötödik részét nem csak a nagyvilágban, de hazánkban is. Jól összeszedett, gyakorlati tanácsaiban lényegre törő, felvezetéseiben közvetlen és humoros kötet került ki ismét a digitális fotózás egyik világszerte elismert szerzőjének keze alól.
