Bemutatás
Ha APS-C szenzoros digitális tükörreflexes fényképezőgépet vásárolunk, akkor sok esetben a mellé kapott kitobjektív nem nyúj sem elegendő zoomot (telét), sem a fényereje nem kiemelkedő. Ezt a gyártók már régen észrevették, köztük a Sigma is, s fejlesztettek már sokféle alternatívát. Volt, amelyik csak fényerőben nyújtott előnyt (pl. 18-50mm f/2,8), de volt, amelyik telében is többet adott (17-70mm f/2,8-4,5 DC MACRO). Ez utóbbi standard zoomobjektívből, pontosabban annak már utódjából a japán gyártó nemrégiben frissítést adott ki Sigma 17-70mm f/2,8-4 DC MACRO OS HSM (C) néven, mely az új Sigma kategóriák közül a Contemporary, azaz a kortárs besorolás közé is bekerült. Értelmezés szerint elsősorban a komolyabb elvárással rendelkező amatőr fotósoknak szánja a gyártó.
Mint a névből már látható, a gyújtótávolság tartomány, azaz a zoom maradt, de a tele végben 1/3 blendével jobb fényerőt kapunk, valamint optikai stabilizátor is került az objektívbe. S hogy mennyit kell leszurkolnunk a stabilizátoros változatért? Nos, jelenleg 145 ezer Ft-ot, amely az elődmodellhez képest közel 60e Ft-os sarc. Nos, nem kevés, de tekintve, hogy az előd már alig kapható, túlzottan sok választásunk úgysem lesz.
A DC jelölésből látható, hogy a Sigma 17-70mm f/2,8-4 DC MACRO OS HSM II objektív APS-C szenzoros DSLR-ekhez készült. Ezek gyújtótávolság szorzójából adódóan ez az objektív nagyjából olyan látószöget kínál, mint egy kisfilmes 25,5-105mm (Nikon), vagy 27,2-112 mm-es (Canon) objektív.
A fényerő nagylátószögnél remek, f/2,8 értékű, mely a tele állásig eljutva f/4-ig romlik, ami az átlag f/5,6 értékhez képest még mindig 1 Fé előnyt ad. Ehhez érdemes hozzávenni a stabilizátort, amely gyenge fényben statikus témák fotózásánál fog segítséget nyújtani.
A lencsetagok közé három aszférikus, egy speciális alacsony szórású (SLD – Special Low Dispersion) és egy extrém alacsony szórású, fluoritos lencséhez hasonló képességekkel rendelkező („F” Low Dispersion) üveg tagot is elhelyeztek, ezek főként a kromatikus aberráció csökkentésében, no és persze a geometriai torzítások kordában tartásában játszanak fontos szerepet.
Az élességállítást ultrahangos motor végzi csendben, s jó fénynél gyorsan. Az objektív belső élességállítású, így a frontlencse se nem fordul el, se nem mozog előre-hátra élességállítás során. A gyújtótávolság változtatásakor a tubus hossza jelentősen megnő, 17 mm-hez képest 70 mm-es gyújtótávolságnál 4 cm-rel hosszabb az objektív.
Az objektív elé 72 mm-es szűrők tekerhetők fel. A dobozban mellékelt szirom formájú napellenző bajonettes megoldással rögzíthető az optikán. A lencsevédő kupakot ezúttal is úgy alakították ki, hogy a napellenző használatakor is könnyedén a helyére illeszthessük a közepén lévő fülek benyomásával.
Használati tapasztalatok
A Sigma 17-70mm f/2,8-4 DC MACRO OS HSM (C) standard zoomobjektív bajonettje fémből készült, időjárásállóságra utaló gumicsíkot viszont nem látni a bajonettcsatlakozó körül.
A zoomgyűrű igen széles, mintegy 3 cm szélességű, ebből 2 cm széles a sűrű bordázatú rész. Járása kicsit kemény, főleg 28 mm-től felfelé keményedik meg, de forgatása nagyjából egyenletesen végezhető el. A teljes zoomtartomány kicsivel több, mint kb. 45 fok eltekeréssel bejárható.
Az élességállító gyűrűt előre helyezték, mely annak ellenére, hogy HSM objektívről van szó, nem használható folyamatosan, AF módban nem tudjuk könnyedén eltekerni (talán hasonló elvű lehet, mint a Canon micro USM-je, de erről a Sigma nem ír bővebben). A gyűrű meglehetősen keskeny, a bordázott rész is csak 3 mm szélességű. Az élességállító gyűrűre is igaz, hogy nagyjából egy nyolcad fordulat van a két végállás között.
Távolságskálát nem találunk az objektíven, pedig eddig a HSM objektívek javarészén találtuk ilyet.
Kapcsolóból kettő került az objektívre, az egyik az automatikus vagy manuális fókuszt állító AF/MF jelzésű, a másik az optikai stailbizátort be- vagy kikapcsoló OS jelzésű.
Színhiba
A felhasznált szuper alacsony szórású SLD és FLD lencsetagoktól azt várjuk, hogy szinte tökéletesen korrigálják a színi hibát. Tesztképeink alapján úgy tűnik ez tényleg egészen jól sikerült, bár nem tökéletesen. Teljes nagylátószögnél kékes-lilás elszíneződést láthatunk, amely rekeszeléssel sem csökkenthető (ezt okozhatják a gép mikrolencséi). Nagyobb gyújtótávolságoknál kék színhibával találkozunk, amely rekeszeléssel jól csökkenthető, így minden bizonnyal ezt valóban az optika okozza. 28 mm-en F4,5-nél még tapasztalható enyhe színhiba, de F5,6-nál már teljesen megszűnik. 40 mm felett pedig nyitott blendénél sem tapasztalható színi hiba. Vagyis az SLD és FLD tagok jól teszik a dolgukat, csupán nagylátószögnél akad kisebb kromatikus aberráció.
A színhiba mértéke egyébként nem túl jelentős, 10 Mpixelen legrosszabb esetben 4-5 pixel szélességben jelentkezik, amely 10×15 cm-es papírképnél 0,2 mm, 60×40 cm-es nyomatnál pedig 0,8 mm sávot alkothat.
Geometriai torzítás
Mivel viszonylag kis átfogásról van szó, bődületes torzításra előzetesen sem kell számítani. Nagylátószögnél ha 1% alatt marad az objektív, akkor már jó a helyzet. Telében enyhe párnatorzítás még belefér. Ennél sokkal jobban korrigált objektívet nem biztos, hogy megéri készíteni, ugyanis jelentősen növelné az árat.
Sejtésünk be is igazolódott, 17 mm-en 0,95%-os hordótorzítást kaptunk, mely már 28 mm-nél átcsap enyhe párnatorzításba. Torzításmentes képet tehát valahol 20 és 24 mm környékén készíthetünk.
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
Jó fényerős objektívnél általában a sarkok sötétedése erőteljesebb, főként nagylátószögnél. Ennek okán 20%-ot kissé meghaladó peremsötétedésre számíthatunk, amelyet az objektív hozott is.
Persze egy dolog a számszerű érték, másik dolog pedig a peremsötétedés hirtelensége, formája.
Peremsötétedés
Makró, közelfényképezés
65 mm széles lefedés
Bár az objektív jelölésében szerepel a Macro szó, ez senkit ne tévesszen meg, szó nincs igazi makróképességről, 1:1 leképezési arányról. A Sigma (néhány más, fényképezőgépet nem, csak objektívet készítő gyártóval együtt) ugyanis már akkor is szerepelteti a Macro szócskát objektívjén, ha a leképezési arány eléri az 1:4-et. Itt azért ennél jobb nagyításunk is lehet, 70 mm-es gyújtótávolságnál 1:2,8. Ezzel fullframe szenzornál kb. 100 mm széles téma is kitöltené a teljes képmezőt, az APS-C szenzor képkivágása miatt azonban ebből 67 mm (Nikon) illetve 62,5 mm lesz. Tesztképünk egy hajszállal szélesebb, 65 mm-es területet mutat, amely legkisebb tárgytávolságnál készült. A képsarkok ez esetben enyhén ellágyulnak, még F8 rekesznyílásnál is.
Képminőség
A Sigma 17-70mm f/2,8-4 DC MACRO OS HSM (C) bőven átlagon felül teljesít, jó tudni, hogy még teljesen nyitott blendével fotózva is alig lesz lágyabb felvételünk, mint rekeszelve, azaz nyugodt szívvel használhatjuk fényerőn az objektívünket. A képsarkokról hasonló jókat mondhatunk, bár érezhető a nyitott blendén a gyengébb rajzolat, nem egetrengető a különbség (a peremsötétedés erősebb hatású).
Értékelés
Tapasztalataink alapján nyugodt szívvel ajánljuk kitobjektív helyett a Sigma 17-70mm f/2,8-4 DC MACRO OS HSM (C) objektívét, amelynél csak a peremsötétedéssel (Lightroomban korrigálható) és a gyenge fényben kissé lassabb fókuszsebességgel kell megbarátokoznunk. Cserébe remek rajzolatot, csendes és gyors élességállítást és elfogadható makróképességet kapunk, az átlag feletti fényerő mellett.
Hasonló, bár kicsit rövidebb átfogással és remek fényerővel a Tamron SP AF17-50mm f/2.8 XR Di II VC LD Asph lehet alternatíva, amely ugyan középteléig sem jut el, viszont végig f/2,8 fényerejű, s szintén stabilizátoros. Ára közelítőleg megegyezik cikkünk tárgyával. Ilyen objektív egyébként létezik a Sigma háza táján is a Sigma 17-50mm f/2.8 EX DC OS HSM személyében. Aki pedig mégjobb fényerőre vágyik, nyugodtan vessen egy pillantást a Sigma 18-35mm f/1.8 DC HSM-re, és készüljön fel a jó fényerőért fizetendő 200e Ft feletti vételárra.
A Sigma 17-70mm f/2,8-4 DC MACRO OS HSM (C) Canon EF, Nikon F, Pentax K, Sigma S és Sony A bajonettes változatban vásárolható meg.
