Miután megszabadultam a számomra rosszemlékű JVC-tol, elhatároztam hogy addig nem veszek dig. kamerát, amíg egy felső-amatőr kategóriára nem futja a pénzemből.
Hogy mi alapján választom ki az új gépet, arra egy egész elméletet találtam ki, de ezt ha lehet, megírom külön.
Egyik ismerősöm külföldi útjáról hazafelé jövet Münchenben elment egy bolhapiacra és belevaló magyarként bevállalt egy digitális kamerát „mert olcsó volt” . Félretéve a morális kifogásokat (a kamera szerintem lopott lehetett), még tudni kell hogy a delikvensnek fogalma sem volt arról hogy mit kellene egy d. kamerának csinálni és hogyan. Tehát egy darab ócskavasat is beszerezhetett volna. Mindennek ellenére a kamera 100%-ig üzemképesnek bizonyult mindaddig, amíg a kolléga teli nem fényképezte a beépített memóriát (8 Mb).
Utána elkezdte keresni hogy „hol van a film”. Mivel itt a dolog láthatóan megakadt, körülnézett az ismerősök között valami „szakértő” után. A szakértő adott estben azt jelenti, hogy volt már a kezében d. kamera korábban is. Nos, én ezeknek a feltételeknek eleget tettem, így megkaptam a gépet felülvizsgálatra (De hol van benne a film??). Érdekes feladatnak bizonyult, és eltartott egy ideig míg megtaláltam.
A géphez semilyen szoftver, és semilyen kábel nem tartozott jelenlegi állapotában. Továbbá a beépített memórián kívül bővítésre sem volt hely. Sem CF, sem SmartMedia. Ezenkívül barátunk, Sony úgy alakította ki a soros portot és a NiMh akut is hogy semmi sem kompatibilis vele (csak a Sony).
Miután hamar kiderült hogy a Sony itthoni képviseleténél utánrendelhető soros kábel többe kerül mint amennyiért az ismerosöm a gépet vette, a helyzet mogorvábbra fordult. Ilyenkor van szükség igazán a „szakértőre”.
A Sony weblapján a letölthető szoftverek feltételezték a soros kábel meglétét . (Nyilván nem véletlenül.)
Alaposabb olvasatban a használati utasításban szó esett az egyéb külso képfeldolgozó programokról, amelyek, amennyiben TWAIN kompatibilisek, le tudják tölteni a képeket a gépről. Kb. úgy, mintha egy szkennerrol töltenének le képet. Ehez azonban a Sony oldaláról is meg kell lenni a TWAIN drivernek. Ezt némi kínlódás után megtaláltam és letöltöttem a Webről. Maradt a soros kábel kérdése. A kábelvásárlás mint alternatíva, kizárva. Van itt azonban egy kiskapu, amit a JVC esetében sosem használtam, mert lassú volt a CF használatához képest, ez pediglen az Infravörös Kapcsolat. Ez természetesen nem egy bolsevik terrorista szervezet, hanem arra lenne hivatott, hogy a felhasználók által a gépekre és magukra csavarodó kábelkötegeket csökkentse, ha (főleg) notebookokat vagy különböző perifériákat akarunk össze- és rá- kapcsolni. Az én tapasztalataim ezzel kapcsolatban nem túl derűsek, de a IrDa kapcsolat felépítését és konfigurálását a Windoze alatt (természetesen minden P&P), egy tanfolyamon is el lehet sajátítani. Nekem sikerült önállóan! További kínlódások után, amit már a gyengébb idegzetű olvasók védelmében nem részletezek , létrejött a CSODA. A szkenneremhez mellékelt IPhotoPlus szoftver TWAIN felületen kapcsolatba lépett a Sony-val, és a láthatatlan infravörös sugárkák elkezdték átszállítani a képeket a notebookomra. A technikai kínlódásnak vége, most jön a fényképezés.
A tulajnak azonban nincs notebookja. Egyszer-kétszer elhozta a képpel teli gépet, de aztán megunta. Most aztán van nálam egy kamera ami nem az enyém (értsd: nem került egy vasamba sem), de egyébként szabad a vásár.
Mi is az ami feltűnt a JVC-vel összehasonlítva.
- ++++ Lényegesen jobb minőségű a CCD. Bár a hivatalos felbontás ugyanakkora (640X480), a Sony által készített képek lényegesen valósághűbbek Jók a színek, élesebbek a kontúrok. Ez a számomra legfontosabb tényező, a képminőség.
- ++ Gyorsan exponál. Ha félig lenyomtuk az exp.gombot, és beállt az autofókusz, a kép gyorsan „megtörténik”.
- + Gyors az LCD frissítése, ha TV-re kötjük video-kameraként muködik. Ha fekete/fehérben használom gyakorlatilag „realtime” ami az LCD-n látszik. Gyors mozgást is lehet vele követni.
- — Nincs zoom, csak digitális. Már aki 640X480-on digitális zoomot mer használni, az igen elvetemült lehet. Ezt csak azért teszik bele a gépekbe ilyen szinten, mert valószínűleg a gyártó beépíti a chip-be, így aztán fel lehet tüntetni mint valami plussz szolgáltatást, ha már úgyis ott van. Valójában még jóval komolyabb felbontás mellett is szétzilálja a képet a dig.zoom. (használata nem ajánlott, hehe).
- — Nincs memória bovítő hely. Ha a belső mem. megtelt, irány haza és potom egyórás kis szesszió alatt már át is ugrottak a képek a nagygépre. Kész kabaré. (Vagy cipeled egy szatyorban magaddal a notebookodat)
- – Méregdrága a tartalék aku. Semmi sem kompatibilis vele. Igy lehet lottózni, mi történik meg előbb: a gép memóriája telik meg és annyi, vagy az aku merül le előbb. Akkor még lehet szentségelni.
- — Nincs optikai kereső, napsütésben az LCD-n nem látni semmit. (Ez nem csak a Sony-ra jellemző)
Az LCD állandóan be van kapcsolva, tehát a cserélhetetlen akumulátor gyorsan feldobja a talpát. - – Nagyon lassú a soros kapcsolat. Míg a notebookom akár (állítólag) 2 Mb/s -al is hajlandó lenne, addig a Sony valahol 38,4k-nál próbálkozik. Ha nincs benne kártyabővítés, miért nem gyorsabb legalább az adatátvitel?
- Most nem jut más az eszembe.
Összeségében miután jól lehordtam, én mégis ezt a kamerát tartom jobbnak. Mégpedig azért, mert ez a móka a fényképezésről szól. A SONY a maga felbontásában korrekt képeket csinál. A többi tulajdonsága amiben a JVC többet tud, mind elhanyagolható emellett az egyszerű tény mellett.
Személy szerint a JVC-ből kivenném a CCD-t, és kicserélném a SONY-éra. Lenne egy 10X optikai zoomos, CF-el bővíthető, ceruzaelemmel fűthető, tűrhető képeket előállító masinánk. De ez már az a kérdéskör, hogy milyen dig. kamera kellene nekem, ha (nagyjából) szabadon választhatnék. Az pedig a következő történet.
PS.: Több levelet kaptam (továbbra is szívesen veszek minden hozzászólást), amiben a JVC tulajdonosok azt írják, hogy bár lényegében minden igaz amit leírtam a géprol, a helyzet mégsem annyira gyászos mint ahogy az írásomból kitűnik.
Biztos hogy a JVC-vel lehet fényképezni, azonban nem ez volt a kérdés számomra.
Szeretném ha olvasó tudná, (ha ez nem derült ki eddig) hogy nekem nagyon tetszik a dig. fotózás, és azt is szeretném ha minél több embernek lenne kamerája. Addig azonban, amíg a kereskedelmi weblapok csak azzal vannak tele, hogy az általuk értékesített kamerák milyen kitűnőek és szó sem esik az esetleges hiányosságokról, szerintem nekem nem az a dolgom hogy ezeket a pozitívumokat ismételgessem, hanem az hogy felhívjam a figyelmet olyan dolgokra amik csak akkor derülnek ki, amikor a kamera már a kezünkben van, pénzünk pedig a lelkendező cégnél. Ha valaki vásárolni akar egy kamerát, az gondolkodjon el a technikai paramétereken amiket a gyártó megad, próbáljon a számok mögé látni és gyanakodva fogadja a hivatásos, fizetett lelkesedést.
Teljesen világos, hogy kénytelenek vagyunk kompromisszumokat kötni. A gyerekeinket nem etethetjük digitális kamerával, de legalább legyen olyan az a kompr. amit mi józan ésszel, nagyjából világosan látva vállalni tudunk.
Sajnos a stílusom nagyon cikizős, ez nálam személyiséghiba, de semmiképp sem szeretnék megbántani egy boldog géptulajdonost. Vegyétek ilyenkor csak amolyan sutyorgásnak amit írok, mint mikor a nagypapa magában morgolódik mert a teáskanál nem találja el a cukortartót.
