Képminőség
Színhiba
Már a felépítést bemutató ábrán láthattuk, hogy két alacsony szórású tagot is felhasznált a Tamron, ebből egy ráadásul extra alacsony szórású, amelyből sejthetjük, hogy nem lesz komoly színhiba nyitott blendén sem.
A szokásos tesztábránkkal elvégzett próbák során örömmel konstatáltuk, hogy valóban nincs erős laterális színhiba, ami inkább szembeötlő az a viszonylag erős asztigmatizmus, ami miatt a képsarkoknál igen nehéz pontos fókuszt beállítani (jó élesség – erős asztigmatizmus, vagy kisebb kóma, de picit kevésbé élesnek tűnő részletek…). Ez később a kültéri tesztképeknél is éreztette hatását, nyitott blendén bizony a képsarkok nem mutatnak tökéletes élességet (a kóma bezavar).
Megvizsgáltuk azt is, hogy a képek esetleg nem a beágyazott kromatikus aberráció profilnak és a szoftveres korrekciónak köszönhetően ilyen kis színhibájúak-em de azt tapasztaltuk, hogy a beágyazott profilok megkerülését lehetővé tevő Capture One-nal Generic profilt választva is ugyanilyen mértékű a színhiba.
Színhiba (laterális)
Ezúttal sem maradt el az optikai tengely irányában ható axiális (longitudinális) színhiba tesztelése, amely a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódó, nem csak a kép sarkában, de képközépen is ugyanúgy jelentkező, s főként a fókusz előtti és mögötti területeken tetten érhető elszíneződést hivatott kimutatni. Gyakorlatilag ez a színhiba a különböző hullámhosszú fényeket különböző pontba fókuszálja az optikai tengely mentén, ezért alakulhat ki az éles, kontúros részek körül is színes aura, illetve a bokeh fényfoltok körül is megjelenhetnek ezek az elszíneződések.
A tesztképeken jól látható, hogy a gyártó igyekezett korrigálni ezt a színhibát is és még nyitott blendénél, 1:1 nézetben sem zavaró a pirosas, illetve kékes elszíneződés a fókuszon kívüli területek világos kontúrjai mentén. Nyilvánvaló, hogy jelen van, de a mértéke igen csekély, gyakorlatilag elhanyagolható.
További jó hír, hogy ez sem csupán beágyazott profilnak köszönhető szoftveres korrekció hatása, hiszen ezt megkerülve is azonos képet kapunk.
Bokeh
A jó fényerő miatt könnyen készíthetünk kis mélységélességű képeket, ahol a fókuszon kívül eső fényfoltok által alkotott bokeh remek képi hangulatot kölcsönözhet fotóinknak. Azt remélhetőleg már minden olvasónk tudja, hogy nyitott blendén ez képközépen szinte kivétel nélkül mindig kör formájú, a sarkokban pedig vagy körkörös, vagy lencse formát vesz fel, rekeszeléssel pedig egy ponton túl erős négyszögesedés jelentkezik.
Ennél az objektívnél a képsarkok felé közeledve is marad a kör formájú bokeh, lencse hatás csak minimálisan érezhető. A rekeszt szűkítve még F5,6-nál is szép kör formájú fényfoltjaink lesznek, szögletesedés csak F8-nál kezd látványos lenni.
Ellenfény, becsillanás
Főként nagylátószögnél érdekesebb kérdés az, hogy mi történik, ha a Napkorongot közel komponáljuk a kép széléhez (vagy akár a képbe). Ilyen esetben ugyanis a lencsék felületéről többször visszaverődő fény becsillanást okoz a képen, amely lehet jótékony hatású is, ha ilyen hangulatú képet szeretnénk készíteni, de lehet rossz hatású is, ha épp egy fontos részletet takar ki a képen.
A becsillanás nagylátószögnél minimális, inkább a fénybeszűrődés a jellemzőbb.
Tele végnél a gyújtótávolságból adódóan a szóródás még erősebb lesz, a becsillanás itt sem erőteljes.
A lenti tesztképeket ellenfényben készítettük, majd F8-as rekesszel árnyékban is készítettünk egy referencia képet (azonos záridővel).
Geometriai torzítás
Nem állítok meglepőt, ha azt mondom, hogy a nagylátószög és az enyhe tele kombinációjából adódó riporterzoomoknál szinte kikerülhetetlen a geometriai torzítás. Legalábbis optikailag.
Van viszont lehetőség a MILC-ekhez készített objektíveknél trükközni is, hiszen az objektív tartalmazhat profilt a korrekcióra, amelyet a váz, vagy RAW konvertáláskor a Lightroom fel is használhat. Itt azonban nincs ez kötelező érvényűvé téve, azaz alapesetben nem erőltetik ránk a szoftveres korrekciót.
A Lightroom egyébként azt mondja a beágyazott profilról, hogy csak a színhiba csökkentésére található benne adat. Pedig pont azt láttuk, hogy ennek megkerülése sem okoz eltérést sem a laterális, sem az axiális színhibánál. De ha szeretnénk, a Lightroom is kínál torzítás korrekciót (külső profilból).
No de a lényeg, hogy a geometriai torzítás teljes nagylátószögnél sem óriási, simán együtt lehet vele élni. Azért, hogy ne okozhasson gondot a viszonylag közelről (kb. 1,5 méter) fotózott tesztábra, így jóval távolabbról, beltérben készített tesztképeket is megmutatunk, amelyen jól látható, hogy a torzítás mértéke azonos.
35 mm-es gyújtótávolságnál gyakorlatilag eltűnik a hordótorzítás, a gyújtótávolságot tovább növelve pedig a szokott módon megjelenik a párnatorzítás.
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
A képsarkok fényerő vesztesége viszonylag erős, akit ez zavar, utómunka során szoftveres korrekcióval orvosolhatja. Persze nem mellékes, hogy ilyenkor a képzaj is kicsit megnő majd ott, ahol erősebben kellett világosítani a képen. De alapvetően ez az az optikai hiba, ami a legfájdalommentesebben korrigálható.
A vignettálás nyitott blendén a zoomtartomány teljes egészében megfigyelhető, de a rekeszelés hatékonyan csökkenti a peremsötétedést, így F5,6-nál már alig észrevehető a képsarkok sötétedése.
Peremsötétedés
Makró, közelfényképezés
Közeli témákhoz is jól használható a Tamron 28-75mm f/2,8 Di III RXD, amelynek közelpontja gyújtótávolságtól függően 19-39 cm között alakul. Mi 75 mm-es gyújtótávolságnál vizsgálódtunk, itt 22 cm-es munkatávolsággal tudtunk fotózni (frontlencse-téma távolsága, ez esetben a tárgytávolság 38 cm volt). Ez esetben 136 mm széles témával tölthető ki a teljes képmező. Ennél azonban izgalmasabb kérdés az, hogy a képsarkok leképezése milyen, hiszen ha a sík tárgyakat nem tudjuk saroktól sarokig élesen fotózni, akkor reprózásra már nem is igen alkalmas az objektív.
Tapasztalatunk alapján sajnos a képsarkok leképezése valóban nem túl rózsás, még F8-nál is tapasztalni egy kis életlenséget, legalábbis ennyire kis tárgytávolságnál igen.
Viszont legalább a torzítás ilyenkor is enyhe, párnatorzítás jelleggel.
Képminőség
A Tamron 28-75mm f/2,8 Di III RXD „műtermi” tesztképei alapján jól muzsikált, ennél a pontnál azonban sosem szabad megállni, hiszen több tapasztalatot lehet szerezni, ha terepen, valós témákkal is kipróbáljuk az objektívet. Mi ezért is szoktunk bőséges tesztfotó galériát is mellékelni, amelyben nyitott blendén és szűkebb rekesszel is megtekinthetők a fotók.
Ezekből a képekből egyértelműen az jön le, hogy a tesztalanyunk képközépen kiválóan teljesít, remek rajzolatú, még nyitott blendén is pengeéles képeket ad, rekeszelve sem lesz már sokkal jobb a helyzet. Meg kell azért említeni, hogy közelképeknél a képközép is lágy nyitott blendét használva, tehát itt elsősorban távolabbi témákra van optimalizálva az optikai rendszer (nem meglepő módon, hiszen nem makró objektívről van szó.)
A képsarkok viszont nyitott blendén nem túl parádésak, s noha ez viszonylag ritkán kerül célkeresztbe, egy épületfotónál nem mindegy, hogy csak a képközép éles-e, vagy a képszélek, vagy sarkok. Ennél az objektívnél érdemes jól rekeszelni, mert F8-nál már a képsarkokkal sincs baj.
A homogenitás tehát nem kifejezetten erőssége a 28-75mm f/2,8 Di III RXD-nek.
Az f/2,8 fényerő miatt (és a 28 mm-es gyújtótávolságnak köszönhetően) asztrotájképezésre korlátozottan alkalmas lehet az objektív, bár a képsarkokat érintő asztigmatizmus miatt komolyabb kompromisszumra kényszerülünk.
Értékelés
A Tamron 28-75mm f/2,8 Di III RXD nem tökéletes objektív, de amit az első kézbevétel során gondolnánk róla, azt bőven felülmúlja. Egy sokkal precízebb kialakítású, nagyobb lencsetagokból felépített optika minden további nélkül képes lehet a képsarkokban is az itt látottnál jobb képminőséget adni, de itt elsődlegesen a kis tömeg lehetett a cél – na és persze a megfizethető ár.
A Sony full-frame szenzoros MILC-eihez a fényképezőgép gyártója a 28-70mm f/3,5-5,6 OSS objektívet kínálja ebben a tartományban, amely ugyan nem nehéz (426 gramm), de fényerőben is bőven elmarad a Tamron első full-frame MILC-ekhez fejlesztett objektívétől. F4 fényerővel ott van még a Sony FE 24-70mm f/4 OSS, ami szintén nem vészesen nehéz, viszont 280 ezer Ft-ba kerül. Ha pedig ragaszkodunk az f/2,8 fényerőhöz, akkor választhatjuk a Sony Zeiss Vario-Sonnar T* 24-70mm f/2,8 ZA SSM II (Sony A-FE adapterrel) vagy a natív E bajonettes Sony FE 24-70mm f/2,8 GM objektíveket, előbbi 970 grammot nyom, utóbbi 890 grammot, viszont a tömegüknél sokkal inkább aggasztó az áruk, amelyek rendre 850 ezer Ft, illetve 750 ezer Ft.
Ezt látva könnyű megérteni, hogy a Tamron miért f/2,8 fényerővel hozta ki az első full-frame MILC alapzoomját: mert annak ellenére, hogy van kettő gyári objektív is, azok nehezek és drágák.
Ezzel szemben a 28-75mm f/2,8 Di III RXD csupán 550 gramm és ára is nagyon kedvező: bruttó 270 ezer Ft.
Cserébe a képsarkok nyitott blendén tapasztalható gyengébb szereplését kell elfogadjuk.
Saját tapasztalatom szerint ez azonban könnyen megy, hiszen riport jellegű fotóknál kevésszer van szükség az extrém képsarkok élességére, az objektív jól dolgozott esküvőfotózás során, igaz, az igen közeli témáknál lehetett volna részletezőbb, de a portré jellegű fotók nagyon szép részletgazdagságúak lettek és remek háttérelmosással bírnak. Ami pedig még külön jó érzés volt: igazán könnyű maradt ezzel az objektívvel a gép! Ha pedig épületfotózásra vágyunk, akkor akár éjszaka is készíthetünk pengeéles képeket, ha felvállaljuk az állvány használatát. Apropó éjszakai fotózás, a tesztfotó galériánkban található egy F22-re rekeszelt városfotó is, annak bemutatására, hogy miként húzza csillag formára a szűk blende az esti város fényeit.
Címlap kép és esküvői fotók: Irházy Melinda
