Tokina AT-X Pro SD 17-35mm F4,0 (IF) FX

0
196

Bemutatás

A DSLR láz hajnalán, igen nehéz volt felhajtani egy megfelelő minőségű nagylátószögű objektívet. A fullframe szenzor még ritka és elérhetetlen volt a tükörreflexes tulajdonosok pedig mindent megtettek, hogy egy jobb nagylátószögű optikához jussanak. Aki profi minőségre vágyott általában a fényképezőgép gyártók saját kínálatából válogathatott, vagy be kellett érje egy 3rd party gyártó termékével. Aztán az APS szenzorok forradalmával sorra jöttek a jobb és rosszabb nagylátószögű objektívek, melyekből mára hatalmas a választék. Az ember akár az említett külsős gyártók kínálatában is talál profi képességű objektívet.

Ilyen a Tokina AT-X Pro SD 17-35mm F4,0 (IF) FX objektív is, melyet közel két éve jelentett be a japán gyártó.

A kezemben járt Tokina objektívek építési minőségével sosem voltak gondok. Jellemzően fémből készült tubussal, rendkívül masszív és precíz kivitelben készítik termékeiket, és ez alól a most bemutatandó 17-35mm-es objektív sem kivétel. Nehéz, sok viszontagságot kibíró darab, elpusztíthatatlannak tűnő, félmatt feketére fújt házzal, időjárásálló (de nem vízálló) kivitelben. A szokásos 17mm-ről induló nagylátó zoom designt kapjuk, mely sorba például a Tamron, a Nikon, és a Canon profi szériás termékei is beállíthatók.

Tesztdarabunk Canon bajonettes változatban érkezett, így adta magát a lehetőség, hogy néhány szempont alapján összevessük a hasonló képességű konkurensével a Canon EF 17-40mm F4L USM objektívvel. Az optika a Tokina AT-X PRO FX szériájának tagja, vagyis a gyártó top minőségét képviseli, akárcsak a Canon említett L szériás darabja.

Az EF bajonett mellett Nikon F bajonettes változata is létezik ugyanilyen kivitelben. Az FX jelölés a fullframe szenzorra utal, tehát az objektívet teljes kisfilmes kocka méretű, de akár APS-C érzékelős gépen is használhatjuk. A névben lévő SD betűpár a lencsetagjai között található két szuper alacsony szórású (SLD) tagra utalnak, melyek a jobb kontrasztért és a színhiba csökkentéséért is felelnek. A torzítás csökkentésére egy aszférikus lencsetag került a 13 elemből felépült optikai rendszerbe. A lencsék természetesen többrétegű tükröződésmentes bevonatot is kaptak.

Az objektív szűrőmenetére 82mm-es filterek csavarhatók, vagyis nagyobbak az említett Canon objektívnél. Emiatt nem meglepő, hogy valamivel méretesebb és nehezebb a Tokina. 600 grammos tömegével egy százassal nehezebb, és fél centivel szélesebb nála, bár hosszban pár milliméterrel rövidebb.

Csomagjának alaptartozéka egy első és hátsó sapka, valamint egy műanyag napellenző, mely a Canon szövettel mattított belsejéhez képest valamivel egyszerűbb, igaz nem is annyira kényes kivitel.

Használati tapasztalatok

A 17-35mm-es (APS-C Canon gépen: 27-56 mm ekv.) gyújtótávolság kényelmesen variálható nagylátószöget ad. Ehhez a teljes tartományban 1:4 fényerő társul. A rekeszérték F4,0 és F22 között állítható csakúgy, mint a konkurens objektíven.

A Tokina nem sokat árul el az AF rendszerről, de a fókuszmotor meglehetősen gyorsan és halkan működik, bár a Canon USM rendszerét halkabbnak és egy hajszálnyival gyorsabbnak találtam. Az AF és MF állás között nagyon kényelmes az átkapcsolás. A nehezen megtalálható gomb helyett a Tokina által régóta favorizált fókuszgyűrű átkapcsolós (One-touch Focus Clutch Mechanism) változatot kapjuk. Előre tolva a gyűrűt automata, hátra húzva kézi élességállításban használhatjuk az objektívet. Kétségkívül gyorsabb megoldás a Canonénál, de az ottani FTM rendszert (AF módban is kézzel finomítható élesség) azért hiányoltam. Az élességállítást a fókuszgyűrű után elhelyezett apró, ablakos távolságskálán is ellenőrizhetjük.

Az elülső fókuszgyűrű és a hátsó zoomgyűrű is vastag és kényelmes gumibevonatot kapott, szélesebbet, mint a Canon optikán. A Tokina objektívjén ezeken felül nincs más kezelőszerv.

A belső élességállítású rendszernek köszönhetően nincs előretolódó tubuselem, sem forgó frontlencse. A zoomgyűrű a Canonhoz hasonlóan kb. 70 fokot fordítható, csak épp az óra járásával egyező és nem a másik irányba. Zoomolás közben a frontlencse és kerete az említett konkurenshez hasonlóan kissé előre majd vissza mozdul, de nem nyúlik ki a vázból.

A 103,96 – 64,74°-os látószög tartományban működő optika 9 rekeszlamellát kapott, kettővel többet a 17-40mm-es Canon objektívnél, ami elméletben jobb, a természeteshez inkább közelítő háttérelmosást jelenthet.

Színhiba

A színhiba jobbára a kép szélső részeit, sarkait sújtja, de ott elég egyértelműen. A rekesz szűkítésével, vagy a zoom (gyújtótávolság) növelésével valamelyest csökkenthetjük, de mindvégig jelen marad, sajnos a Canonnál erősebb mértékben.

Geometriai torzítás

17mm-en magas, 1,5%-os hordótorzítást mértünk, mely elmarad a 11-16mm-es Tokina objektívnél (APS-C szenzoron) mért értéktől is. A fullframe ebből a szempontból (is) kritikusabb az objektívekhez.

A gyújtótávolságot növelve sokat javul az objektív, így például 21mm körül már csak 0,5%-os a torzítás, kissé tovább emelve pedig teljesen eltűnik. 28mm-nél átfordul 0,1%-os párnatorzítássá, majd a zoom végállására elenyésző mértékben növekszik, de gyakorlatilag (szemre) torzításmentes marad.

Geometriai torzítás



1,5% hordótorzítás


0,5% hordótorzítás


0,1% párnatorzítás


0,15% párnatorzítás

Peremsötétedés

Az objektív meglehetősen nagy képsarki sötétedés produkál a legnagyobb látószög állásban, nyitott rekesszel. A világosság csökkenése viszonylag egyenletes, majd a sarkok közelében hirtelen erősödik. APS érzékelős gépnél ez előnyt jelenthet, hiszen alig venni észre változást, fullframe szenzorral viszont a sarkok végei látványosan sötétebbek lesznek. A probléma a rekesz szűkítésével valamelyest javul és, megoldást jelent a gyújtótávolság növelése is. 35mm-en már nyitva és szűkebb rekesszel is elfogadható mértékű és egyenletes eloszlású – vagyis nem szembetűnő – a peremsötétedés.

Peremsötétedés


41%

28%

18%

16%

15%

12%

Makró, közelfényképezés


28 cm közelpont,
163 mm széles lefedés

Az objektív közelpontja 27,9 cm, ami szintén megegyezik a sokat felhozott Canonnal. Ilyen távolságból 163 mm széles terület kerül a képre, ami azonnal megmutatja, hogy nem egy makró objektívről van szó.

Képminőség

Az objektívet fullframe szenzoros gépen próbáltuk ki, így összes tesztképe és a fenti táblázatok képei is a kisfilmes méretű szenzoron adott teljesítményét tükrözik.

Mivel a Canon változatot teszteltük elsődleges konkurense a már említett Canon EF 17-40mm F4L USM objektív volt. Képminőségben bizonyos területeken jobb a Tokina, más téren viszont lemarad konkurensétől. 17mm-en képközépen egy hajszálnyival jobb a Canon, de hamarabb kezd lágyulni a szélek felé, a Tokina egy fokkal kiegyensúlyozottabb, de a sarkokban erősebb peremsötétedést és színhibát mutat. A zoom növelésével fokozatosan javul a Tokina, és részletvisszaadásban valamelyest jobban teljesít a Canonnál. Színhiba terén viszont végig alatta marad, és ellenfele élességállításban is gyorsabb és halkabb.

Sajnos az általunk tesztelt darab megmagyarázhatatlanul lágy, kontrasztszegény képet adott 35mm-es, nyitott rekesszel, mely a Canon objektívénél láthatóan rosszabb képminőséget eredményezett. Olyat, mintha egy lágyító szűrőt használnánk az objektíven. A hiba jellege nem utalt az AF rendszer problémájára, csak távoli fókusznál, és több vázon (napellenzővel és anélkül) is kipróbálva jelentkezett, közelre fókuszálva azonban éles maradt.

Módunkban állt kipróbálni egy másik példányt is, mely kevésbé feltűnően, de ugyanezt a jelenséget produkálta. Végállásban, nyitott rekesznél meglehetősen kontrasztszegény, fátyolosan lágy képet produkált, mely azonban jobbára megőrizte részletességét. A rekesz szűkítésével a jelenség fokozatosan eltűnik.

Értékelés

A Tokina AT-X Pro SD 17-35mm F4,0 (IF) FX egyrészt egy nagyon tetszetős, kiváló építési minőségű, időjárásálló, fix fényerővel rendelkező, használható élességállító rendszerrel rendelkező optika, ha azonban azt nézem, hogy jobb e konkurenciánál, akkor csupán az építési minőséget és néhány képminőségbeli szempontot hozhatok fel egyértelműen mellette. Pontosan annyiba kerül, mint a sokat felhozott Canon konkurens, melynél masszívabb darab, rajzolat terén viszont ide-oda billeg a mérleg nyelve a két objektív között. 17mm-en jobb a Canon, később gyengébbé válik, a végállásban pedig a Tokina nyújt jobb képet (kivéve az nyitott rekeszen mutatott lágyulást).

Jobbára azoknak ajánlom, akik nem feltétlenül a Canon kínálatból válogatnák össze objektívparkjukat. Nikonos esetén már árnyaltabb a kép a Tokina javára, ugyanis hasonló képességekkel csak drágább Nikkor optikákat találunk.

Tesztfotóink a cikkünk alatti linkről érhetők el!

Hozzászólások

hozzászólás

Hozzászólás

Ezzel az e-maillel már van regisztráció ezen a site-on. Használd a Belépés funkciót vagy adj meg másikat.

Hibás felhasználónevet vagy jelszót adtál meg

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.