Elvből nem veszek nettó 150 ezer forint fölött telefont – mondtam három héttel ezelőttig, amikor egy kedves ismerősöm küldött egy cikket, melyben szerepelt egy fotó egy sötét szobáról, melyet korom sötétben, a laptopja kijelzőjének fényénél készített a cikk szerzője, mégpedig kézből. A kép nyilván kicsit zajos, de minden tökéletesen kivehető rajta, és a fotó egyáltalán nem mozdult be. A cikk többi része is meglehetősen izgalmas volt, de ez a fotó volt az a bizonyos fülbe ültetett bogár, melynek hatására leadtam az előrendelésem a világ első triplakamerás rendszerével szerelt okostelefonjára, a Huawei P20 Pro-ra, ami az említett cikk főszereplője is volt.
Az alábbiakban összefoglalom a Huawei P20 Pro-val töltött első hetem tapasztalatait – előrebocsájtom: okozott meglepetést (még önmagamat illetően is)…
Külső
Mivel ez nem egy részletes bemutató teszt, csak dióhéjban engedtessék meg egy gondolat a külsőről. A Huawei P20 Pro – különösen a színátmenetes változat – gyönyörű! Legalábbis dísztárgyként, amíg hozzá nem érsz. Utána azonban már rengeteget ront az összképen a sok ujjlenyomat. Ráadásul az üveg meglehetősen csúszós is, tehát a csinos külső egyáltalán nem mondható praktikusnak, de sebaj, vegyünk egy kellemes tapintású (tapadású), kevésbé ujjlenyomatmágnes tokot, és térjünk a lényegre.
Kamera
A telefon legérdekesebb része a hátlapi kamerája, melyben három Leica optika és a hozzájuk tartozó érzékelők (illetve a három közül általában kettő) együttműködéseként születnek a fotók és videók:
| 40 MP | f/1.8 | 27 mm | 1/1.73″ | RGB | OIS |
| 20 MP | f/1.6 | 27 mm | 1/2.78″ | BW | – |
| 8 MP | f/2.4 | 80 mm | 1/4.4″ | RGB | OIS |
Csak a rend kedvéért: természetesen az előlapon is van egy kamera: 24 MP-en, élességállítás-mentesen lehet vele szelfizni.
Képminőség
A kamera alapértelmezetten 10 MP-es fotókat készít, és ezt nincs is értelme a maximális 40 MP-re állítani – bár ideális fényviszonyok között egész finom részletek is előjöhetnek, de erre valószínűleg nagyon ritkán van szükség. Automata módban a kamera képes felismerni a témát (többnyire helyesen), és annak megfelelően korrigálja (manipulálja) a képet; melyek kapcsán sokszor joggal támadhat olyan érzésünk, hogy ezt bizony túlzásba vitték. Szerencsére az automatika könnyen kikapcsolható: egy-egy kép erejéig a keresőben a felismert téma neve melletti X-re bökve, vagy akár végérvényesen a kamera beállításai között (keresd az igencsak viccesen lefordított Fő hangerő – eredetileg Master AI – menüpontot).
De adott esetben nem biztos, hogy rosszul jön egy kis „giccs(HDR)-effekt”.
A 3-szoros (optikai) zoom kiváló, és az 5-szörös (hibrid) is többnyire jó eredményt ad (a jelenlegi mobilok között mindenképp a legjobbat) – utóbbi esetben azonban helyenként megfigyelhető egy kis „pixelesedés” (főleg ferde egyenes vonalaknál).
Makrózásban is új távlatok nyílnak a zoomolással (egyébként közeli témát észlelve a Fő hangerő [vagyis a Master AI] automatikusan 2-szeres zoomra áll át).
Akárcsak a víz alatt (merthogy a P20 Pro vízálló) – bár ezeknél a koszos pocsolyában úszkáló ebihalaknál még valószínű, lesz jobb vízalatti fotótémám is.
És sötétben jön az, amikor az embernek leesik az álla.
A vízalattiak kivételével a fenti fotók egyike sem utómunkázott (vagy legfeljebb meg van vágva), és automatikus Fotó módban készült, Master AI-vel vagy anélkül.
Az automata módot illetően tehát nem lehet panaszra ok, nézzük, mennyivel tágulnak tovább a lehetőségeink Pro módban. Itt a szokásos korrekciókra van lehetőség: manuálisan állíthatjuk a fehéregyensúlyt (2800–7000 K), a fókuszt, az expozíciókorrekciót (±4 EV), az expozíciós időt (1/4000–30 s), az érzékenységet (ISO 50–3200), és a fénymérés súlyozását; valamint lehetőség van nyers formátum (DNG) mentésére is. Utóbbi csak itt a Pro mód használatakor működik, és ezt választva kizárólag 40 MP-es fotók készíthetők, illetve nem használható a zoom.
És itt jött a legnagyobb meglepetés: a DNG képek minősége alapból csapnivaló, ISO 1600 fölött, kevés fénynél pedig katasztrofális mértékű a bíbor elszíneződés (főleg a széleken). Valószínű, a mobilban óriásinak számító, 1/1.73″-os képérzékelőt nem képes megfelelően „bevilágítani” az átlagoshoz közeli méretű optika, ami tetemes vignettálást okoz. Persze lehetne erre készíteni egy korrekciós presetet, akárcsak a kromatikus aberrációra, ami szintén nem elhanyagolható mértékű, de végül arra a következtetésre jutottam, hogy nem érdemes. És most jön az önmagamat illető meglepetés, amit – vállalva, hogy még mélyebbre süllyedek a kizárólag fényképezőgéppel fotózók körében – le is írok: elengedtem a DNG-t, és inkább JPG-ben fotózok. Mert vegyük csak sorra, mivel járna a DNG formátum használata:
- Manuális üzemmódban nem használhatnám a telefon egyik legnagyobb erősségét, a zoomot.
- Kizárólag 40 MP-es fotókat készíthetnék (melynek fájlmérete 76 MB).
- A GPS koordinátákat utólag kellene a képekhez adnom, mert a Huawei P20 Pro ezt nem rögzíti a DNG formátumokhoz (nem úgy, mint pl. a OnePlus).
- Sokkal több időt kellene töltenem utómunkával (már csak a fájlok mérete miatti Lightroom lassulás okán is).
Úgy érzem, ennyi áldozatot nem ér meg, helyette inkább lövök kettőt automata módban: egyet AI-vel, illetve ha úgy látom, hogy az már „túl sok”, akkor egyet nélküle is. És feltételezhetően évente néhányszor, az „igazán nagy, és fénydinamikus” pillanatoknál, vagy a hosszabb expozíciót igénylő csillagfotóknál áttekerek majd a Pro módra, ahol továbbra is be van állítva a RAW formátum mentése.
Kamera szoftver
Letisztult és legfőképp felhasználóbarát felületek kedvelőjeként a kamera szoftvere sajnos több csalódást is okoz:
- Fekvő helyzetben vízszintesen suhintva nem történik semmi. Túl azon, hogy luxus kihagyni ezt a lehetőséget, kimondottan praktikus lenne, ha ily módon egyszerűen az elkészült képekhez juthatnék.
- Fekvő helyzetnél függőleges (állóban pedig vízszintes) irányú suhintásokra válthatunk az egyes módok között (Rekeszérték, Portré, Fotó, Videó, Pro és Továbbiak), ami alapvetően praktikus, és rendben is van így; de előfordulhat, hogy igen messze kerülünk a céltól. Például ha a Rekeszérték módból akarunk eljutni a Továbbiak alatt megbújó Dokumentum beolvasásig (ez a két véglet), akkor annak legalább 6 suhintás az ára. Apró vígasz, hogy a Továbbiakon belüli módok (Lassított mozgás, Éjjeli felvétel, Panoráma, Monokróm, Fénnyel festés, HDR, Time-lapse, Szűrő, 3D panoráma, Vízjel, Dokumentum beolvasás) sorrendje szerkeszthető, két utóbbi ki is kapcsolható, vagy akár egy újabb mód (Jó étel) is telepíthető. Költői kérdés: miért nem szabható testre a teljes kínálat, és miért nem kapcsolható ki bármelyik mód?
- Pro módban az egyes paraméterek nagyon hosszú tartományban gördíthetők végig.
- Bal oldalra még lazán elfért volna pl. egy időzítő gomb – de kérdezek egy meredeket: mi lenne, ha itt is testre szabható lenne, hogy mi jelenjen meg?
- Felül, középen van a zoomválasztó gomb: 1x, 3x, és 5x értékekkel, melyek közül a 2x igencsak hiányzik. Persze működik a két ujjas belenagyítás, de nem igazán finoman, és nagyon jó lenne, ha az 5x-ös (vagy opcionálisan a 3x-os) érték feletti digitális (avagy hibrid) zoom letiltható lenne.
- Lassított mozgásnál, 960 fps-nél csupán 0,25 másodpercnyi anyag rögzítésére van mód (ebből lesz 8 másodperc, amihez hozzácsapódik még 1-1 másodpercnyi normál sebességű felvétel az elejéhez és a végéhez – így összeállítva a 10 másodperces végeredményt). Mivel utólag nem módosítható, hogy melyik legyen ez a negyed másodperces tartomány, baromi nehéz elcsípni a lényeget. Már többször is sikerült felvennem, ahogy a macskánk készül felugrani az erkélyre, vagy amikor már ugrás után a lányom simogatja, viszont magát az ugrást még nem. De nem adom fel…
Dicséretes viszont, hogy a kamera hangját ki lehet kapcsolni, és abban az üzemmódban indul újra, amiben legutóbb használtad. Tudom, ezek alap dolgok (kellenének legyenek), tapasztalataim szerint mégsem általánosak – még a csúcskategóriában sem.
Hardver és felhasználói élmény
Egy hét használat után a hardvert illetően semmilyen hiányérzetem nincs, úgy tökéletes, ahogy van.
A felhasználói élmény viszont ezer sebből vérzik. Mivel e helyen alapvetően fotózásról van szó, nem írok részletes listát (azt majd a saját honlapomon), inkább csak egy emberi hasonlattal világítanám meg az érzéseimet. Ha a régi OnePlus 3-asom egy intelligens értelmiségi, akinek jó a társaságában lenni, mert csak rá jellemző okosságokat is tud; akkor a Huawei P20 Pro egy „köcsög macsó”, aki csak a kamerájával villog. Teszem hozzá: azzal viszont joggal…
Tipp: ha a kamera gyors indításához a hangerő le gomb dupla megnyomását használod, akkor figyelj oda, hogy a telefon felső része elöl (az érzékelőknél) ne legyen letakarva, mert ez esetben hiába erőlködsz, a telefonod azt hiszi a zsebedben van. És hogy miért nem lehet ezt kikapcsolni? Jó kérdés…
Összegzés
Ha azt kérdezed, megbántam-e a vásárlást, azt mondom nem. A kamera mindent visz. A 3-szoros optikai zoom, és az ISO 102400-nak megfelelő érzékenység valóban új távlatokat nyitnak a mobilfotózásban. Kár, hogy a Huawei szoftveresen nem képes felérni a hardvere színvonalához – pedig minden adott lenne egy szinte tökéletes telefonhoz…
