A probléma
 |
A cserélhető objektíves fényképezőgépek érzékelőjét az objektív levétele után a külvilágtól csak a redőnyzár és az előtte lévő tükör védi. A tüköraknát azonban semmi sem óvja az oda bejutó porszemek és egyéb szennyeződések ellen. Így minden objektívcserénél a gépbe jelentős mennyiségű por kerül. A tükör minden egyes felcsapódásakor a tüköraknában lévő levegő felkavarja a gép belsejében lévő port, ami a zár lefutása közben az érzékelőre kerülhet. Az elektronikusan feltöltött érzékelő ráadásul mágnesként vonzza a porszemeket, így a fotósnak minden esélye meg van arra, hogy a szennyeződést sötét pötty formájában minden fotóján viszontlássa.
(A fényképezőgépek többségében az érzékelők előtt valamilyen szűrő található, így a szennyeződés nem közvetlenül az érzékelő felületére, hanem erre a szűrőre rakódik. A hatás szempontjából ez teljesen lényegtelen, ezért ezzel nem is bonyolítjuk tovább a témát.)
A CCD koszolódásának legbosszantóbb tulajdonsága, hogy a pöttyöket általában csak a fotózás után a számítógépen vesszük észre, hiszen ezek az apró, de a nyomtatott fotókon már zavaró foltok a fényképezőgépek LCD monitorán csak nehezen vehetők észre. Aki ilyen gépet használ (E rendszerű Olympus tulajdonosok kivételével), annak biztosan nem kell részleteznem az ilyenkor érzett bosszúságot.
A filmes gépemnél miért nem jelentkezik a probléma?
Míg a filmes gépeknél egy képkocka mindig csak egy exponálás idejére van a zár mögött, a digitális fényképezőgépeknél minden expozíciónál ugyanaz a CCD vagy CMOS lapka áll a fény útjában. Míg a filmre került porszem a filmkockával együtt továbbáll, az érzékelőlapka esetén mindaddig ott marad, amíg azt le nem takarítjuk onnan.
Általánosan elterjedt megoldások a CCD tisztításra
A CCD tisztítására a szennyeződés jellegétől függően két megoldás létezik. Ha a piszok nem túl makacs (pl. csak egy apró porszem), akkor az jó eséllyel eltávolítható egy pumpás ecsettel (az ecset részére ilyenkor nincs szükség). Mivel ránézésre nem mindig megállapítható, hogy egy pötty mennyire ragaszkodik az érzékelőhöz, mindig célszerű először ezzel a lépéssel kezdeni. Makacs szennyeződés esetén nem marad más megoldás, minthogy az érzékelőt a lehető legtisztább és legtöményebb alkohollal óvatosan áttöröljük. Bár higiéniai szempontból a legjobb eredmény biztosan így érhető el, de a művelettel könnyen megsérthetjük az érzékelő felületét, aminek javítása biztosan nem kifizetődő dolog. Ezért szokták minden használati útmutatóba beírni, hogy aki nem biztos a dolgában, az inkább vigye el a gépét egy szakszervizbe, ahol megfelelő eszközökkel és gyakorlattal felvértezett szakemberek pillanatok alatt tisztává varázsolják a fényképezőgépet.
Aki nem tud minden egyes pöttyel szervizbe szaladgálni, annak mindenképpen ajánljuk az erre a célra készített CCD tisztító szetteket. Ezek érzékelő mérettől függően több változatban is kaphatók.
Olympus válasza a problémára
Szerencsére akad már példa a probléma szakszerű, automatikus megoldására is. Az Olympus a 4/3-os rendszer bejelentésekor egy új, ultrahangos CCD tisztító eljárást is bemutatott. Az Olympus által beépített ultrahangos CCD tisztítás lényege, hogy a gép bekapcsolásakor a CCD felületére ultrahangos hullámokat juttatnak, ami megrezegteti a lerakódott porszemeket. Ennek hatására a szennyeződés az érzékelő alatt lévő ragadós felületre hullik, amit a rendszeres karbantartás során (a használat gyakoriságától függően 1-2 évente célszerű elvégeztetni) a szervizben cserélnek. A jelenleg kapható mindkét 4/3-os rendszerű Olympus fényképezőgépbe beépítették ezt a rendszert.
 |
 |
| Olympus E-1: az első ultrahangos CCD tisztítót használó gép | Az E-1 CCD-je elé épített ultrahangos egység |
Tényleg működik vagy csak szemfényvesztés?
 |
| Az E-300 eddig nem koszolódott |
A szerkesztőségben május óta egy Olympus E-300-zal készítjük a termékfotókat. Korábban használtunk kompakt Canon fényképezőgépet és többféle tükörreflexes masinát is. Képminőség tekintetében egyikkel sem volt igazán gondunk, de a porszemekkel a cserélhető objektíves gépek esetén többször is találkoztunk. Bár igazán hosszú távú tapasztalatról nem beszélhetünk, a jelenlegi intenzív felhasználás mellett szép teljesítmény, hogy a képeken eddig sötét pöttyöket nem láttunk.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy 100%-os védelmet ez a rendszer sem biztosít, így sokat használt vagy poros helyen kinyitott gépeknél előfordulhat olyan szennyeződés, amit az ultrahangos rezegetetéssel sem lehet eltávolítani. A lényeg, hogy amíg ez a rendszer az esetek 90%-ára megoldást nyújt, addig a többi digitális tükörreflexes fényképezőgép teljesen védtelen a porral és a piszokkal szemben.
Bár ez a rendszer az Olympus sajátja, a felhasznált technológiákat különböző területeken már évtizedek óta használják. Ennek ismeretében csak remélni tudjuk, hogy hasonló megoldásokkal a többi gyártó is mielőbb megjelenik. Addig is a jó minőségű Zuiko objektívek mellett az ultrahangos CCD tisztító rendszer lesz az Olympus E-System legnagyobb vonzereje.
