A makrófotózásról

0
3 174


Canon bajonett/M 52 konverter (fordító gyűrű) Volna9 50 mm-es makró optika csatlakoztatására Az egész felszerelés

Szóval, kicsit pontosítva akkor beszélünk makrózásról, amikor a leképzett (lefotózott) tárgy nagyobb lesz, mint a valóságban. Ezt úgy tudjuk elérni a gyakorlatban, hogy közelebb megyünk a témához. Ha nem rendelkezünk makró optikával, vagy még nagyobb nagyítást szeretnénk elérni, mint amit gépünk enged, akkor mindenképpen használnunk kell valamilyen segédeszközt. Még itt az elején megjegyezném, hogy ha beépített optikás géppel rendelkezünk, és tovább szeretnénk fokozni a leképzés mértékét, mint amit gépünk alapból enged, csak előtétlencséket vehetünk igénybe. Azokat is csak akkor, ha a gép rendelkezik szűrőmenettel. Aki komolyabban szeretne elmélyülni a közelfényképezés világában, annak mindenképpen tükörreflexes (cserélhető optikával ellátott) gépet javaslok, mert ennek használatával nyílik ki igazán szabadságunk a makrózás terén.

A makrózás legelterjedtebb kiegészítő kellékei

  • Makró objektívek
  • Előtétlencsék
  • Közgyűrűk
  • Harmonika kihuzatok
  • Fordított optikák alkalmazása

Nézzük sorjában

A makró objektívek olyan speciális optikák, melyek lehetővé teszik a közelfényképezést kiegészítő kellékek nélkül is. Kifejezetten közeli felvételek készítésére tervezték őket, így képük ebben a tartományban is torzításmentes. Használatuk során csökken a tárgytávolság, és ebből adódóan nagyobb leképzést, vagyis nagyítást tudunk elérni. Sajnos áruk igen borsos, egy jobbfajta márkás darab ára 100.000,- Ft is lehet.



Canon EOS 300 D + Volna9 50 mm-es makró optika fordítva csatlakoztatva a gépvázhoz Volna9 50 mm-es makró optika

Az előtétlencsék olyan speciális lencsék, melyeket objektív elé a szűrőmenetbe csavarunk, vagy egyéb módon rögzítünk. Használatuk során, ha nem változtatjuk az optikán található távolságállító gyűrűvel az élességet, akkor egy közelebbi fókuszponton kapjuk meg az élesen kirajzolt képet, vagyis közelebb mehetünk a fotózandó témához. Az előtétlencsék a legolcsóbb és legkényelmesebben alkalmazható kellékei a makrózásnak, fényveszteséget gyakorlatilag nem okoznak. Hátrányuk, hogy az optika teljesítményét csökkentik. Tehát használatuk során különböző mértékű vinyettálás és torzítás jelentkezik. Áruk kb. 5.000,- Ft-tól kezdődik.

A közgyűrűk tulajdonképpen kis fém gyűrűk (csövek), amiket az optika és a gépváz közé helyezünk. Ebből adódóan csak cserélhető optikás fényképezőgépeknél tudjuk alkalmazni őket! Érdemes ezekből úgynevezett közgyűrű sort vásárolnunk, ami 3 különböző hosszúságú darabból áll. Ezek tetszőleges kombinációjával tudjuk változtatni a nagyítás mértékét. Vagyis közelebb kerül a fókuszpont, és ez által jobban megközelíthetjük a témát.
Nagy előnyük, hogy használatuk során a képminőség nem romlik, mivel optikai elemet nem tartalmaznak. Viszont alkalmazásuk fényveszteséggel jár. Tükörreflexes gépekhez feltétlenül ezt ajánlom. Áruk 15-40.000,- Ft között mozog.



Kenko 36 mm-es közgyűrű elöl-, és hátulnézetből Kenko közgyűrűsor kompletten (12,20,36 mm-es)

A harmonika kihuzatok működési elve hasonló a közgyűrűkével. Annyi különbséggel, hogy mindig egy darabból állnak, és fokozatmentesen állíthatók, tehát az úgynevezett harmonikarész széthúzásával növelhetjük a leképzés mértékét. Manapság használatuk egyre inkább feledésbe merül, mert az optika és a gépváz közötti elektronikus, és mechanikus átmenet többnyire nem megoldott. Árat nem tudok mondani.

A metrikus/bajonett konverterek és fordítógyűrűk segítségével igen sokan használnak még ma is extrém nagyítások elérésére régi, olcsón beszerezhető nagy látószögű optikákat. Ezeket a már említett konverterekkel fordítva(!) , a szűrőmenet segítségével rögzíthetjük a gépvázhoz. Akik nem lusták manuálisan beállítani a fókuszt és a rekeszt. Kis gyakorlattal jó makrókat készíthetnek. Mivel az elektronika ilyenkor ezek régi nem kompatibilis mivolta miatt nem működik. Többnyire fotós fórumokat böngészve tehetünk szert rájuk. Áruk pár ezer forint.

Az általam használt felszerelésről, és alkalmazásukról pár szót

  • Canon EOS 300D tükörreflexes digitális fényképezőgép
  • Canon EF 50 mm objektív
  • Volna9 50 mm makró objektív (A 300D-hez csak konverterrel tudjuk használni, és emiatt le kell mondanunk az autófókuszról, továbbá a rekeszelést is csak manuálisan tudjuk alkalmazni.)
  • Sigma 70-300 mm Apo makró objektív
  • Kenko közgyűrű sor (3 db: 12 mm, 20 mm, 36 mm)
  • Canon close-up 500D előtétlencse 58 mm-es szűrőmenethez
  • Raynox M-250 előtétlencse
  • Kenko telebracket
  • Bilora makróállvány

Figyelem! Az általam használt Kenko közgyűrű sor nem csatlakoztatható a 300D-hez adott 18-55-ös EF-S optikához! Csak a sima EF-es optikákhoz használható. Javaslom, mindig vigyük magunkkal gépünket, és próbáljuk ki az üzletben ha lehetséges, hogy működik-e rendesen a megvásárolandó kiegészítő felszereléssel. Ne otthon bosszankodjunk, hogy nem megy az autófókusz, nem lehet rekeszelni, stb.



Canon bajonett/M 52 fordítógyűrű és M/42 konverter Kenko közgyűrűsor + 50 mm-es Canon optika + Reynox M-250 előtét lencse

A Canon EF 50 mm f/1,8 II-es optikájának nagyon szép éles képe van, ezért használom kiegészítőkkel makrófotózásra. A legkisebb tárgytávolsága 34 cm, ilyenkor a keresőt egy 14 cm széles tárgy tölt ki 100%-osan. Ez nekünk többnyire nem elég, főleg ha pl. rovarokat, bogarakat vagy pici virágokat szeretnénk lencsevégre kapni élvezhető méretben. Ilyenkor jönnek a képbe a kiegészítők. Lássunk néhány értéket és tesztképet, mekkora leképzést tudunk elérni használatukkal. Ezek mindegyike módosítatlan kép 6 millió pixeles felbontásban.

  • Canon 50 mm alap = 34 cm-es tárgytávolság, 14 cm-es leképzés
  • Canon 50 mm+Raynox M 250-es előtét = 8 cm-es tárgytávolság, 4 cm-es leképzés
  • Canon 50 mm+12 mm-es közgyűrű = 14 cm-es tárgytávolság, 5,5 cm-es leképzés
  • Canon 50 mm+20 mm-es közgyűrű = 10,5 cm-es tárgytávolság, 4 cm-es leképzés
  • Canon 50 mm+36 mm-es közgyűrű = 8 cm-es tárgytávolság, 2,6 cm-es leképzés
  • Canon 50 mm+68 mm-es közgyűrű sor = 4 cm-es tárgytávolság, 1,5 cm-es leképzés
  • Ha az utolsó kombinációt megtoldjuk még a Raynox M 250-es előtéttel, akkor 1,1 cm-es leképzést kapunk. Ilyenkor aztán már tényleg nehéz egy bogarat bepréselni a keresőbe.

A Volna9 50 mm-esnek a legkisebb tárgytávolsága 10 cm. Itt azért már látszik, hogy ő egy ízig-vérig makró objektív, csak kicsit eljárt felette az idő. Pedig gyönyörű rajzolata van, a legnagyobb leképzése 4,2 cm.
Ha fordítva csavarjuk a gépünkbe, (fentebb a konvertereknél olvashatunk róla) akkor a tárgytávolság 6,5 cm-re csökken 2,2 cm-es leképzéssel. Metrikus menete lévén, csak speciális átalakítóval tudjuk használni.

A Sigma 70-300 Apo makró nagyon sokoldalú és olcsó optika. 70-200-ig nagyon jól rajzol, felette már kissé lágy képeket készít. Makró képességei szintén kiválóak. Alap makró módjánál, 200 mm-es fókusznál kb. 70 cm-es tárgytávolságnál 4 cm-es legnagyobb leképzést tud. Megtoldva egy Canon close-up 500D előtéttel szintén 200 mm-es fókusznál a tárgytávolság kb. 30 cm-re csökken. A legnagyobb leképezés pedig 2 cm lesz. A Canon-nak ez az előtét lencséje remek darab, szinte semmit nem ront az éppen használt optika rajzolatán. Ára kb. 15.000,- Ft .

A Raynox M-250-es modellje a kisebb pénzűek előtétje, de igazán nem kell szégyenkeznie, mert az árkategóriájában nagyon jó kis előtét. Kb. 10.000,- forintért juthatunk hozzá. Cserébe kb. 10x-es nagyítást kapunk. Fix optikás gépekhez indulásnak ezt ajánlom. 49 mm-es szűrő mérethez ajánlják, de univerzális rugós felfogatása miatt 58 mm-es szűrőméretig is használható.



Kenko telebracket (teleobjektív tartó) Kenko telebracket (teleobjektív tartó) a gyakorlatban

A Kenko telebracket (tele tartó). A nagyobb, 200 mm feletti teleobjektívek – ha nem rendelkeznek saját állványmenettel – nagy súlyuk miatt igencsak lefelé húzzák a gépet az állványon. Ilyenkor a fényképezőgép állványmenetére a megszokottnál jóval nagyobb terhelés hárul, és bizony már nincs egyensúlyban a felszerelés. Tehát ebből adódóan a hosszabb záridős felvételeknél megnövekszik a bemozdulás veszélye. Ennek elkerülése miatt használom a fent említett terméket. Ez kb. egy 22 cm hosszúságú, 3 cm szélességű, és 5 mm magasságú merev fémszerkezet. Ennek a jobb oldalán található nagy átmérőjű tárcsa közepében elhelyezett állvány csavar szolgál a gép felfogatására. Ettől kissé balra található az állványmenet foglalata. A szerkezet közepétől csaknem a szerkezet bal végéig húzódó horonyban található egy speciális csavar, amit mind vízszintes, mind függőleges síkban is tudunk mozgatni. Ennek segítségével tudjuk az optikát a kívánt ponton feltámasztani. Így leírva nehéz lehet elképzelni, de a mellékelt fotó segítségével könnyen rájövünk lényegére.

A makrózás buktatói

Sajnos ilyenek is akadnak szép számmal, ezért most vegyük sorra, mire kell odafigyelnünk. Minél nagyobb nagyítást alkalmazunk, annál kisebb lesz a mélységélesség. Ezt úgy tudjuk valamelyest megnövelni, hogy szinte teljesen lerekeszeljük az optikát. Pár cm-es leképzéseknél már csak mm-ekben beszélhetünk mélységélességről, persze ez eléggé optikafüggő is. A blendeszűkítés meg súlyos plusz fényveszteségekkel jár, ebből adódóan gépünk sokkal tovább exponál. A kézből történő fotózás plusz fényforrás alkalmazása nélkül ritkán oldható meg. Tehát nagyon erős fényre, derítésre és a legtöbb esetben úgynevezett makró állványra van szükségünk. A beépített vakunak többnyire semmi hasznát nem vesszük, mikor csak pár cm-re fotózunk az optika elejétől, ha csak nem barkácsolunk hozzá valamilyen dobozt, ami közvetlenül az optika elé tereli a fényt. Léteznek erre a célra speciális makróvakuk is, csak egyelőra az áruk határt szab elterjedésüknek. A makróállvány, mint neve is utal rá olyan, mint egy normál állvány, csak miniben. Én egy olcsó kis farzsebben hordható “fapados” állványt használok, de tervezem egy profibb (Manfrotto) beszerzését, ami egy univerzális sokrétűen forgatható fejjel rendelkezik. Ez ugye nélkülözhetetlen, ha rovarokat vagy virágokat szeretnénk fotózni földközelben. Szeles időben, amikor a témát mozgatja a szél, kevés esélyünk van plusz fényforrás nélkül. Még állvánnyal sem, mert 90 % esély van a bemozdulás okozta életlenségre.



Raynox M-250-es előtét lencse elölnézetből Raynox M-250-es előtét lencse hátulnézetből

Tippek

A kezdők gyakran elkövetik azt a hibát, hogy nem rekeszelik le eléggé az optikát, és emiatt életlen képeket kapnak. A fentebb említett előtétlencsék, vagy a 10-12 mm-es közgyűrűk használatánál jó fényviszonyok mellett, ISO 200-400-as érzékenységnél kb. 11-13-as rekesznél már elfogadható mélységélességet kapunk. Ezt még kézből is ki tudjuk exponálni (napos időben). Nagyobb dioptriás előtétek, vagy 20 mm feletti közgyűrűk alkalmazásánál már 13-as rekesz fölé kell mennünk. Itt már mindenképpen szükséges a plusz fényforrás, vagy makróállvány igénybevétele. A kisebb állatok, illetve rovarok fotózásánál a fejre, illetve a szemükre célszerű állítani az élességet. Apropó élesség. Ha lehet, kapcsoljuk ki az AF-et, mert a kis mélységélesség miatt működése gyakran több bosszúságot, mint segítséget eredményez. És ne fókuszáljunk(!), hanem a gép közelítésével, illetve távolításával állítsuk be az élességet, illetve találjuk meg azt a pontot, ahol éles képet kapunk. Ugyanis ilyen nagy nagyításoknál már úgy kell megkeresni az éles pontot. Az említett eszközök alkalmazásánál kb. 8-15cm közötti tárgytávolságnál találjuk ezt meg. Itt 50 mm-es optikánál 1cm mélységélességünk van. Ha nincs kéznél állvány és kézből kell fotóznunk gyenge fényviszonyok mellett, próbáljuk meg valamihez hozzá támasztani fixen a gépet tartó két kezünket, majd állítsuk a gépet sorozatfényképezés állásba. Így van némi esélyünk akár 1/10s-os záridőt is kiexponálnunk kis szerencsével bemozdulás nélkül. Kis növénykék fotózásánál jóval könnyebb dolgunk van, ugyanis nem másznak ki a kereső látóköréből. Ilyenkor kell elővenni a fotóstáskából az összetekert fehér kartonpapírokat, és a növény árnyékos oldala mellé állítva elhelyezni. Olyan közelre, hogy éppen csak ne érjen bele a keresőbe. Ezt hívjuk derítésnek. A makró fotósnak mindig legyen a fotóstáskájában egy vékony szemetes zsák. Na nem azért, hogy ebbe dobálja az almacsutkát, ez amúgy is biohulladék, hanem hogy sáros időben ezt leterítve is le tudjon térdelni a témához.

Bizonyára most sokak fejében lejátszódik: Ez ilyen bonyolult? Ennyi minden kell hozzá? E nehézségek ellenére azonban a makrózás világa egy csodálatos műfaj. Higgyük el, érdemes fejest ugrani, és elmerülni benne. Olyan részleteket tudunk megörökíteni e technika alkalmazásával, amit szabad szemmel járva fel sem fedezünk, csak egyszerűen elsétálunk mellette. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a természetet, mert a kezdeti nehézségek leküzdése után a már megszerzett tapasztalatokkal lenyűgöző, nem mindennapi felvételeket készíthetünk. Gondoljunk csak bele, mikor egy fűszálon csillogó harmatcseppben látjuk a felkelő napot, vagy amikor egy szemből lekapott bogár farkasszemet néz velünk a monitorról, kitöltve a képernyő teljes méretét, mint valami gigantikus szörnyeteg, vagy amikor egy pici virág bibéje 10-20x-os nagyításból köszön vissza ránk az elkészített fotóról. Még számtalan példát felsorolhatnék, hisz a makrózás témái kimeríthetetlenek.

Egy kis kedvcsinálónak a fotozz.hu mellékletünk makró kategóriájának legjobbjait ajánljuk.

A tesztképeken található 2 “modell” körülbelüli méretei: Petúnia 2,5-3 cm átmérőjű. A muskátli bimbó 1,5-2 cm x 6-9 mm. Azért csak körülbelüli értékek, mert bevallom a fotózáskor elfelejtettem lemérni őket, de 2 nap múlva pótoltam ezt, csak éppen nem tudtam meghatározni a “virágtengerben” hogy kik is álltak modellt nekem a fotózás során.

(Csak érdekességképpen: az utolsó fotón, egy gyufa fejéről készült fényképen látszik, hogy milyen gigantikus nagyítást lehet elérni a kiegészítők kombinációjával).

Hozzászólások

hozzászólás