Az amatőr fotóst számomra az különbözteti meg a hobbifotóstól, hogy a fényképezőgépét nem egy fekete dobozként használja, hanem tudja és érti is, hogy mi miért történik és igyekszik a gépe korlátain átlépni. Ennek egyik iskolapéldája a szűrők használata, amellyel képes a fotós befolyásolni a végeredményt. Másik remek példa erre a vaku használata, de nem a „megszokott”, direkt vakuzás módján, hanem kreatív megoldásként.
Emlékszem, első vakum vásárlásánál nem figyeltem oda és olyan modellt vettem, amelynek feje csak dönthető volt, nem volt elfordítható, így amikor a gépet portré állásban tartottam, szinte lehetetlen volt normálisan indirekt vakuzni, ami igencsak bosszantott. Pedig már akkor is érdekelt, hogyan lehet szép, sőt szebb fényekkel fotózni. Az indirekt vakuzás ugyan szebb, mint a direkt, de ha csak fentről érkezik a szórt fény, az még kevés a természetességhez.
Valahogy így kezdődhet mindenkinél a vakuval való barátkozás, már persze ha nem dobja el rögtön a vakut, mondván azzal nem lehet jó képeket csinálni. Pedig azzal lehet csak igazán, hiszen úgy kontrollálhatjuk a fényeket, ahogy akarjuk (vagy ahogy a felszerelésünk engedi.)
Egy picit engedje meg az Olvasó, hogy kicsit elkalandozzak a fő témánktól. Mégpedig azért, hogy érthető és világos legyen, mi is a célunk a vakuval.
A legegyszerűbb azt gondolni, hogy a vakuval csak szemből, derítőfényt, vagy főfényt adhatunk. A derítés még csak-csak, bár a lapos fények nem segítenek a szép fotó elérésében, de főfénynek alkalmazni borzasztó eredményt tud adni. Ha valaki kompakt fényképezőgéppel kell fotózzon és nincs lehetősége egyéb fényforrások igénybevételére, csak a beépített vakuéra, akkor egy sötétebb helyen is úgy kell fotózzon, hogy az érzékenységet felemelve a vakut csak derítésre használja. Ezzel ugyanis nem az éjfekete sötétségből kiugró telibevillantott arcot kapja, hanem a környezetből is tud láttatni és a környezeti fények egy része is megmaradhat az arcon.
Szintén problémás lehet a túl sok fény is, például ha erős napsütésben fotózunk valakit, akinek az arca részben napsütötte, részben árnyékos. Ilyenkor talán kézenfekvő lehet, hogy vakuval derítsük az arcot az árnyékos területek világosítására, de a gyakorlatban jobban járunk, ha árnyékoljuk az arcot és csak vakuval világítunk. Nem direkt szemből és nem pontszerűen! A klasszikus fényekhez a modelltől nézve 30 fokból, 45-50 fok magasságból, kellően lágy fényt adó szoftboxból.
Ha ügyesen csináljuk, akár a természetes fények megjelenéséhez igen hasonló eredményt is kaphatunk:
A vakut kétféle módon távolíthatjuk el a fényképezőgéptől: kábellel, vagy kábel nélkül, azaz rádiós elven. Mindkét módszernél fontos megkülönböztetnünk, hogy csak az elvillanáshoz szükséges szinkronjel kerül-e átvitelre, vagy a TTL vezérléshez szükséges további adatok is. Utóbbi esetében ugyanis könnyebb a dolgunk, csak szinkronjel átvitelekor viszont a vakut manuális módra kell beállítanunk és nekünk kell megadni a szükséges teljesítményt is.
Rádiós kioldókból már sokat bemutattunk itt a Pixinfo hasábjain, aki kíváncsi ezekre, a Világítástechnika kategóriában keresse ezen cikkeinket.
A vezetékes módszer azonban eddig nem került előtérbe, talán azért, mert ilyen terméket kevesebbszer kapunk. Tény, hogy a nagy DSLR fényképezőgép gyártóknak mind van vezetékes „offcamera” vakukábele, a MILC-ekhez azonban nem minden esetben találunk gyári megoldást. Pedig maga az eszköz nem egy komplikált dolog, hiszen egy vakupapucsba illeszkedő talpból, néhány eres kábelből és egy vakupapucsból kell álljon. A kábel célszerűen rugalmas, hogy kevesebb helyet foglaljon.
Jómagam eleinte barkácsolt TTL szinkronkábelt használtam, nagy megelégedettséggel. Igaz, a kb. 60 cm-nyi mozgástér néha kevésnek bizonyult, ezért tértem át a rádiós vakukioldó használatára, amely sokkal nagyobb szabadságot ad. De egy fotóamatőrnek nem feltétlenül kell több méterre eltávolítani a vakuját a géptől, főleg makrózásnál, amikor 10-15 cm eltérés is csodákat tud művelni. Ha nem kívánunk több tízezer forintot költeni a rádiós TTL vakukioldóra, és nagy távolságra sem akarjuk vinni a vakut, akkor egy vezetékes megoldás is tökéletesen elegendő tud lenni.
Nemrégiben a Viltrox OC-E3 nevű, Canon gépekhez és vakukhoz fejlesztett TTL vakukábel járt nálunk, így ezzel készítettünk néhány bemutató fotót is. A termék maga a szokásos egyszerűségű, a talp azonban a gyorsabb rögzítést és oldást lehetővé tevő gyorsszorítós megoldású. A kábel másik végén nem csak vakupapucs, de szinkron kimenet is található, így e kábel a szinkron kimenettel nem rendelkező gépek stúdióvakukkal való használatát is megkönnyíti.
A kábel használatát nem lehet elrontani, a talpat a gép vakupapucsába kell illesztenünk, majd a kar elhúzásával rögzíteni, a kábel másik végén lévő vakupapucsba pedig a vakunkat kell helyezni. Ezt követően pedig már csak rajtunk múlik, honnan világítunk és milyen trükköket alkalmazunk fotózásainknál.
Néhány bemutató kép ízelítőül a fenti kábel használatával (az utolsó kép egy másod, slave vaku felhasználásával készült):
Direkt vakuzás és vaku eltávolítása vakukábellel
Reméljük felkeltettük azon Olvasóink érdeklődését, akik eddig nem gondolkodtak a vaku géptől való eltávolításán!
A nálunk járt Viltrox OC-E3 E-TTL „offcamera” vakukábel ára bruttó 4.990 Ft. Szintén ennyibe kerül a Nikon i-TTL rendszerhez való SC-29 kábel, míg az AF segédfényforrást is tartalmazó SC-30 i-TTL kábelért 7.990 Ft-ot kell fizetnünk.
A termékeket az ArtWork Phototól kaptuk kölcsön a kipróbálás idejére.
Ha a bemutatóink segítettek a termék kiválasztásában, akkor a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja a Pixinfo.com működését. Köszönjük!
