Röviden: Sanyo VPC-C1 teszt

0




Mérete alapján a C1 az ultra-kompakt kategória tagja. A maroknyi ketyere borítása az LCD külső borítóján és néhány apróbb elemen kívül nagyobb részben masszív műanyag, ami elsőre nem tűnik fel, mert annyira jól össze van szerelve.

A lapos építési módot a gép síkjába beépülő belső optika tette lehetővé. A tükrös megoldást elkerülendő az objektív frontlencséje a keskenyebb oldalra került, ami meghatározza a gép további felépítését. A C1 így keletkezett előlapján a viszonylag nagyméretű frontlencsén kívül egy pici vakunak szorítottak helyet. A kamera (hívjuk az egyszerűség kedvéért így ezt a hibrid eszközt) egyik oldala teljesen lapos. A gömbölyded formán ez először kicsit furcsa lehet, de használat közben derül ki, hogy nagyon praktukus. Erre az oldalára lehet ugyanis letenni a gépet, mikor nem használjuk. Lapossága ellenére könnyen a tenyérbe simul. A borítás egy része levehető, az eltakart mélyedés a lapos, 3,7V-os, 720 mAh-ás lítium-ion akkumulátort rejti.

A gép másik oldalán található a kihajtható és elforgatható LCD monitor, ami a videokamerákon megszokott módon 90 fokban kihajtható és ~280 fokban elforgatható. A felépítmény nagyon masszívnak tűnik, a zsanér csupa fém szerkezet. Az LCD képernyő 1,5″ képátlójú, 100% lefedettségű és a 110 ezer pixeles felbontásnak köszönhetően a képe nagyon kellemes, részletgazdag. Az LCD alatt találunk egy főkapcsolót, ami elég ritkán jut szerephez, ugyanis a kamera az LCD behajtása után automatikusan kikapcsol, ismételt kinyitáskor pedig bekapcsol. Ha persze a főkapcsolóval kikapcsoljuk, akkor a bekapcsolást is csak ezzel a gombbal lehet megoldani.




A keskeny hátlapra szerelt kezelőfelület nagyon frappáns. Középen van a zoom csúszka, amivel a nagyítás szabályozható. a csúszka jobb oldalán van a videofelvételt indító és megállító gomb, bal oldalán pedig az exponáló gomb (fotózáshoz). Ez kényelmes, mert nem kell a videó és fotó módok között külön kapcsolgatni. Sőt, akár videofelvétel készítés közben is lehet állóképet rögzíteni, ha erre lenne szükség. Kell viszont kapcsolgatni a lejátszás és a visszajátszát között (kapcsoló a gép tetején), ami nekem kimondottan nem volt szimpatikus. A hátlapon lévő négy irányba billenthető és megnyomható joystick és a menü gomb a menüben való navigálást és a beállítások elfogadását oldják meg.






A kamera alja nagyon pici, kb. egy flippes mobiltelefonéhoz lehet hasonlítani. Ellentétben a legtöbb telefonnal, a C1 azonban ezen a kicsi felületen is megállítható (mindaddig, míg ki nem nyitjuk az LCD monitort, ami már felbillenti a készüléket). A talpon található az állványmenet, ami az optika alatt van ugyan, de az enyhén felfelé néző optika miatt nem igazán optimális. Az állványmenet mellett található csatlakozósor profi mérnöki munka. Normál állapotban az érintkezőket egy lapocska védi, amit az adapter vagy a dokkoló érintkezősora hajt félre a gép csatlakoztatásakor.

A kamera legrosszabbul sikerült része a kártyanyílás és fedele. A gépváz élére szerelt, kipattintható fedél nem kezelhető egyszerűen és elég könnyen letörhető (bár valamennyire rugalmas).



A majdnem hatszoros optikai zoom (a gyújtótávolságtartomány kisfilmes gépre vetítve 38 – 220 mm) egy 3,2 megapixel felbontású 1/2,7″-es CCD-re vetíti a képet. A zoomtartomány digitális fényképezőgépekhez nagyon jó, videokameráknál már csak közepes, de még elfogadható értéknek számít. A digitális zoom további 10x nagyításra képes, aminek maximum videofelvételek készítésénél van értelme. Az optika kezdő fényereje nagylátószögnél f/3,5, ami elég gyenge, de a tele állásban elérhető f/3,7 már kimondottan jónak mondható (nagyon kevés fényvesztés a két pozíció között).

Fényképeket három féle felbontásban, 3 megapixel (2048×1536), 2 megapixel (1600×1200) és 0,3 megapixel (640×480) módokban lehet rögzíteni. A tömörítés mértéke fix, nem állítható. Video módban a maximális felbontás 640×480 pixel, a tömörítés mértéke 2 lépésben állítható. Ez a felbontás egy kicsivel elmarad a DVD felbontásától és a tömörítés is erősebb, mint a mozifilmek esetén, de ideális körülmények között a felvételek tv-n jól élvezhetők. A legnagyobb felbontásnál a képfrissítés mindig 30 kép/másodperc. 320×240 pixeles video felbontásnál tömörítést nem, de a 30 kép/mp-es mellett akár 15 kép/mp-es képfrissítést is lehet választani. Ezt a felbontást egyértelműen számítógépes adattovábbításra szánhatták. A legkisebb felbontás 176×144 pixel, ami apró webes közvetítésekhez lehet megfelelő.




És mik azok az ideális körülmények? A legfontosabb, hogy fény legyen bőven. Általában a fotózás és a videózás alapja a fény. Ezt néha elfelejtjük és megpróbáljuk csodatevésre használni a gépeinket. Ilyenkor a képminőség romlásával súlyos árat fizetünk a telhetetlenségünkért. Ez a C1-nél kifejezetten igaz. Szabadban, pláne napsütéses időben mind a fotók, mind pedig a videók nagyon szépek. Ahogy csökken a fény, úgy lesznek a videók túl sötétek és zajosak, a fényképek pedig egyre zajosabbak. A megvilágítást fotó készítésekor a beépített apró vaku pótolhatja, de a kis méretek itt is éreztetik hatásukat: 2 méteren túl a vaku hatása alig érzékelhető.
A másik megszívlelendő dolog, hogy nagyon gyors mozgásokat nem érdemes videózni. Ha a képen egyszerre nagyon sok minden változik, akkor a felvétel hajlamos az akadozásra, hiszen ilyenkor teljesen új képkockát kell tömörítenie illetve visszajátszania a szerkezetnek. A tömörítés miatt a lejátszáshoz jó számítógép és gyors videókártya is szükségeltetik. A mi átlagos, 1 GHz-es Athlonos gépünkön lejátszva a nagyobb mozgást mutató részek már akadoztak.

A kamerán sok manuális állítási lehetőség nincs, de az elvárható minimumot tudja. A felbontáson kívül beállítható még az érzékenység (auto, ISO 50, ISO 100, ISO 200, ISO 400), a fehéregyensúly, (auto, napfény, felhős, fénycső és izzó), az élességállítás módja (teljes skála, normál és makró), időzített felvétel késleltetése (nincs késleltetés, 2 mp, 10 mp), a vaku működése (automatikus, derítés, kikapcsolás) és bekapcsolható egy úgynevezett vibrálás csökkentő (nem összetévesztendő a remegéscsökkentővel) mód is, ami a fényforrás pulzáló világítása által keltett zavarokat szűrheti ki. A filter menüben a következő szűrők közül lehet választani: kikapcsolva, kozmetikai, torzított, fekete-fehér, szépia és szellem (ez utóbbival úgy mutathatjuk be az eseményeket, mint ahogy a filmekben a részeg, vagy egy verekedés után éppen magához térő főszereplő által látott világot szokták ábrázolni). Ezek hatásait egyszer mindenképpen érdemes kipróbálni.

A kamerán van témaautomatika mód is, ahol az automatika a következő szituációkra hegyezhető ki: általános (auto mód), sport, portré, tájkép, éjszakai mód és műfény megvilágítás.


A Sanyo VPC-C1 (a világ más tájain DSC-C1 vagy Xacti C1) a mai elvásároknak megfelelően PictBridge kompatibilis. Ez azt jelenti, hogy a kamerához adott USB kábelen keresztül közvetlen csatlakoztathattuk a szerkesztőség Canon i965-ös fotónyomtatójához. A nyomtatási folyamat hihetetlenül egyszerű a nyomtató paramétereinek beállítása után (papírtípus, papírméret, keret, minőség, dátum rányomtatás, [mindezeket rábízhatjuk a nyomtatóra is]) után csak ki kell választani a nyomtatandó fotót és a nyomtató már gyártja is a képeket. Mi próbaképpen egy A4-es képet rendeltünk és nyugodtan elmondhatom, hogy a folyamat így jóval egyszerűbb, mint számítógép használatával. Ahogy a kép elkészült, rájüttönk, hogy az A4-es mérettel kicsit túlvállaltuk magunkat (a 3,2 megapixeles kép nem tartalmazott elég részletet az A4-es képhez, ezért kicsit lágy lett), ezért rögtök készítettünk egy 10×15-ös képet is, ami már sokkal szebben sikerült.



A kamerához jár dokkoló állomás is, ami a csatlakozásokat biztosítja a külvilág felé. A dokkolóba tett gép akkumulátora töltődik, és a C1 dokkolón keresztül TV-hez és számítógéphez köthező. A dokkolóban lévő gépet infrás távirányítón keresztül lehet kezelni, így a családi vagy baráti vetítéseket igazán kényelmesen meg lehet oldani. Ha dokkoló nélkül tervezünk TV-n bemutatót tartani, akkor a videó és az USB kábel mellett célszerű a csatlakozósort külön csatlakozókká alakító adaptert is a fotóstáskában tartani.




A C1 akkuja méretre nagyon pici, ezért nem vártunk sokat tőle. Ennek ellenére több, mint 70 percnyi folyamatos videófelvéltel készítésére biztosított elegendő energiát. Ez akár 200 fotó készítésére is elég lehet. Ebben a kategóriában ez megfelelő. A 70 perc alatt szinte bármelyik memóriakártya megtölthető videóval.



Mint ahogy az elvárható, a Sanyo praktikus tokot is mellékel a géphez. Az övre fűzhető apró hordtáska a kamera, néhány kártya és esetleg egy tartalék akkumulátor szállítására elegendő. Méretét tekintve egy igényesebb irattárcához mérhető. A félkemény külső jól védi az érzékeny masinát.




A dobozban a gép mellett rengeteg apróságot találni:

  • lítium-ion akkumulátor
  • hordtáska
  • dokkoló (töltő is egyben)
  • adapter
  • távirányító (a dokkolóhoz)
  • adapter
  • USB kábel
  • A/V kábel
  • csuklószíj
  • objektívsapka
  • szoftver CD

A Sanyo VPC-C1 egy remek kis készülék. Nem alkalmas minden feladatra, így beltérben kevés fény mellett való állókép/mozgókép felvételre, de jó fényben szépen dolgozik. A sok kreatív ötlet pedig igazán élvezetessé teszi használatát. Elsősorban olyan célokra ajánljuk, ahol kültéren kell olyan videofelvételeket és alkalmanként fotókat készíteni, amelyek végcélja számítógép, video CD vagy DVD lemez. A C1-es fájljait ugyanis már nem kell konvertálni, nem kell óriási adatmennyiségeket kezelni és egyszerűen továbbküldhetők az interneten. Nem lesz a tömegek játékszere, de aki megengedheti magának, hogy a minenhol használható digitális fényképezőgépe mellé vegyen egy ilyen multifunkciós eszközt is, az biztosan sok örömét leli majd benne. (Nem próbáltuk ugyan, de a fényt egy külső digitális [slave] vakuval illetve egy videólámpával akár pótolni is lehet, így a gép legnagyobb hátrányára is lehet megoldást találni.) A C1 ára a cikk megjelenésének idején bruttó 239.990 forint.

A VPC-C1-et a Guards Rt-től kaptuk.