Archívum

A válogatás a második világháború egyik legnagyobb lengyelországi gettójának színes felvételeit mutatja be.

A sokszor előkerülő témát főképp profi fotósoktól hallhatjuk, s nem feltétlenül csak itthon, hanem külföldön is. De vajon szabad-e ingyen fotózni? Vagy ezzel tényleg...

Manapság már nem csodálkozunk azon, hogy a mobiltelefonnal is tudunk fényképet készíteni. Szinte mindenkinél van egy gép, és meglehetősen ajánlott eszköz autósoknak (kátyú, vagy éppen koccanás esetén). A technológia oda jutott, hogy lassan nincs olyan búvárhajó vagy bázis, ahol a felszerelés mosására szolgáló édesvízes dézsa mellett ne lenne egy másik a fényképezőgépeknek. Mert mostanra elérhető áron vehetünk gépet és tokot. Az esetek többségében persze ez nem világversenyekre készülő fotókat jelent, inkább arra, hogy megmutassuk vízalatti élményeinket másoknak.

Sam Hurdon washingtoni esküvőfotós blogjában mutatta be, hogyan és milyen rendszer szerint archivál. Gyanítom, kevesen vagyunk, akik ezt nála precízebben művelnénk... Lehetne paranoiának is...

A fotópályázatok többsége nyílt kiírású, így ebből a szempontból akár egy újdonsült tehetségnek is lehet jó napja és szép eredményeket érhet el a hazai vagy nemzetközi megmérettetéseken. „Gipsz Jakab, többszörös díjnyertes fotós”, a titulus jól mutat majd portfóliónkban, vagy a névjegyünkön, de mi a helyzet ha ennél többet szeretnénk és a „Gipsz Jakab fotóművész” címre, netán valami nemzetközileg is jegyzett elismerésre vágyunk?