Archívum

A XX. század közepén terjedtek el robbanásszerűen az anamorfikus filmes objektívek (és itt most nem az alapanyagra, hanem a mozgóképre kell gondolni), amelyek különleges...

A kisfilmes kategória gépvázai könnyen hordozható, szinte korlátlanul és univerzálisan kiépíthető rendszerek alapjai, de méretükből és felépítésükből adódóan alkalmatlanok a precizitást igénylő, több száz megapixeles high-end fotózásra. Nem lehet például nagyfelbontású, minden arcon éles csoportképeket készíteni velük 50 emberről, de nem alkalmasak olyan igényes modellfotóhoz sem, ahol az egész alakos képen minden hajszál külön repül, minden szövet-textúra látszik, és még a modell lábai is meg vannak nyújtva. Vagyis a nagygépek képépítő, képkompozíciós lehetőségeit nem adják az alkotó fotós kezébe.

Bizonyára te is gyönyörködtél már a fantasztikus látványt nyújtó asztrotájképek továbbfejlesztésének számító asztropanorámákban. Ebből a videóból megtudhatod, hogyan lehet ilyet készíteni!

Meglepő, de valahol logikus felfedezést tett Steve Perry, aki a hidegben, napellenzővel történő fotózás során durva lágyságot tapasztalt a képeinél.

50 évvel ezelőtt, 1970-ben publikálta Willard Boyle és George E. Smith új találmányukat: a CCD-t. Azóta óriásit fejlődött a technika és tucatnyi helyen segítette már az emberiséget.