Archívum

A digitális fényképezőgépekkel ismerkedőknek szóló cikksorozatunk második része a képérzékelők méretével és arányaival foglalkozik.

A kisfilmes kategória gépvázai könnyen hordozható, szinte korlátlanul és univerzálisan kiépíthető rendszerek alapjai, de méretükből és felépítésükből adódóan alkalmatlanok a precizitást igénylő, több száz megapixeles high-end fotózásra. Nem lehet például nagyfelbontású, minden arcon éles csoportképeket készíteni velük 50 emberről, de nem alkalmasak olyan igényes modellfotóhoz sem, ahol az egész alakos képen minden hajszál külön repül, minden szövet-textúra látszik, és még a modell lábai is meg vannak nyújtva. Vagyis a nagygépek képépítő, képkompozíciós lehetőségeit nem adják az alkotó fotós kezébe.

Egy jó képhez sokszor kevés a jó látásmód és a megfelelő kompozíció. A fények alapjaiban ronthatnak el egy képet, de ugyanúgy különleges képhatást is...

Andrew Walker videójából megtudhatjuk, mi igaz abból, hogy a tórium-oxid bevonatos régi objektívek radióaktív sugárzása láthatóvá válik a fotón és tönkreteheti a képünket is.

A XX. század közepén terjedtek el robbanásszerűen az anamorfikus filmes objektívek (és itt most nem az alapanyagra, hanem a mozgóképre kell gondolni), amelyek különleges...