Archívum

A fényképezőgép piac kétségtelenül kitermelt jó pár haszontalan kiegészítőt, azonban a fotográfiai szűrők többsége semmiképp sem sorolható ide. A filmes korszakban megszerzett népszerűségüket még a kényelmet előtérbe helyező digitális korszak, és a mindentudó képszerkesztő szoftverek sem tudták kiölni. Méretben és funkcióban ezerféle között válogathatunk, például a szűrőtartós megoldások között, melyek közül a hazánkban leginkább elterjedt rendszert mutatjuk most be.

A kisfilmes kategória gépvázai könnyen hordozható, szinte korlátlanul és univerzálisan kiépíthető rendszerek alapjai, de méretükből és felépítésükből adódóan alkalmatlanok a precizitást igénylő, több száz megapixeles high-end fotózásra. Nem lehet például nagyfelbontású, minden arcon éles csoportképeket készíteni velük 50 emberről, de nem alkalmasak olyan igényes modellfotóhoz sem, ahol az egész alakos képen minden hajszál külön repül, minden szövet-textúra látszik, és még a modell lábai is meg vannak nyújtva. Vagyis a nagygépek képépítő, képkompozíciós lehetőségeit nem adják az alkotó fotós kezébe.

Rövid sorozatunk második felében az előző részben bemutatott stúdióeszközök közül válogattunk össze jónéhányat, hogy a legnyilvánvalóbb módon, példafotókkal illusztrálva mutassuk be működésüket.

Mi a svenkelés? Nehéz úgy megírni, hogy az egyből érdekfeszítő legyen, így inkább egy képpel magyarázom: És hogyan érhetjük el ezt a hatást?...

Egyre inkább terjednek a fotózás szépségét eltakaró, csupán béna effekteket kínáló szoftverek, amelyek közül az egyik most még lejjebb süllyedt. Ne dőlj be a...