Archívum

A műterem a mosókonyhában volt, a (sztár)manökenek saját magukat sminkelték és Photoshop híján fénykép csak arról születhetett, ami ténylegesen összerakva, legyártva ott állt a kamera előtt. Az idén nyolcvan éves Tóth József Füles mesél a Fortepanra felkerült korabeli reklámfotóiról, amelyekkel szinte új műfajt teremtett.

A kisfilmes kategória gépvázai könnyen hordozható, szinte korlátlanul és univerzálisan kiépíthető rendszerek alapjai, de méretükből és felépítésükből adódóan alkalmatlanok a precizitást igénylő, több száz megapixeles high-end fotózásra. Nem lehet például nagyfelbontású, minden arcon éles csoportképeket készíteni velük 50 emberről, de nem alkalmasak olyan igényes modellfotóhoz sem, ahol az egész alakos képen minden hajszál külön repül, minden szövet-textúra látszik, és még a modell lábai is meg vannak nyújtva. Vagyis a nagygépek képépítő, képkompozíciós lehetőségeit nem adják az alkotó fotós kezébe.

Azt gondolom senkinek sem kell ecsetelnem, hogy a legnépszerűbb RAW feldolgozó (és egyébként kép kategorizálásra is használt) szoftver a Lightroom. Mindez annak ellenére így...

Egy készülő cikkünk kapcsán derült fény arra, hogy nálunk még nem jelent meg cikk a vakuszinkron idő okáról, illetve az emiatt szükséges nagy sebességű vakuszinkronról. Bár a fórumunkban már kiveséztük a témát, azt elég nehéz megtalálni, így szükségesnek éreztük, hogy egy könnyebben fellelhető cikkben is összefoglaljuk a tudnivalókat. Írásunkból a kezdők is megérthetik az okokat, a következményeket és az összefüggéseket.