Új fotósként ezekre figyelj vásárláskor!

0

A DIYPhotography épp tegnap közölt egy posztot, amelyben arról írnak (illetve közölnek egy videót bizonyos Miguel Quiles ‘jutubertől’), hogy mi az az öt dolog, amiket nem célszerű megvásárolni.
Bevallom, már a videóig sem jutottam el, csupán átfutottam a szöveget, de tíz másodperc alatt az jött le, hogy aki ezt összedobta, azt vagy lefizették, vagy rászakadt a Bank of America, esetleg sosem fotózott még terepen és nem jutott egyszer sem bajba. Ráadásul az “ezt ne vedd, azt ne vedd” dolog semmit sem segít akkor, ha kezdők vagyunk…

Félreértések elkerülése érdekében szeretném előre jelezni, hogy cikkünk egyáltalán nem azzal a szándékkal készült, hogy cáfoljuk az említett videóban elhangzottakat, illetve blogposztban írtakat.
Mi inkább a másik oldalról közelítenénk meg a kérdést: nem azt mondjuk meg, mit ne vegyél, hanem azt, hogy hogyan vegyél (esetleg mit).

Az első kiegészítők

Teljesen természetes, hogy aki ma elkezdi a fotózást, azt gondolhatja, hogy ha vesz egy kitet, vagy dupla kitet (fényképezőgépből + egy vagy két objektívből álló készlet), akkor az évekig elég lesz. Nyilvánvaló, hogy ez addig lesz így, amíg bele nem ássa magát egy kicsit a fotózásba, ha ugyanis valóban elkezdünk különböző témákat fényképezni, rá fogunk jönni, hogy ez, vagy az hiányzik a felszerelésünkből.

Memóriakártya

Egyértelmű, hogy az első kiegészítő a memóriakártya lesz, amit minden bizonnyal már a géped vásárlásakor megvettél.
Nyilván kicsit késő tippeket adni, ha már úgyis megvan a kártya, de általában egy nem elég, így a második, harmadik, sokadik kártyádnál már figyelhetsz az alábbiakra:

A memóriakártya képességeit célszerűen az adott géphez érdemes igazítani. Bár 99%-ban SD kártyás fényképezőgépeket használunk, a komolyabb masinák között már akadnak XQD, sőt CFexpress kártyákat fogadók. Utóbbinál mindenképpen figyelj a kártya fizikai méretére, hiszen van belőle közel SD kártya méretű Type A (amit inkább csak a Sony használ) és van az XQD-val megegyező fizikai méretű Type B. Azt hiszem nem kell ragozni, hogy ezek nem felcserélhetők.

SD kártyánál figyelj rá, hogy az extra nagy kapacitású SDXC változatokat a régebbi gépek nem támogatják. Ellenőrizd a használati utasításban a támogatott kártyákat, mielőtt vásárolnál.
Szintén SD kártyánál vedd figyelembe azt, hogy nem érdemes túl gyors kártyát venned, ha az adott adatátviteli interfészt nem támogatja a fényképezőgéped. Olyan gépbe, ami csak UHS-I kompatibilis, teljesen felesleges UHS-II-es kártyát vásárolni. Noha használhatod ezeket a kártyákat is, egy bittel sem lesz gyorsabb, mint a komolyabb UHS-I-esek.

S hogy érdemes-e nem UHS-I-es memóriakártyával foglalkozni? Szerintem nem. Annyira minimális árbeli különbözet van az UHS-I és nem UHS képes kártyák között, hogy ez nem okozhat anyagi problémát.
Amit érdemes szem előtt tartani, hogy a 60-80MB/s-nál lassabb kártyák esetében RAW formátumban készített sorozatoknál jelentős lehet a kártyára írás ideje (akár több tíz másodperc). Egyébiránt egy-egy kép mentésénél nem okoz gondot az sem, ha éppen csak 45 MB/s-os sebességgel tud írni a kártya.
Egyetlen esetben lehet gond a túl lassú kártya: ha a gép nem a RAW-ba ágyazott JPEG előnézeti képet használja képnagyításkor (pl. Sony), hiszen ilyenkor a teljes RAW fájlt be kell olvassa és egy lassú kártyánál ez idegesítően hosszú folyamat lehet, amikor a képek fókuszhelyességét akarjuk ellenőrizgetni.

Gyártó szempontjából nem akarok kiemelni egyetlen típust sem, jómagam 4-5 féle gyártó memóriakártyáit használom, eddig normál használat során egyszer sem volt adatvesztésem, vagy más problémám.

A memóriakártyákról bővebben EBBEN és EBBEN a cikkben írtunk. Az SD kártyák jelöléseiről pedig ITT és ITT olvashatsz.

Tippek:

  • ne törölj képet a memóriakártyáról a fényképezőgéppel, ha nem muszáj (a kártyahibák különösen írási művelet közben jelentkeznek, fogd vissza a kockázatot a törlések számának csökkentésével)
  • a memóriakártyák vezérlői általában nincsenek felkészítve a cellák azonos arányú írására (mint az SSD-k esetében a Wear Leveling), így célszerű a teljes kapacitást kihasználni, mielőtt formáznánk a kártyát
  • mindig a fényképezőgéppel formázd a kártyát, ne számítógéppel
  • használj több rekeszes memóriakártya tartót, de a kártyát mindig a végénél fogd meg, sose az érintkezők felől (csökkentsd a zsír felületre tapadásából eredő kontaktus hibák előfordulását)
  • inkább legyen több közepes kapacitású kártyád, mint egy nagyon nagy! (vásárolj 16 GB-os, 32 GB-os vagy 64 GB-os kártyákat a 128 és 256 GB-osok helyett, 200-600 kép elég kell legyen egy kártyára – kivéve persze, ha elsősorban videózol)

Akkumulátor

Szinte az első vásárolt kiegészítők között lesz – főleg a komolyabb energiaéhségű tükör nélküli fényképezőgépeknél – egy (vagy több) pótakkumulátor. Az ugyanis vérciki, ha akkor merül le az akksink, amikor a legérdekesebb témába botlunk, vagy a legszebb fényeket éljük meg.
De milyen pótakkut vehetünk meg?

Nem kérdés, hogy a gyártók egyértelműen a saját akkujaikra esküsznek, sőt, igyekeznek úgy befolyásolni a fotósokat, hogy még véletlen se gondoljanak arra, hogy esetleg valami ördögtől való utángyártott akkut tuszakoljanak a gépükbe. Valószínűleg a tehetősebb nyugati országokban nem is jelent gondot egy diáknak sem megvenni a gyári akkut, potom 100 euróért (lásd Canon LP-E6NH), hiszen mi az a 100 euró?
Itthon azért más a helyzet. Nem csak a diákok, de a munkából élőknek sem mindegy, hogy mennyibe is fáj egy pótakksi.
Az tény, hogy a gyári akkumulátorral baj nem lehet (komolyabb garancia is van rá), így ha van rá keret, nyugodtan vedd meg a gyári pótakkut, vagy pótakkukat.

Ha azonban szeretnél spórolni egy kicsit, akkor vesd rá magad az utángyártott akkukra.
Azonban vigyázz, mert nem mindegy, milyet veszel!
A legfontosabb, hogy rendelkezzen azzal a chip-pel, amely lehetővé teszi a géptípusodban való használatát (főleg régebbi gépeknél fordulhat elő, hogy egy újabb, utángyártott akkut nem ismer fel).
Célszerű a kiszemelt termékről véleményeket olvasni a különböző árgyűjtő portálokon, de ha bizonytalan vagy, nyugodtan kérdezz meg minket és fotós közösségünket a Facebookon a Fotós fórum – kérdések és válaszok csoportunkban.
Tippek:

  • ne a legolcsóbbat keresd, de a legdrágább sem feltétlenül jobb, mint egy középkategóriás
  • ha teheted, az első példányt személyesen vásárold meg és már a boltban próbáld ki, hogy működik-e a gépeddel, aztán ha bevált a márka, utána webshopban, vagy akár e-bay-en is bővítheted az akkutárad.
  • csak akkor töltsd 100%-ra az akkujid, ha hosszú fotózásra készülsz (én az akkuk kímélése érdekében inkább több akkut használok, amelyeket 80-85%-ra töltök indulás előtt)
  • ha nem használod a géped, havonta egyszer akkor is nézz rá az akksira, ne engedd 30% töltöttség alá huzamosabb ideig – nem tesz jót az akksiknak!

UV-szűrő, védőszűrő, egyéb szűrők

Főleg a nagy megmondóemberek kommentjeinél, esetleg nagyon menő bloggereknél (akik egyébként sosem fotóztak komolyabban :D) olvasni olyat, hogy az UV szűrő ma már felesleges és semmi funkciója, haszna se, csak a baj van vele, stb.
Tegyünk rendet kicsit a fejekben.
Az UV-szűrő elsődleges célja valóban az lenne, hogy csökkentse az UV-fény bejutását az objektívbe, amelynek valóban nincs igazán jelentősége, hiszen ma már a legtöbb objektív lencsebevonata is elvégzi ezt. Nem igazán találni olyan szituációt, amikor UV-szűrő nélkül a reklámképeken látható fátyolos fotót tudjuk csak elkészíteni, míg UV-szűrővel kristálytiszta, kontrasztos képet kapunk.

Nem, itt egyáltalán nem erről van szó.
Ahogy a bekezdéscímben már írtuk, itt az elsődleges feladat már a védelem.
Egy nem túl drága objektívnél (mondjuk legyen egy száz ezer Ft körüli) sem kellemes érzés, ha egy óvatlan előrehajolás során a nyakunkban lógó gép is előre lendül, majd a napellenző nélküli objektív frontlencséje nekicsapódik a kovácsoltvas kerítés egyik éles elemének. Nem is kell, hogy betörjön a frontlencse, elég, ha csak csúnyán összekarcolódik a bevonata – máris ugrott az ellenfényben fotózás.

Tény, hogy egy napellenző sok esetben képes megvédeni az objektív frontlencséjét, de ugye az ördög nem alszik. Másik tény viszont az, hogy a feltekert szűrő nem csak a frontlencsét védi, de a por bejutását is nehezebbé teszi, plusz a szennyeződések is könnyebben és bátrabban tisztíthatók egy UV-szűrőről, mint egy érzékeny frontlencséről.
Az UV-szűrők ellen szokás felhozni azt, hogy egy plusz üveg, ami csökkenti a képminőséget, illetve plusz becsillanást okozhat. Érdemes azért tudni, hogy a minőségi, többrétegű bevonattal is ellátott szűrők nem okoznak látványos problémát általános esetekben, csak bizonyos speciális helyzetekben kell jobban figyelnünk (lásd tippek).

Ezek alapján mi azt javasoljuk, hogy amíg nem érzed magad nagyon tapasztaltnak és nem mindig gondolod át a mozdulataid, addig nyugodtan vegyél egy jobb minőségű UV- vagy védőszűrőt, csak hogy nyugodtabban alhass.
Hogy melyik UV szűrő mit tud, illetve hogy mikre figyeljünk szűrő vásárláskor, arról korábbi cikkünkben írtunk.

De nem csak UV-szűrők léteznek, ha szép sötétkék eget szeretnél (a Nappal 90 fokot bezárólag), vagy kontrasztosabb leveleket a fákon, esetleg enyhébb tükröződést a vízfelületen, vagy üvegen, akkor vásárolj polarizációs szűrőt.

Ha szereted a hosszú expozíciós képeket, akkor az ND szűrővel tudsz érdekes fotókat készíteni, akár nappal is.
A pontszerű fényforrásokat pedig csillagszűrővel teheted látványosabbá.

A szűrőkről bővebben ITT írtunk.

Tippek:

  • lehetőség szerint többrétegű bevonattal ellátott szűrőt vásárolj (MRC, MC, stb.)
  • itt sem feltétlenül a legolcsóbb a legjobb választás (de a méregdrága B+W sem feltétlenül mindenható, lásd linkelt cikkünket)
  • a szűrőt is puha, mikroszálas kendővel tisztítsd
  • ha éjszaka vagy ellenfényben fotózol, tartsd észben, hogy plusz becsillanások jelenhetnek meg a képen, ezeket elkerülendő ilyen esetben tekerd le a szűrőt az objektívről (viszont ilyenkor vigyázz jobban az objektívre és a mozdulataidra!)

Tisztító eszközök

Általában nem elég, ha csak vigyázunk a gépünkre. Használat során óhatatlanul koszolódik mind a gép, mind az objektív.
A szenzor tisztítást kezdőként nem célszerű magad végezned, de a külső részeket nyugodtan letisztogathatod a portól egy átlagos ecsettel, majd áttörölheted puha, mikroszálas kendővel.

A kereső betekintő nyílásának tisztításához is használhatsz ecsetet a portalanításhoz, a lencse tisztításához vagy erősen tömött fültisztító és alkohol, vagy apró Lenspen ajánlott.

Az objektív lencséjéhez szintén portalanítás után mikroszálas kendőt használhatsz, a makacsabb szennyeződésekhez az említett fültisztító lehet jó tiszta alkoholba mártva, de a Lenspen az objektív frontlencséjéhez kifejezetten jó.

Állványok

Bár ma már kiváló szenzorstabilizátorokkal ellátott fényképezőgépek kaphatók, amelyek akár az objektívekbe épített optikai stabilizátorokkal együttműködve 5-8 Fé hatékonyságot is elérhetnek, így este, éjszaka is fotózhatunk kézből városban, a hosszú expozíciós felvételekhez továbbra is javasolt három lábú állványt (tripodot) használni.

Nagyon sokszor esnek a kezdők abba a hibába, hogy első állványuknak egy olcsó “mindenest” keresnek. Ezek a 6-8 ezer, vagy 10 ezer Ft körüli “állványcsodák” azonban csak arra jók, hogy alátámasszák a gépet, a kézzel történő kioldás ugyanúgy berázza majd a fotómasinát, mint ha kézből exponálnánk, azaz ilyen olcsó (vagy nevezzük ócska) állványokkal csak az önkioldóval késleltetett expozíció vezethet berázásmentes képekhez (feltéve, ha nem fúj a szél, mert az is berázhatja a gépet).
Ha állványt veszünk, vegyük figyelembe, hogy itt is érvényesek a fizika törvényei. Egy pillekönnyű, vékonyka lábú, 6 szekciós utazó állvány soha nem lesz olyan stabilitású és teherbírású, mint egy 25-35 mm átmérőjű, vaskos állványmaggal és precíz állványfejjel rendelkező 3 szekciós tripod.

Az állványvásárlással kapcsolatosan korábbi cikkünkből tájékozódhatsz!

Tippek:

  • ahogy tökéletes fényképezőgép, úgy tökéletes állvány sincs: érdemes utazáshoz egy aprócska, nagyon könnyű, kézipoggyászban is elférő mini állványt is vásárolni, a komolyabb munkákhoz pedig egy stabil “igáslovat”
  • nem mindig a gömbfej a legjobb választás, ha sokat fotózol városban, épületeket, akkor a 3D fej a nyerőbb
  • a videófejeket (vagy videófejes állványokat) csak akkor vedd meg, ha tényleg videózol is, de ilyenkor is csak a csillapításos változatot!
  • a szénszálas állványok könnyebbek, mint az alumíniumok, de egy komoly fej tömege jelentősen visszafoghatja a drága kompozit anyag súlycsökkentő hatását, így végeredményben alig néhány dekával lesz könnyebb a teljes szett
  • makrózáshoz mindenképpen olyan állványt válassz, amivel könnyű a földfelszínhez közel jutni, anélkül, hogy fejjel lefelé kellene beraknod a középoszlopot: fejjel lefelé álló gépet használni ugyanis igen macerás

Objektívek

Annak idején, az első elérhető árú APS-C szenzoros tükörreflexesek megjelenésekor (főképp a Canon EOS 300D és utódainál) erősen beégett az emberek tudatába, hogy kit objektívtől (azaz a gép mellé csomagolt, készletben kínált objektívet) ne nagyon várjunk sokat.
Ez a sztereotípia a mai napig él azokban, akik nem kellően tájékozottak. Pedig már abszolút nem jellemző, hogy a kitben kínált objektív nagyon használhatatlan, vagy rettentően gyenge minőségű lenne.
Tény, hogy az EOS 300D-hez kínált és azóta többször megújult Canon EF-S 18-55mm f/3,5-5,6 nem éppen egy felbontás bajnok és fényerőben sem tud semmi különöset, viszont arra, amire kitalálták (azaz hobbi fotósnak általános célú objektívként), arra éppen jó.

A Nikon APS-C szenzoros tükrösökhöz kínált DX 18-55mm-esek már fizikai felépítésükben is masszívabbak, optikailag pedig általános használathoz teljesen rendben vannak (képminőségben hasonlót tudnak, mint a napjainkban kínált nagy átfogású utazózoomok, csak rövidebb gyutávúak és könnyebbek).
Hasonlóképpen a tükör nélküli fényképezőgépekhez készült és kínált kitobjektívekkel sincs baj, egészen nyugodtan megvásárolhatod a géped ezekkel az objektívekkel, hiszen az így csomagolt objektív általában sokkal kedvezményesebben érhető el, mint ha utólag vásárolnád meg. Ha nem válik be, maximum eladod…

Amit viszont mindenképpen ajánlok, az egy fix gyújtótávolságú objektív. Nem mondom, hogy mindenképpen 35 mm-es legyen (APS-C-nél), vagy 50 mm-es legyen (full-frame-nél), hiszen témája és fotózási szokása válogatja, hogy mikor mi a jó. Általában amíg az ember nem tudja, hogy pontosan mi is a kedvenc témája, fejest ugrik az olcsó 50 mm-esekbe (mint pl. a Canon EF 50mm f/1,8 II, vagy akár az STM változat, ami optikailag pont annyira gyenge, mint a II-es változat, aztán rájön, hogy igazán éles és részletgazdag képet csak f/2,4-től tud adni). Ha ilyenben gondolkozol, akkor vedd figyelembe, hogy webre, vagy kis méretű papírképre jó lesz, ha komolyabb feladatra szánnád kimaxolva a nyitott blende képességeit, akkor bizony csalódni fogsz. Utóbbi esetre inkább Canon 50mm f/1,4 USM-et válaszd – már persze ha még mindig nem tudod, mire akarod használni. (Más gyártónál ennyire drasztikus minőségi eltérés nincs az 50mm-es objektívek terén.)
Utcai fotókhoz, éjszakai streetfotózáshoz, de akár egy lagziba is nagyon jó lehet egy 24 vagy 28mm-es f/1,4 vagy f/1,8 fényerejú objektív (full-frame-re), általános célokra az említett 35mm-es (APS-C) és 50 mm-es (full-frame), kezdő portrézáshoz pedig a 85mm-es (full-frame) vagy 50 mm-es (APS-C) objektív ajánlható első körben.

Amibe még nagyon könnyen bele lehet szeretni az az ultranagy látószög, ebből inkább zoomost válassz kezdésnek (nagy fényerő elsősorban asztrotéjképekhez kell, városi fotózáshoz nem kell extra nagy fényerő, állványról megoldhatod ISO100-zal).
A halszem izgalmas perspektívákat ad, de ennek használatát azért jobban be kell gyakorolni (felfelé/lefelé billentéskor görbíti a horizontot).

Kedvenc sport még a makrózás. Ha makróban gondolkozol, mindenképpen a leképezési arányt (nagyítást) nézd az objektívnél, ami 1:2 (0,5×) esetében már egész jó lehetőségeket kínál, az igazi makrókat azonban 1:1 leképezésnél (1× nagyításnál) érheted el.
Fontos tudnod, hogy makrózni a legritkább esetben makrózunk nyitott blendén, így valószínűleg előbb-utóbb képbe kerülsz a kevés fény problémájával.

Vakuk

Régen szinte természetes volt, hogy kevés fényben elő a vakut, aztán hadd szóljon. A mai gépek nagy érzékenységének köszönhetően azonban már nem feltétlenül szükkséges mindig vakuzni.
Vannak persze esetek, amikor jobban járunk, ha mégis inkább vakuzunk. Ilyen pl. a már említett makrózás, de portréknál is sokat segíthet egy jól beállított főfény.

Nagyon fontos azonban, hogy ez sosem direkt (szemből) vakuzást kell jelentsen. A beépített vakut nyugodtan felejtsük el! Ha vakut vásárolunk, már eleve abból induljunk ki, hogy gépváztól eltávolítva szeretnénk használni.
Keress olyan vakut, ami vagy rendelkezik rádiós vevővel a távoli kioldáshoz (ez esetben csak egy vele kompatibilis kioldót kell a vakupapucsba tolnod), vagy ha ezzel a képességgel nem rendelkezik, akkor párosítsd össze egy rádiós adóval (transmitter) és vevővel (receiver). Előbbit a vakupapucsba, utóbbit a vaku talpára kell csúsztatnod.
Meglátod, mennyire kinyílik majd a világ és milyen érdekes lesz, ha a fényeket már te kontrollálod. Nem is kell feltétlenül TTL vakut használj, jó erre a manuális teljesítményű is.

Amire még szükséged lehet, egy 10-15 cm méretű mini szoftbox, vagy portrénál legalább 40-50 cm méretű szoftbox.

A komolyabb költések előtt azért javasoljuk, hogy tájékozódj, kérd ki tapasztaltabb fotósok véleményét.
Persze nem biztos, hogy mindenki ugyanazt fogja mondani, hiszen mindenki a maga kedvenceit fogja ajánlani, de ha rákérdezel, hogy miért azt a bizonyos típust ajánlja, akkor könnyebb lesz később kiigazodnod a felmerült lehetőségek között.

Remélem tudtunk segíteni.
Ne feledd, ha bármilyen fotós témában kérdésed lenne, várunk a Facebookon a Fotós fórum – kérdések és válaszok csoportunkban.