Archívum

Érdekes képek készülhetnek egy gyors mozgású, igen rövid ideig tartó esemény, pl. törés, vagy robbanás megörökítésekor. Jay P Morgan megmutatja, hogyan érdemes próbálkozni, ha...

A fotópályázatok többsége nyílt kiírású, így ebből a szempontból akár egy újdonsült tehetségnek is lehet jó napja és szép eredményeket érhet el a hazai vagy nemzetközi megmérettetéseken. „Gipsz Jakab, többszörös díjnyertes fotós”, a titulus jól mutat majd portfóliónkban, vagy a névjegyünkön, de mi a helyzet ha ennél többet szeretnénk és a „Gipsz Jakab fotóművész” címre, netán valami nemzetközileg is jegyzett elismerésre vágyunk?

A kisfilmes kategória gépvázai könnyen hordozható, szinte korlátlanul és univerzálisan kiépíthető rendszerek alapjai, de méretükből és felépítésükből adódóan alkalmatlanok a precizitást igénylő, több száz megapixeles high-end fotózásra. Nem lehet például nagyfelbontású, minden arcon éles csoportképeket készíteni velük 50 emberről, de nem alkalmasak olyan igényes modellfotóhoz sem, ahol az egész alakos képen minden hajszál külön repül, minden szövet-textúra látszik, és még a modell lábai is meg vannak nyújtva. Vagyis a nagygépek képépítő, képkompozíciós lehetőségeit nem adják az alkotó fotós kezébe.

A fényképezőgép piac kétségtelenül kitermelt jó pár haszontalan kiegészítőt, azonban a fotográfiai szűrők többsége semmiképp sem sorolható ide. A filmes korszakban megszerzett népszerűségüket még a kényelmet előtérbe helyező digitális korszak, és a mindentudó képszerkesztő szoftverek sem tudták kiölni. Méretben és funkcióban ezerféle között válogathatunk, például a szűrőtartós megoldások között, melyek közül a hazánkban leginkább elterjedt rendszert mutatjuk most be.

Rövid sorozatunk második felében az előző részben bemutatott stúdióeszközök közül válogattunk össze jónéhányat, hogy a legnyilvánvalóbb módon, példafotókkal illusztrálva mutassuk be működésüket.