Éder Vera: Az én Operám

Éder Vera augusztus 11-én percre pontosan akkor születetett, amikor a teljes napfogyatkozás bekövetkezett, igaz hogy 22 évvel később.(1999-ben) mikor is született, tessék számolni. De ez az esemény a későbbiekben meghatározóvá vált számára. A fény és változásai, ezt képein tettenérhetjük.

Tanult, 97-ben leérettségizett, és megkezdte Siófokon pályafutását pultosként a vendéglátóipar gyöngyszemeként. Ez a karrier gyorsan véget ért, édesanyja beíratta a miskolci fényképész szakmunkástanuló intézetbe. A szakmát részben ott tanulta, de leginkább az Új Észak című napilap szerkesztőségében a napi munka közben. Hamar bedobták a mély vízbe. Néha lemerült, ivott is, de nem fulladt meg. Megtanult úszni, és mindég nagyobb medencére volt szüksége, hogy kipróbálja magát és nyerjen. A következő állomások: hetilap, színház, még Miskolcon, majd a Fővárosi Operettszínház. Képei megjelennek a lapokban, felfigyelnek rá. 2001-ben Koncz Zsuzsa a Színház című lap képszerkesztője megkéri, hogy ugorjon be helyette a Veszprémi Összművészeti Fesztiválra fotografálni. Beugrik, végig ússza a medencét célba ér, és azóta is sikeres tagja annak a csapatnak. Csapatjátékosnak is kitűnő. Én igazán 2004-ben ismertem meg a fesztiválon, nem is akárhogy. Az éjszakai órákban igyekeztem hazafelé a szállodába, amikor is az egyik utcasarkon érdekes trióba ütközöm. Természetesen Éder a vezető. Kolléganőjével, próbálnak segíteni egy kiváló táncos kollégának, aki a harmonikus színpadi mozgását, az utcán nem igazán tudja koordinálni. De a feladatot megoldják célba érnek. Hát ez sem volt kis munka. Ja, Éder Vera fotografál is.

Mindegy hogy ezt fekete-fehérben, vagy színesben teszi. Számára csak a formák, a harmónia a mozgás érdekesek. Fontos számára a pillanat, amivel az egészet kifejezi.
A dramaturgia, mindig a darab lényegét ragadja meg és sűríti, nem önmagáért való „szép” képeket készít. (Éder Vera kiállításának nyitóbeszéde, 2005. április 2, Bethlen Galéria)