Magyar fotósok a 9. Nemzetközi Lódzi Fotófesztiválon

0

Az idén 9. alkalommal megrendezésre kerülő Nemzetközi Lódzi Fotófesztiválon 5 fotós képviseli Magyarországot.
Az „EgyMás vonatkozásában” című tárlatban Csoszó Gabriella, Dóka Béla, Ember Sári, Fátyol Viola és Hermann Ildi képei tekinthetők meg.

Sajtóközlemény:

MAGYAR MŰVÉSZDÖMPING LENGYELORSZÁGBAN

8. Magyar Filmtavasz
9. Nemzetközi Lódzi Fotófesztivál
2010. május

A Krakkói Magyar Centrum nagyszabású hazai kulturális programokkal célozta meg a lengyel közönséget idén tavasszal. A héten fejeződik be a 8 lengyel nagyvárosban zajló 8. Magyar Filmtavasz, melynek keretében 10 új magyar filmet tekinthettek meg az érdeklődők, szombaton pedig újabb esemény állítja fókuszba hazánkat: 5 kiváló magyar alkotó mutatkozik be a Lódzi Nemzetközi Fotófesztivál keretében.

A május 6-31. között zajló Lodzi Nemzetközi Fotófesztivál keretében immár 9. alkalommal kerül megrendezésre. A nagyszabású rendezvény több tucatnyi egzotikus kiállítással, nyílt work-shoppal, előadással, fotóművészeti aukcióval, diavetítéssel, koncerttel várja a világ minden tájáról egyre nagyobb számban érkező érdeklődőket. A minden évben intenzív szakmai érdeklődéssel kísért fesztivál idei mottója: „ALL MY LOVIN”, központi tematikája az emberi kapcsolatok, családi kötelékeknek, barátság és szerelem. Csak pár név az idén kiállított művészek sorából: Andreas Serrano (USA), Doug Dubois (USA), Muireann Brady (Írország), Edith Maybin (Kanada), Phil Toledano (Nagy Britannia), Carolle Benitah (Franciaország), Rebecca Martinez (USA), Verena Jaekel (Németország), Igor Savchenko (Belorusszia), Yolanda del Amo (USA), Elinor Carucci (Izrael), Gao Brothers (Kína), Jenny Matthews (Nagy Britannia), Chris Hurley (Írország).

Az EGYMÁS VONATKOZÁSÁBAN című magyar csoportos tárlat keretében idén 5 hazai fotóművész, több mint 50 munkája kerül bemutatásra a Łódź Art Centerben. „A kiállítás kapcsolódik a fotóhónap tematikájához, amennyiben emberi relációkat mutat meg, azok sokszínűségében. És bár különbözőek a fotográfiai közelítésmódok is ugyanúgy, mint az alkotók és a képen szereplők viszonya, mégis megrajzol egy ívet a társasági viszonyoktól a családon át az önmagunkkal való kapcsolat megmutatásának mélységéig. Láthatnak talált, illetve gombig megrendezett képeket egy baráti társaság közös programjairól, csendes derűs felvételeket vidéki pihenésről és a szeretett nőről. Mindezek mellett megrendezett fotókat, amelyeken intim gesztusok emelődnek ki a napi történések folyamából. Fogadott testvérek időben változó arcának rajzolatát érzéki finomsággal fényképezve. Képpárokat és portrékat a fotográfusról és családjáról egy nem mindennapi élethelyzet feldolgozásaként.” – írja a magyar tárlat kurátora, Csizek Gabriella, akivel a Krakkói Magyar Centrum immár hatodik éve működik együtt nagy sikerrel a lengyelországi kiállítások összeállításánál és megszervezésénél.

A Krakkói Magyar Centrum civil kezdeményezésre jött létre 9 évvel ezelőtt, mint az első független, közhasznú alapítvány formájában működő külföldi magyar kulturális intézmény, melynek célja hazánk kulturális promóciója Lengyelországban. A lodzi bemutatkozást az alapítvány a Nemzeti Kulturális Alap és a Varsói Magyar Kulturális Intézet támogatásával tudta megvalósítani.

További információk: http://fotofestiwal.com/2010/wystawa-wegierska
Pászt Patrícia: +06-309-612-002

„EgyMás vonatkozásában”
Csoszó Gabriella
Dóka Béla
Ember Sári
Fátyol Viola
Hermann Ildi

Csoszó Gabriella négy fogadott testvérét fényképezte, fényképezi éveken át. Portréiban a növekedés, a változás arcait mutatja be, érzéki finomsággal. Ugyanazok a gesztusok, az azonos mimika modelljeit hasonlóvá és ugyanakkor különbözővé is teszi önmaguktól. A múló időben létrejövő változások titkát osztja meg képei nézőivel. Az alkotói attitűdjét alapvetően meghatározó személyességre építve ebben a sorozatában is privát életébe nyit ablakot a nézők számára: a vele fogadott testvéri viszonyban lévő szeretteit mutatja meg. Modelljei egyszersmind családjának tagjai is, akiket olyan természetességgel mutat meg, mintha nem is lett volna közöttük az a masina, hanem csak pillantása nyomán született képeket láthatnánk.
Dóka Béla ismeretlen birtoka, bármelyikünké lehetne, ha képesek lennénk még arra, hogy örüljünk a pillanatban rejlő szépségnek, felnőttként a játéknak, ha bele tudnánk feledkezni a természettel való találkozás felejthetetlen pillanataiba. Ő mindezt még tudja. Sőt képpé tenni is képes, így osztva meg velünk az élet örömét, a derűt. Azt a nehezen tetten érhető és megmutatható érzést, ami továbblendít, ha arra van szükség, amitől elsimulnak a gondok ráncai, ami a megnyugvás, a harmónia érzetét adja. A táj, képekben megmutatva nem hátterét adja kedvese alakjának, hanem ő és családja is a természet odaillő részeként jelenik meg. Minden és mindenki a nagy egész része.
Ember Sári képei bár a privátfotó jellegzetességeivel is rendelkeznek, azaz egy baráti társaság különböző közös programjainak vizuális naplójaként működnek, nem nélkülözik a tudatosan felépített, megkomponált és nemcsak múltbeli élmény-előhívóként, személyek beazonosítójaként létező fotográfiák sajátosságait sem. A portrék, a léptékváltások, a kompozíció, néhol a meglepő helyzet, a színhatások, az egyensúlyok, a ritmusok … mind-mind a tudatos képalkotó eszköztárából valók. Az így megmutatott helyzetek, a bemutatott személyek nem szépek, nem csúnyák, nem szokatlanok vagy különösek, legfőbb jellegzetességük a természetesség. Nem a kép ábrázoltjainak meghökkentő körülményei, viszonyai alapozzák és határozzák meg a kép jelentését, hanem az a finom érzékeny látásmód, ahogy Sári viszonyul a képkészítéshez, a helyzetekhez, a modellekhez.
Fátyol Viola fotósorozatain valóságos családjának tagjaival mindennapi vagy akár egyszeri történéseket, helyzeteket, illetve egymáshoz való viszonyokat fogalmaz újra. Általános családi relációkat tesz személyessé, úgy, hogy egyúttal azok univerzális érvényét is megmutatja. Vannak képek, ahol a szereplők családban betöltött helyzete, a másikhoz való viszonya sem kétséget kizáró, így a néző saját olvasatában adja meg egyértelmű szerepét. Gyakran a gyermekkori emlékképekben megmaradt gesztusok, szituációk újra rendezésével éri el, hogy az ismerős is meglepetéseket okozhasson. A letisztult környezet, a minimális képi információ mind a viszonyokban, gesztusokban megjelenő érzelmek kiemelését szolgálja, intim viszonyok fogalmazódnak újra és lényegülnek mássá (is).
Hermann Ildi képeinek révén érkezünk el magunkhoz és az önmegmutatás kérdéséhez. A fotósorozat egy nem mindennapi helyzet képnaplója. A veled is megtörténhet érzése egy betegség meglétének feldolgozása és a kezelés illetve a gyógyulás folyamatának nyomon követése kapcsán szívbemarkolóan erős. De ebben a sorozatban nemcsak ez, hanem az időben mindezzel párhuzamosan kisgyermekes anyává váló nő alakjának megmutatkozása is az, ami felejthetetlenül sűrűvé teszi. Mindezen túl, maguk a képek személyes és személytelenné tett – gondoljunk csak az enteriőr fotókra – dokumentáció jellege illetve a képpárok egy-egy tagjának egymáshoz való viszonya is nehezen megválaszolható miérteket szül a szemlélőben.

Csizek Gabriella