„Nyugat és Kelet Európában a tükör nélküli cserélhető objektíves gépek átlagára a hasonló szintű DSLR-ekénél magasabb, vagy jó esetben azonos. Ezen gépek második generációjának megjelenése azt sugallja, hogy középtávon az árak a DSLR-ek szintje alá fognak csökkenni. Ez a helyzet a japán, kínai és ázsiai piacokon már ma is megfigyelhető, ami pozitív hatással volt a piaci részesedésük növekedésére.” – olvastam a Photokina Daily legfrissebb számában, mikor a Panasonicnál egyeztetett beszélgetésre igyekeztem. Nem volt nehéz ezt az információt összekötni azzal, amit az előző napok valamelyikén hallottam, miszerint a cserélhető objektíves tükör nélküli gépek a cserélhető objektíves rendszergépek piacának mintegy 37%-át uralják… Japánban. Arról nincs pontos információm, hogy Európában vagy azon belül Magyarországon mi a helyzet, de az tudvalevő, hogy hazánkban a teljes piac 82-83%-át a két nagy, a Nikon és a Canon viszi el, a többi márka (Sony, Olympus, Pentax, Panasonic, Samsung) tükrös és tükör nélküli gépei osztoznak a a maradék 17-18%-on. A tükör nélküli rendszergépek így a legoptimálisabb esetben sem tudják elfoglalni még a piac 10%-át sem.
Ennek pedig nagyon egyszerű oka van: az ár. Akármennyire is jó egy Olympus, Panasonic, Sony vagy Samsung tükör nélküli gép, ha valaki a boltba betérve azt látja, hogy a Nikon vagy a Canon polcán 10-20-30 ezer forinttal olcsóbban kap ugyanolyan komoly vagy komolyabb kinézetű gépet, akkor fel sem merül benne, hogy a drágább, kisebb és néha komolytalanabban kinéző modellt válassza.
Ez futott végig az agyamon, mikor leültünk beszélgetni Sven Dabelsteinnel, a Panasonic Marketing Europe egyik termékmarketingért felelős vezetőjével. Nem is kerülgettem a kérdést, egyből ezzel az eszmefuttatásommal indítottam. Bár beszélgetőpartnerem pontosan értette, hogy mi is az én problémám, a válasz lényegében kitérő volt. Míg Japánban bátran leviszik az árakat arra a szintre, ahol lenniük kell, Európában a minőségi, felsőbb kategóriás érzést akarják a gépekhez társítani. Dabelstein úr a most bemutatott GH2-t hozta fel példának, amivel egyet is értettem, de a belépő szint (pl. G10) árazását ezzel nem lehet magyarázni. Pedig a japán siker a bizonyíték rá, hogy az új szegmenssel megfelelő árazás mellett a gazdasági válság ellenére lehetséges a drasztikus piacszerzés. 
Az árazáson túllépve a Mikro Négyharmados rendszer további fejlesztése felé terelődött a szó. Egyetértettünk abban, hogy a rendszer kelendővé tételéhez nélkülözhetetlen a megfelelő objektívpark, aminek fejlesztésére nagy figyelmet fordítanak. Dabelstein úr új részleteket ugyan nem árult el, de igényemet a 12-60mm-hez hasonló gyújtótávolságú objektív iránt azonnal felírta. Kérdésünkre, hogy az Olympusszal, illetve a Sigmával van-e együttműködés az objektívkínálat terén azt a választ kaptuk, hogy bár a rendszert együtt fejlesztették ki (mármint a Panasonic és az Olympus), a konkrét termékek piacra dobásában ezek a vállalatok sokkal inkább konkurensek. Az objektívek mellett a Panasonic fontosnak tartja, hogy többféle igény kielégítésére is készítsenek vázakat, így a későbbiekben a GF szériába is érkezik új modell. 
Az objektíveken, illetve a Photokinán bejelentett 3D-s Mikro Négyharmados objektíven keresztül eljutottunk a 3D világába, aminek ma kétségtelenül a Panasonic az éllovasa. A három dimenziós tartalmak megjelenítésén túl azok gyártásához szükséges eszközök fejlesztésében is nagyon aktívak. A broadcast kamerán túl idén ősztől otthoni felhasználásra is kínálnak 3D-s videokamerát, de az új 3D-s objektívvel a tükör nélküli fényképezőgépek is alkalmasak lesznek tartalom előállítására. Ráadásul nem csak videó, hanem fénykép formájában is. A GH2 ugyanazt az MPO formátumot használja, mint amit a Fujifilm 3D-s gépeinél megismertünk, sőt a Panasonic 3D-s plazmatévéi az SD kártyáról is képesek megjeleníteni ezeket a felvételeket. 
A mindent elsöprő nyomulás ellenére a Panasonic vezetők sokszor bizonytalannak tűnnek a 3D létjogosultságával kapcsolatban, és folyamatosan visszajelzést, megerősítést várnak az újságíróktól, illetve az ilyen kiállításokon feltehetőleg a közönségtől. Véleményem szerint a 3D elterjedésének a tartalomgyártáson túl a másik kulcsa, hogy a 3D ne prémium szolgáltatásként, hanem az összes új megjelenítő és felvevő alap funkciójaként, vagy legalábbis opcionális kiegészítéseként legyen elérhető. Utolsó kérdésem a Mikro NégyHarmados rendszerre épülő videokamerával volt kapcsolatos. A fényképezőgépekkel való videózás egyik hátulütője, hogy a cserélhető fotós objektívek nem videózás közbeni zoomolásra lettek kitalálva, így felvétel közben képtelenség szépen, egyenletesen változtatni a látószögüket. Márpedig a nagy érzékelőre épülő profi videokamera ezeket az objektíveket használja. Sven Dabelstein elmondta, hogy a videokamerához egyelőre nem terveznek új objektívet, de a bajonetten lévő csatlakozósor fizikai átalakítás nélkül képes lesz a motoros zoom vezérléséhez szükséges információk átvitelére, amint készül ilyen objektív. A Photokina 2010 tudósítás nem jöhetett volna létre az Artwork Photo, a Fujifilm Magyarország és a McGoat webáruház támogatása nélkül.
