A Pentax-szal ellentétben a Fujinál valódi fejlesztés (is) zajlik. A folyamat egyik leglátványosabb eredménye a FinePix X100, amivel legelőször a Photokinán találkoztunk. A retro stílusban épített APS-C méretű szenzorral szerelt fix objektíves gép akkor még csak makett formájában létezett, de itt már valóban működő darabot próbálgathattunk (bár kb. 2 perc alatt sikerült kiakasztani). 
A koncepcióval, hogy a cserélhető objektíves tükör nélküli rendszergépek hajnalán egy gyártó fixen beépített optikás retro géppel próbáljon hódítani, nem teljesen értek egyet, de az biztos, hogy a modell révén az utóbbi fél évben a Fujifilm megduplázta a szaksajtóban való megjelenéseinek számát. Tudható, hogy nem lesz tömegtermék, és elsődleges gépnek is csak nagyon kevesen fogják választani, mégis mindenki fantáziáját izgatja ez a különleges kialakítású modell. 
A kialakítás persze nem véletlen. Sokat dolgoztak rajta – mondja a CP+ angolul legjobban beszélő hostja. A klasszikus fényképezőgépekhez hasonlóan az X100 is minden fontosabb paraméter állításához külön kezelőszervet kapott. Az objektíven állítható az élesség és a blende, a váz tetején pedig a záridő és az expozíció kompenzáció. Az exponáló gomb menetes távkioldó csatlakozást is kapott, pont mint a 20-30 évvel ezelőtti analóg fényképezőgépek. Azt hittük, hogy az Olympus Pen a retro gép. Tévedtünk. Ez az. 
Pedig a FinePix X100-ban nem a külseje a legérdekesebb. A legkülönlegesebb része kívülről nem is nagyon látszik. Mivel a nagy szenzor ellenére a fényképezőgép egy nagyra nőtt kompakt, a keresőjét sem lehetett tükörreflexes módszerrel megoldani. Két lehetőség maradt: átnézeti kereső (mint a távmérős gépeken), vagy elektronikus kereső (mint a kompaktokon és a tükör nélküli rendszergépeken). A Fujinál valószínűleg nem tudtak dönteni, ezért betették mindkettőt, mégpedig kombinálva. Aki akarja, az használhatja az elektronikus keresőt, de elég lesz egyszer átváltani az átnézetire, valószínűleg sosem fog visszakapcsolni. A valós optikai keresőre az X100 ugyanis rávetíti a legfontosabb adatokat, így a valós élet lemásolhatatlan felbontása mellett megkapjuk az elektronikus kijelzők sokoldalúságát. Alapvetően nem ellenzem az elektronikus kijelzőket, de én sose kapcsolnék vissza. A hátlapi LCD-n való élőkép megjelenítés természetesen szintén elérhető. 
A blende és a záridő állításakor a képernyőn azonnal változnak az értékek, viszont hiányoltam a DOF előnézet lehetőségét (bár a képernyőn megjelenő skálán jelöli a gép, hogy kb. milyen tartomány lesz éles).
A helyszínről készült tudósítás támogatója a Sony Central and Southeast Europe Kft., a beszámolók illusztrációit pedig egy 16-108mm-es objektívvel és egy F58AM vakuval felvértezett Sony α55-ös vázzal készítem.
