Fázis-különbség, vagy kontraszt alapú fókusz?

Sokan, sok helyen, sokféleképpen írták már le érzéseiket a kétféle fókuszrendszerről. A LiveView képes DSLR-ek, illetve a csak LiveView-val rendelkező MILC-ek (pár kivételtől eltekintve) terjedésével egyre érdekesebb kérdés, hogy melyik fókuszrendszer a jobb. Persze alapjában véve rossz a kérdés, hiszen ahogy egy-egy fényképezőgép közül sem mondhatjuk azt, hogy jobb, vagy rosszabb, úgy a két eltérő technológiáról sem jelenthetjük ki általános esetre vonatkoztatva, hogy jobb, vagy rosszabb. A működési módból adódóan a fázis-különbség alapú AF jelenleg gyorsabb, mint a kontraszt alapú. A DSLR-ek LiveView módjánál jóval nagyobb hátrányban van a kontraszt alapú AF, mint a fázis-különbség alapú. Ezzel szemben a Panasonic (s most már az Olympus) MILC-einél a kontraszt alapú AF sebessége már igazán közeli a középkategóriás DSLR-ek AF sebességéhez. Pár év, és talán meg is fordul a trend, s lesznek a fázis-különbség alapúnál gyorsabb kontraszt alapú élességállító rendszerek. Szintén a működési módból adódik, hogy a fázis-különbség alapú AF rendszer adott helyzetben pontatlanabb lehet, mint egy kontraszt alapú. Ráadásul a gép-objektív párosításnál előfordulhatnak front-backfocus jelenségek. Ugyanakkor jelenleg a kontraszt alapú AF rendszerek egyelőre több fényt igényelnek, mint a fázis-különbség alapúak. Látható tehát, hogy nem lehet, de igazából nem is szabad kijelenteni egyik, vagy másik AF rendszerről, hogy jobb lenne, vagy rosszabb, hiszen egy-egy helyzetben az egyik, míg másikban a másik adhat jobb eredményt. Ami azonban szinte biztos, hogy ideális esetben (sok fény, jó kontrasztú, előtér és háttér nélküli sík téma), a kontraszt alapú fókuszrendszerek pontosabbak. Ezt tapasztalta a lensrentals.com-os Roger Cicala is, amikor górcső alá vette a LiveView és a fázis-különbség alapú fókuszrendszert. Tesztjében egy Canon EOS 5D Mark II-t használt, elsőként egy Canon EF 50mm f/1.4 USM (de mikro-USM, nem a gyűrűs változat) objektívvel próbálkozott, később elővett a fiókjából egy Canon EF 50mm f/1.2 L USM-et is. A tapasztalatait cikkjében osztja meg, mely itt olvasható: http://www.lensrentals.com/blog/2012/07/autofocus-reality-part-1-center-point-single-shot-accuracy A lényeg röviden: 8 képet készített, elsőként enyhe defókuszálás mellett, úgy, hogy nem nyúlt az objektívhez (gyakorlatilag egy manuálisan beállított élességet követően 8 képet készített egymás után). Majd a LiveView autofókusz következett, ahol minden kép előtt elállította a fókusz gyűrűt valamely végállásba. Ezt követően LiveView manuális élességállítással fejezte be, ahol minden kép előtt egy kicsit előrébb állított a fókuszon. Az így kapott eredményt tüntette fel az első diagramjában (kérjük nyisd meg a fenti linken lévő cikket akkor is, ha nem vagy járatos az angol nyelvben, hiszen a diagramokat még értheted): – a kék rombuszok a 8 egymás után készült enyhén defókuszált felvételek vonalpár/képmagasság értékét mutatják (képközép felbontása az X, átlagos élesség az Y tengelyen). – a zöld (vagy libafos) háromszögek a LiveView automatikus élességállítással készültek – a piros négyzetek a LiveView manuális élességállítású felvételek. Ami ebből kiolvasható: – Az enyhén defókuszált képek (kék háromszögek) jól elkülöníthetők a diagramon a helyes fókuszú képektől – A manuálisan egyre előrébb állított élességgel készült képek (piros négyzet) is jól látható növekedéssel jelennek meg a diagramon – Ezek alapján pedig már jól követhető a LiveView autofókusszal készült (zöld háromszög) képek pontossága. Kiindulásként tehát ezt rögzítette, magyarul a kontraszt alapú AF pontossága nagyjából megfeleltethető a 8 egymás után készített, átfókuszálás nélküli képek pontosságának (a kék rombuszok eltérése a tesztábra felbontásából, a demosaic eljárásból és az Imatest mérési pontatlanságából adódik). Ezt követően jön az igazán érdekes rész. A második diagramon már a fázis-különbség alapú AF-et tesztelte, ahol a kék rombuszok mutatják a 8 tesztkép felbontását, azaz a fókusz pontosságát. Látható, hogy a 8 képből 3-nál sikerült nagyobb felbontást, így jobb pontosságot elérni, mint bármelyik LiveView AF képnél. De az is látszik, hogy van négy kép (azaz a képek 50%-a), amely jóval gyengébb felbontású, mint bármelyik LiveView AF-fel készült. Roger arról is ír, hogy ezek a fókusz eltérések azonban annyira minimálisak, hogy 50%-os nézetben, illetve nagy méretű nyomaton is csak enyhe lágyságot tapasztalnánk, vagyis nem a köznyelvben szereplő „hibás fókuszú” képekről van szó. A konklúzió tehát a következő: A tesztben szereplő fényképezőgép-objektív párosnál a 8 kép alapján elmondható, hogy a fázis-különbség alapú AF rendszernél nagyobb eltérések tapasztalhatók az egyes képek élessége között, mint a LiveView AF-nél, ugyanakkor a LiveView AF nem tudta azt a precizitást hozni, mint a fázis-különbség alapú AF némely képnél. Összességében tehát a fázis-különbségű AF lehet pontosabb, mint a LiveView AF, de a LiveView AF ebben a tesztben homogénebb eredményt hozott. Még egy próbát tett Roger, ezúttal egy 50mm f/1.2 L USM-mel, amely első körben backfocust produkált (jól látható a harmadik diagramon a hiba okozta eltolódás). A mikro AF beállítása után megismételte a tesztet, amely hasonló eredménnyel zárult, mint az első csata. Végül kipróbálta ugyanezt az objektívet egy másik vázon, AF mikrobeállítás nélkül, ahol így is tökéletesen tette a dolgát, persze a már látott kép-kép különbséggel. Mit jelent ez számunkra? Ha olyan témát fotózunk, amely megvár, s ahol nem létfontosságú a gyors AF, s nincsenek zavaró ki-belógó ágak, a kontraszt alapú AF pontosabb eredményt adhat. Ha viszont gyors munkára van szükségünk és a fázis-különbség AF-t választjuk, akkor – ahogy azt már sokan tapasztalták – számítanunk kell arra, hogy egy-egy képünk nem lesz 100%-osan tökéletes, enyhe defókuszáltság jelentkezhet. Ha tökéletes portrékat és tárgyfotókat szeretnénk, használjunk LiveView manuális élességállítást, ha van erre lehetőségünk.