A CP+ 2014 SD Association standján látott rengeteg UHS-II eszköz és a további sok-sok rövidítés láttán arra gondoltunk, ideje tiszta vizet önteni a pohárba. Az UHS-II memóriakártyák megjelenése kiváló alkalmat ad arra, hogy kicsit összefoglaljuk az elnevezéseket és rendet tegyünk a fejekben. Nincs is annál rosszabb, mint amikor elveszünk a rövidítések útvesztőjében és fogalmunk sincs arról, hogy a sok jelölés mit jelent. Az objektívek esetében könnyű ilyen helyzetbe kerülni, erre már van gyógyírünk a Fotózz!hu oldalunkon elsőként Barthae felhasználónk által írt Objektívek jellemzői című cikkel, azóta pedig folyamatosan frissített bejegyzésünkkel (ha valami hiányzik belőle, jelezzétek!). A ma népszerű SD, SDHC illetve SDXC memóriakártyáknál alkalmazott rövidítésekhez jelen bejegyzésünk szolgál segítségül.
Az első Secure Digital (SD) memóriakártyák szabványát 1999-ben készítették el, amelyben igen nagy szerepet játszott a Panasonic. Az első szériás SD kártyák maximum 4 GB kapacitásban készülhetnek.
2006-ban jelent meg az SDHC, azaz a Secure Digital High Capacity szabvány, ami tovább növelte a memória elérhető méretét egészen 32 GB-ig, ezt a FAT32 fájlrendszer egészítette ki, amely 4 GB-os fájlméretet is lehetővé tesz.
Az egyre nagyobb felbontású fényképezőgépek és Full HD kamerák további tárhelyet követeltek, így 2009-ben megjelent az SDXC, azaz a Secure Digital eXtended Capacity formátum, ami 2 TB-os memóriahatárig jó is lesz, az exFAT fájlrendszer pedig a 4 GB-os fájlméret limitet is megszüntette a gyakorlatilag ma még felfoghatatlan 16 EB méretre tornászva fel azt (EB – ExaByte – a GigaByte 1000 millió szorosa, a TeraByte egymillió szorosa).
Az SD, SDHC és SDXC memóriakártyák kívülről ugyanúgy néznek ki, így a kompatibilitáshoz elegendő a fényképezőgépnek ismernie az újabb formátumokat (vagyis az SDXC-t támogató gépek lefelé kompatibilisek az összes korábbi SD formátummal is).
A kártyák kapacitásán túl még egy jellemző adattal szolgálnak a gyártók, ez pedig az írás, vagy olvasás sebessége. Míg a Compact Flash kártyáknál egy szorzóval jelölik az olvasási sebességértéket (amely a CD írás alapértékéhez viszonyít, azaz a 150 kB/s-hoz), az SD kártyáknál már első körben is csak sebesség osztályokat hoztak létre, amely azonban az írási sebességre vonatkozik (az írási sebesség egy flash eszköznél az esetek túlnyomó részében alacsonyabb, mint az olvasási sebesség). A Class 2, Class 4, Class 6, Class 8, Class 10 stb. osztályok a minimálisan garantált írási sebességre utalnak, amely a Class szöveg utáni szám MB/s-ban értelmezve, vagyis Class 10-es kártyánál a gyártó minimum 10 MB/s folyamatos írási sebességet garantál. Ennél persze a kártyák ún. burst módban többre is képesek, ezeket az értékeket többnyire számszerűen írják rá a memóriakártyákra.
Ezzel azonban még korántsem értek véget a jelölések.
Az UHS az Ultra High Speed jelölése, amely a nagy adatátviteli sebességet megvalósító adatbuszt jelzi (hasonló a Compact Flash kártyák UDMA (Ultra DMA) módjaihoz). Az UHS rövidítés után egy kötőjelet követően egy római szám jelzi a busz pontosabb típusát, ebből eddig az UHS-I és UHS-II jelent meg. Az UHS-I a SD szabvány eredeti 25 MHz-es órajelét négyszeresére, 100 MHz-re növelte, amely 4 bites átvitellel 50 MB/s elméleti maximális sávszélességet kínál, de maximális órajele 208 MHz, ami 104 MB/s elvi sávszélességet eredményez.
Az UHS-II természetesen még tovább megy, jelenleg 312 MB/s a maximum elérhető sávszélesség. Ehhez a szokásos SD csatlakozási pontokon túl további érintkezési felületeket alakítottak ki, amely azonban megtartotta a lefelé kompatibilitást, azaz egy UHS-II kártyát minden gond nélkül használhatunk egy egyszerű SDHC, vagy egy UHS-I képes készülékben is. Fontos persze tudni, hogy mindez csak az adatátviteli csatorna maximális keresztmetszetéről ad felvilágosítást, a valódi sebesség a flash chiptől és a vezérlőtől is függ, így az UHS-I és UHS-II jelzések számunkra csak azt mutatják, hogy milyen készülék kell ahhoz, hogy a maximális sebességet kihasználhassuk (UHS-I, vagy UHS-II kompatibilis). Az UHS-I kártyákat az SDHC vagy SDXC logó melletti I, az UHS-II kártyákat az SDHC vagy SDXC logó melletti II jelzés jelöli.
Az UHS-I megjelenésekor az SD Association újabb sebesség jelölést vezetett be, az U értéket. Az U1 gyakorlatilag megegyezik a korábbi Class 10 jelöléssel, azaz minimum 10 MB/s folyamatos, garantált írási sebességet tanúsít, míg az U3 minimum 30 MB/s folytonos írási sebességet jelöl. Az U értéket a memóriakártyán egy U formába írt szám mutatja.
Most pedig következik a vizsga! Mit tudunk leolvasni az alábbi memóriakártyáról?
A helyes válasz: Ez egy 64 GB-os SDXC memóriakártya exFAT fájlrendszerrel előre formázva, UHS-II adatátviteli busszal, U3, azaz 30 MB/s folytonos garantált minimum írási sebességgel. Az olvasási sebesség maximuma 280 MB/s.
S még egy:
A helyes válasz: Ez egy 32 GB-os SDHC memóriakártya FAT32 fájlrendszerrel előre formázva, UHS-II adatátviteli busszal, U1, azaz 10 MB/s folytonos garantált minimum írási sebességgel. Az olvasási sebesség maximuma 260 MB/s, az írási sebesség maximuma 240 MB/s.
