A CFast 2.0 nagy sebességű memóriakártya szabványt már egy éve jelentette be a SanDisk, olyan nagy nevekkel a háta mögött, mint a Canon, az ARRI és a Codex. Az első CFast változat egyébként még 2008-ban jelent meg.
A CompactFlash rendszer robusztusságát átvevő, de a lassabb adatátviteli sebességű ATA interfész helyett PCI Express csatolófelületű memóriakártyák hihetetlen gyorsaságú írásra és olvasásra képesek, gyakorlatilag SSD-knél elérhető átviteli sebesség csikarható ki belőlük. A kereskedelmi forgalomban kapható márkás CFast kártyák 450-500 MB/s olvasási és 350-400 MB/s írási sebességre képesek, szemben a leggyorsabb CompactFlash kártyák 75-80 MB/s írási sebességével.
Noha az ultragyors írási sebességre már más termék is képes, mint pl. a szintén PCI Express adatbuszát használó, Nikon által támogatott, de a Sony által fejlesztett XQD, ezek elterjedését gátolja jelenlegi magas áruk. Az XQD kártyák a Nikon felső kategóriás profi DSLR-jeiben és a Sony profi kamerákban használhatók, míg a CFast memóriakártyákat a Sonytól távol eső profi videókamerákban alkalmazhatjuk (mint pl. a BlackMagic termékeiben). Érdekességképpen az is megjegyezhető, hogy az XQD alapvetően olcsóbb, mint a CFast, hiszen egy 64 GB-os változat az XQD-ből 300 dollárért, a CFast-ból 650 dollárba kerül. Igaz, míg az olcsóbb XQD csak 180 MB/s írási sebességre képes, a CFast ezért az árért 350 MB/s-ot kínál (az XQD-ből is létezik 350 MB/s írási sebességű változat a Sony XQD G szériában, ez azonban jelenleg nem kapható). A CFast előnyének tekinthető az is, hogy belőle létezik már 120 GB-os változat is, míg az XQD-ből egyelőre 64 GB-os a legnagyobb elérhető kapacitás.
Napjaink memóriakártya-formátum háborúja tehát csak a profi alkalmazások szegmensére korlátozódik, ráadásul ott is kissé lassan körvonalazódik a nyertes a lassú terjedés hatására, akár az XQD, akár a CFast formátumot nézzük. A CFast jelentősebb elterjedésének szab gátat az is, hogy a Canon sem a felső kategóriás Cinema EOS C500 kamerában, sem a szintén felsőkategóriás EOS-1D C-ben nem támogatja a CFast kártyákat, csak a Compact Flash UDMA/7-et.
A formátum terjedését igyekszenek azért más gyártók is megkönnyíteni, így pl. a kártyákat is készítő Transcend, amely a napokban jelentette be új kártyaolvasóját, az USB3.0 felületű RDF2 CFast 2.0 kompatibilis termékét. Ennek segítségével akár 500 MB/s sebességgel is átmásolhatjuk fájljainkat.
Hogy melyik formátum nyer végül, azt nehéz lenne megmondani, de elnézve a két esélyest, nagy a valószínűsége annak, hogy mindkettő piacon marad. A Sony kellően kitartó ahhoz, hogy a saját formátuma mellett maradjon, így a Sony kamerák biztosan XQD kártyások maradnak, s kicsi az esély arra is, hogy a Nikon kihátráljon az XQD mögül és valami feketemágia hatására beálljon a CFast támogatók táborába. Ugyanakkor annak sincs túl sok esélye, hogy a Canon lépje meg ugyanezt, s inkább az XQD-t válassza. A nagy kérdés inkább az, hogy a többi gyártó, akik a profi szegmensben mozognak, mit választanak majd? Azt már tudjuk, hogy a BlackMagic a CFast-ot támogatja, s az ARRI is CFast hívő. A JVC még nem tette le voksát egyik formátum mellett sem (jelenleg SDXC kártyákat támogatnak a profi 4k szegmensben is), a Red viszont esélyes lehet a CFast alkalmazására, Red One nevű kamerájuk azonban egyelőre csak a CompactFlash kártyákat és az SSD-t támogatja. A kevés népszerű KineMini szintén SSD-t használ.
