Ha tudod mi az a MicroDrive, akkor nem ma kezdted a digitális fényképezőgépekkel való ismerkedést. De vajon emlékszel-e arra, hogy 10 évvel ezelőtt úgy tűnt, akár 60 GB-os MicroDrive is jöhet? No, abból se lett semmi! A digitális fényképezés hajnalán (na jó, reggelén) a képek tárolására használt memóriák kapacitása még messze nem volt olyan szép, mint manapság. A mai komolyabb digitális fényképezőgépek felbontása általában 16-24 Mpixel közötti, a profi gépeké 36 vagy 54 Mpixel. Ezekhez a felbontásokhoz nagyjából 25-80 MB méretű RAW fájlok tartoznak, amelyekből a ma teljesen elfogadható áron kapható 16-32 GB-os memóriakártyákra is több száz, de akár ezer fotó is menthető. Bizony, 10 éve még nem voltunk ennyire elkényeztetve, a még éppen megfizethető DSLR-ek 8 Mpixeles felbontással bírtak, a 10-12 MB-os RAW fájlokat pedig általában 1 GB-os kártyán tároltuk, amelyre jó esetben elfért 100 kép. A flash technológia akkoriban már rég a folyamatos fejlődés korszakában volt, mégis, csak korlátozottan tudta kiszolgálni a nagy háttértárigényű digitális fényképezőgépeket. Érdekességképpen: 2005 februárjában a SanDisk bejelentették 1 GB-os Ultra II SD Plus kártyáját, az Olympus és Fujifilm szintén ekkor rántotta le a leplet az 1 GB-os xD kártyáról, de egyébként a memóriakártyák kapacitása SD és MemoryStick esetében 2 GB-nál, míg CompactFlash kártyánál 4 GB-nál tartott. Az ennél nagyobb kapacitást csak az ún. Type II-es, azaz vastagabb CompactFlash tokozásban lehetett elérni, ennek volt kedvező árú megoldása a mikro merevlemez, azaz a MicroDrive, amelyet még az IBM fejlesztett ki, de időközben a Hitachihoz került, 2005-ben pedig a Sony, a Seagate és a Western Digital is bemutatta 4-6 GB közötti MicroDrive-ját.
Ebben a környezetben jelent meg a merevlemezek új adatrögzítési technológiája, a mágneses momentumokat függőleges irányban (azaz a tányérra merőlegesen) elhelyező ún. perpendicular recording, amely jelentősen képes volt növelni az adatsűrűséget. Az új technológiával dolgozó merevlemezek dupla akkora kapacitásra tehettek szert, később pedig további bővülésre lehetett számítani. Ezek alapján feltételezhető volt, hogy 2007-től boltokba kerülhet a 20 GB-os MicroDrive, míg 2010-2012 között akár a 60 GB-os MicroDrive is megjelenhet. Nos, a technológia valóban lehetővé tette volna, de a flash memóriák piaca ekkor kezdett igazán erőre kapni, s az árak jóval kedvezőbbé váltak, így nem volt már életképes termék a mikro merevlemez, s az említett 4-6 GB-os modellek is csak igen korlátozott számban fogytak, még hazánkban is, ahol az árérzékenyebb felhasználók könnyebben fordulhattak volna a mágneses adattárolók felé. Mégis, a flash végül megnyerte a csatát, s bár 2005 közepén a Seagate bejelentette a 8 GB-os MicroDrive-ot, az már csak beágyazott rendszerekbe került, s a flash maradt a fényképezőgépek egyeduralkodó háttértára. 2006-ban már a 8 GB-os CompactFlash is elérhető volt. Az azonban bejött, hogy a technológia 3 TB-os (hagyományos méretű, azaz 3,5″-os) merevlemezek készítését is lehetővé teszi. 2010-ben meg is jelent az első 3 TB-os WesternDigital winchester, idén januárban pedig a Hitachi rukkolt elő az első 3 TB kapacitású 2,5″ méretű, azaz notebookba való HDD-vel. A 10 évvel ezelőtti hírünk: 60 GB-os MicroDrive?
