Végéhez közeledik a Panasonic Lumix DMC-GF7 részletes tesztje, amelynek során a fókuszrendszert is elég keményen vallatóra fogtuk. A Panasonic ugyanis azt állította, hogy a gépe -4 Fé érzékenységű autofókusszal rendelkezik.
A Panasonic szinte minden modell generációval fejleszt egy kicsit gépeinek automata élességállításán. Talán ennek az igyekezetének köszönheti, hogy készülékei gyakorlatilag a leggyorsabb AF rendszerrel rendelkeznek a piacon. Ráadásul a G-széria összes modellje kontraszt alapú élességállítást használ, ami papíron sokkal lassabb kéne legyen a tükörreflexes gépekénél, a valóságban azonban legalább olyan gyors és mellette megbízható is.
A GF7-nél a fejlesztés az érzékenységet érintette, vélhetően az új szenzor e téren tuid többet az elődjénél, hiszen a legfrissebb Low Light AF már -4 Fé megvilágítástól működőképes (nagyjából a telehold által nyújtott fény, számszerűen megfelel ISO200-nál, F2 rekesznél 30 mp-es, F2,8-as rekesznél 1 perces záridőnek). E téren tettünk két próbát is, természetesen hogy izgalmasabb legyen, letiltott AF segédfénnyel.
Egy Canon EOS 60D-re egy 50mm f/1,8 II objektívet helyeztünk, a Panasonic DMC-GF7-re pedig a hasonló fényerejű 20mm f/1,7 optikát. Igyekeztem a lakás legsötétebb pontjára, a spejzba bebújni, majd olyan sötétet csinálni az ajtó résnyire nyitásával, ahol még a DMC-GF7 élességet volt képes találni. Ez valóban közelítőleg a fent megadottaknak megfelelő fényviszonyokat jelentett (ISO200, F2, 30 mp). Ahol a Panasonic még ha lassan is, de fókuszt talált, ott a Canon gép csak keresgélt, de fókuszt nem lelt. Igaznak bizonyult a DMC-GF7 -4 Fé-es autofókusz érzékenysége. Sajnos itt a szűk tér miatt nem volt lehetőség bemutató videó készítésére, de tettünk egy újabb próbát, ezúttal a Panasonic gépen a 12-32mm f/3,5-5,6 kitobjektív volt, 12 mm-es állásban, a Canon EOS 60D-n pedig egy 24-105mm f/4 L IS USM. Igaz, hogy utóbbi egy harmad fényértékkel gyengébb, de ezt ellensúlyozandó, a Panasonic objektívet olyan gyújtótávolságra állítottuk (16mm), ahol a fényereje f/4.
S jött a teszt a besötétített szobában. Mint az alábbi videóból is látszik, a Panasonic gép ISO200-on F4 rekesznél 15 mp-es záridőt választott, amely -1 Fé megvilágítást feltételez. Ez tehát a gép fókuszrendszerének bőven megfelelő. Tette is a dolgát, több fókuszponton is, sötétebb és világosabb árnyalatú témán is: ha lassan is, de pontos fókuszt talált. Készült egy fotó is, bizonyítandó, hogy tényleg jó fókuszt talál a gép.
Teljes felbontású kép Shift+kattintással érhető el
A Canon EOS 60D videója elsőként felkapcsolt lámpákkal kezdődik, csak hogy látható legyen a téma hasonló elhelyezése. Ezt követően lekapcsoltuk a lámpákat, azonos gyenge fényviszonyokat teremtve, mint amiben a Panasonicnak volt része. Ez esetben a gép ISO100 és F4 mellett 25-30 mp-es záridőt választott, azaz gyakorlatilag ugyanazt a fényértéket, mint a Panasonic. Az autofókusz azonban nem volt működőképes. Segédfény nélkül itt tehát esélyünk nincs autofókusszal képet készíteni.
A videófelvételt követően ugrott csak be, hogy meg kellene próbálni LiveView módban. Mégiscsak az lesz ott a hasonló körülmény. De sajnos ott sem jártunk sikerrel.
