Talán igen, talán nem, de én sosem hagyom nyitva a bejárati ajtót, nappal is zárom, s a képeim is inkább vízjelezem. Már csak hogy ne lopjanak… Ez viszont itt egy meglepő amerikai sztori: Milyen érdekes, hogy néhány hete arról volt szó, hogy a JPEG bizottság DRM-et kíván bevezetni a fotók jogszerű felhasználásának megoldása érdekében. Jóllehet, a DRM még nem ad tökéletes biztonságot, s ráadásul meg is nehezíti a jogszerű felhasználást is, most egy újabb példa akad, amely azt mutatja: valamit kezdeni kell a helyzettel.
Zach Frailey fotós igencsak meglepődött, amikor az észak-karolinai New Bern városka bevásárló központjában saját fotója díszelgett a falon. A képet feliratozták, s így használták fel egy mottó népszerűsítésére.
Zach rákeresett saját képére az interneten, s azt csupán három helyen találta meg: a saját facebook oldalán, a saját flickr oldalán, valamint a saját weboldalán. Utóbbira a szokásosnál kicsit nagyobb, 1280×989 pixeles szélességben töltötte fel fotóját, s nem látta azt el nevét közlő vízjellel sem.
A felháborodott fotós levelet írt a bevásárló központot kezelő Hull Property Group-nak, amelyet követően pár nap múlva előre felvett telefonüzenetet kapott, amelyben közölte vele a cég marketing igazgatója, hogy hívja vissza, hogy beszéljenek a kiállított képről.
Zach fel is hívta, s meglepetésére többször is azt hangoztatta a marketing igazgató, hogy ők nem használták fel kereskedelmi céllal a fotót, csupán kerestek egy New Bernt ábrázoló szép képet, amely nincs vízjelezve. Szerintük ez nem lopás és nem kereskedelmi célú felhasználás, s egyébként ezt más bevásárlóközpontokban is hasonlóképp teszik, azaz bevett szokásról van szó. A párbeszédet követően a cég marketing igazgatója két opciót ajánlott fel: vagy eltávolítják a képet, vagy feliratozzák a szerző nevével. Zach Frailey a képe levételét választotta, s egyben rákérdezett, hogy milyen összegű kártalanításra számíthat, amire csak a „20 dollárról, vagy 200 dollárról beszélünk?” további kérdés jött.
A sztori vége igazság szerint lényegtelen, amit látnunk kell, hogy bár mi, fotósok azt gondoljuk, 1280 pixel széles képet úgysem lehet üzleti jelleggel felhasználni, a valóság sokkal inkább az, hogy dehogynem, sőt, akár óriási méretűre is nyomtatható (egy óriásplakát ráadásul messziről nézve még csak pixelesnek sem látszik).
A másik fontos dolog az, hogy hiába írunk a weboldalunkra „terms of use” blokkot, vagy hiába írjuk ki „az oldalon lévő képek szerzői jogvédelem alatt állnak, felhasználásuk csak előzetes engedéllyel lehetséges” szöveget, azt az egyébként időhiányban szenvedő marketinges úgysem fogja elolvasni, s valójában nem is érdekli, hiszen mint látható, ők meg vannak róla győződve, hogy semmi rosszat nem tesznek azzal, ha elveszik a képed és anélkül módosítják és használják fel saját áruházuk szépítésére, hogy erre engedélyt kértek volna. A slusz poén pedig az, hogy még érezze is úgy a fotós, hogy örüljön, hogy az ő képét választották. Ja, hogy pénzbeli juttatás? Vagy kártérítés? Talán kapsz egy kakasos nyalókát.
Ezek alapján továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy ha valaki nem szeretné, hogy név nélkül használják fel a képét, nyugodtan írja csak rá a nevét (a „Clarissa Photography” azonban semmi ellen sem véd, ugyanis ez senkinek sem fog semmit mondani, csak a közvetlen ismerősöknek, ki kell írni a teljes nevet!), s nem árthat egy copyright jel sem.
forrás: http://petapixel.com/2015/10/27/hull-property-group-stole-my-photo/#more-188481
