A XX. század közepén terjedtek el robbanásszerűen az anamorfikus filmes objektívek (és itt most nem az alapanyagra, hanem a mozgóképre kell gondolni), amelyek különleges képi világon túl igen hasznos funkcióval is bírtak. Néhány mostani filmnél is találkozhatunk ezzel a technikával. Megmutatjuk miért jó és honnan lehet felismerni.
Az 1950-es években a szélesvásznú mozifilmek ugrásszerűen kezdtek elterjedni. Az ilyen, panoráma jellegű filmek megtekintése sokkal nagyobb élményt adott, mint a 4:3-as filmkockákból álló. Elsőként érdemes azt tisztázni, hogy a kisfilm esetében miért lesz 4:3 az oldalarány. A Leica kisfilmjét mindenki ismeri, ez az, amit full-frame-nek szokás manapság nevezni. 36×24 mm fényérzékeny felületű, s sok-sok képkockát tartalmaz a film egymás után. A filmezésnél a film irányát a fényképezőgép balról-jobbra iránya helyett függőlegesre cserélték, így ugyanis egy-egy képkocka váltáshoz kevesebb utat kell a filmnek megtennie, mint ha vízszintesen mozogna. Ez önmagában még nem jelent semmi, a képarányunk ugyanúgy 3:2 marad, ha némafilmet készítünk. A hangos filmeknél azonban eleinte a film szélét használták fel a hang analóg-optikai rögzítésére, így az általa elfoglalt terület már nem vehet részt a képalkotásban. A képalkotásra megmaradt terület 4:3 oldalarányt adott. (Ezt oldotta fel a Super35, ahol a hangot külön szalagra mentették, így a teljes 24 mm széles film a képrögzítésre felhasználható). A szélesvásznú mozikhoz azonban szélesvásznú tartalom kellett, az pedig elég nagy pazarlás, amikor egy Super35-ös film képkockájának alsó és felső negyedét is ki kell takarni, hogy a 2,35:1 szélesvásznú képoldalarányt tartsuk. A filmesek nyilván nem akarták, hogy a drága film gyakorlatilag fele kárba menjen (főleg ha nem is akarták a filmet tévében vetíteni, ahol a 4:3 miatt nem lett volna pazarlás), így új megoldások után kutattak. Kézenfekvő volt ugyanakkor, hogy ne teljesen új technikákat keressenek, hanem olyat, amelyik az éppen alkalmazott felvevő és vetítőgépekkel is használható. A megoldást az anamorfikus lencsék adták, amelyek torz képet vetítettek, széthúzva azt a képkocka hasznos felületére. E módszer előnye nem csak az, hogy nem hagy kihasználatlan részt a képből, hanem az is, hogy a függőleges részletezettség, felbontás megnő. A torz képek vetítésére két megoldás van: vagy anamorfikus lencséket kell használni a vetítőgépekben is, mint a kamerákban, amely visszaállítja a torz képet arányhelyesre, vagy az eredeti filmről anamorf lencsékkel leképezve új, immár arányhelyes kópiát kell létrehozni (így azonban bukjuk a plusz felbontást). Az anamorfikus lencsék széthúzó hatása miatt a háttérben lévő fényfoltok (bokeh) is széthúzva jelennek meg a végső képen is, többnyire ebből lehet észrevenni, ha egy filmet anamorfikus lencsével készítettek. Az amerikai B&H Photo Video kereskedőház egy tavalyi blogposztja is ezzel a témával foglalkozik, remekül bemutatva az anamorfikus lencsék hatásait. Ben Clancy texasi hobbifotós, hobbifilmes nemrégiben kipróbálta Canon EOS-5D Mark II gépén, milyen is az anamorfikus filmezés. A munkához régi anamorfikus vetítő lencsét használt fel (Schneider Cinelux WA 2x Anamorphic), amelyet egy Samyang 85mm F/1,4 elé helyezett. Tapasztalatai szerint a a hosszú tubusú projektor lencse miatt a peremsötétedés igen jelentős lesz, de ennek is van egyfajta hangulata. Mivel a keresőben (vagy akár a külső monitoron) is szétnyújtott képet látunk, a fókusz tartása komolyabb feladat, mint elsőre gondolnánk. A kapott képanyagot digitálisan kell átkonvertálni, amelyre két módszert ajánl:
vagy a kép magasságát csökkentsük az eredeti 55%-ra a szélesség megtartása mellett
vagy a kép szélességét növeljük 182%-ra, a magasság megtartásával
Azt már körbejártuk, hogy miért szükséges a vízalatti vaku a szép képekhez. Az is tény, hogy elég nagy vaku nem létezik, hiszen a víz alatt a fény erősen hiánycikk. Az alábbiakban áttekintjük a vízalatti vakuk kínálatát, a kiválasztáshoz szükséges tudnivalókat, a technikai paramétereket és árakat.
A hisztogram ma már sok-sok fényképezőgép alap szolgáltatásai között is megtalálható, így nem csak a profik, de a haladó amatőr, vagy akár a hobbifotósok...