Gyaníthatóan ma már kevesen vannak hazánkban, akik ne rendelkeznének valamilyen fényképezésre alkalmas eszközzel. Legyen az egy komoly DSLR, vagy egy kényelmes és könnyű MILC, esetleg egy kirándulásoknál is jól használható kompakt masina, vagy éppen egy okostelefon, a gyerekfotózás legalapvetőbb hibája sajnos bármelyik géppel előfordulhat.
Azt remélhetőleg mindenki tudja, hogy a nagylátószög nem portréra való, mivel ahhoz, hogy kitöltsük egy arccal a képet, nagyon közel kell menni hozzá, amely torzítja az arcot (megnyújtja az orrot, túl kerekké teszi a fejet). Sajnos okostelefonok esetében a zoom hiánya miatt ezzel sok esetben nem lehet mit kezdeni, csak azt kell megjegyezni, hogy ne fotózzunk közelről. (Az újabb készülékeknél azonban előfordulnak több kamerás megoldások, ahol van lehetőség nagyobb gyújtótávolság használatára, de erre külön figyelni kell!)
A legelemibb hiba azonban nem a nagylátószögnél sokszor alkalmazott közeli perspektíva, hanem a fentről fotózás. Egy felnőtt többnyire majd kétszer olyan magas, mint egy gyerek. Kényelmesnek tűnik álló helyzetből fotózni, ilyenkor kissé lefelé tartjuk a kamerát. Ez a nézőpont azonban a gyereket még kisebbként ábrázolja és ez a perspektíva inkább a kiszolgáltatottság kifejezőeszköze (persze ha ez a cél, akkor az ilyen perspektíva egyáltalán nem hiba!).
Fontos tehát eszünkbe vésni, hogy kedves fotót szeretnénk gyermekről készíteni, akkor az első lépés, hogy leguggolunk és az ő szemmagasságából fotózunk! Erről és még egy még érdekesebb perspektíváról mesél David Bergman az Adorama videójában, amiben a fentiekre is láthatunk példákat (ha nem értesz angolul, akkor is érdemes megnézni, mert látványosságával könnyen érthető szöveg nélkül is).
