2003 óta minden évben augusztus 29-én ünnepeljük a Magyar Fotográfia Napját. De tudod, hogy miért pont ezen a napon?
Talán sokan tudják, hogy augusztus 29-e a Magyar Fotográfia Napja. E napon országszerte rengeteg program hívja fel a figyelmet a fotókultúra fontosságára, legyen az fotókiállítás, oktatással egybe kötött szervezett fotózás, vagy beszélgetés egy tévé vagy rádióműsorban.
Arról azonban vélhetően kevesebben tájékozottak, hogy miért pont ezen a napon ünnepli Magyarország a fotográfiát.
1840. augusztus 29-én a Magyar Tudós Társaság ülésén Vállas Antal bemutatta, hogyan lehet a fénysugarak segítségével maradandó képet alkotni egy fényérzékennyé tett ezüstözött rézlemezre.
Az bölcsészdoktor matematikus, fizikus és földrajztudós két dagerrotípiát készített e jeles napon, amelyről a korabeli jegyzőkönyvek így számolnak be:
„A Magyar Tudós Társaság 11. Nagy Gyűlésén aug. 29.-én, Vállas Antal rt. a` nemz. casino` Duna felé fekvő teremeiben egybegyűlt társaságnak két, olajozás és égetés nélkül általa készült Daguerre-féle fényképet mutatott elő; `s az academia` költségein és számára bécsi opticus Plössl által készített daguerréotyppel a` Dunát és kir. várat vette fel, Daguerre` eljárásában ibolyó helyett ibolyófestvényt használván; azonban a` levegőnek csekély átlátszósága miatt az így elôállított képen csak a` pesti part mutatkozott teljes fényében. Növekedvén a` ború, s így szerencsésebb próbához nem lehetvén reménység, a` tagok innen az academiai terembe mentek által a` folyó dolgok` folytatására, mellyeknek nagy száma miatt a` kisérlet e` gyülés` folyamata alatt többé nem ismételtethetett.”
Ez az oka hát, hogy augusztus 29-én ünnepeljük a Magyar Fotográfia Napját, hiszen bár a Fényképezés Világnapja augusztus 19-e, a dagerrotípia publikus bemutatásának (1839. augusztus 19.) évfordulója, addig Magyarországon az első nyilvános bemutatóra kicsit több, mint egy évet kellett várni (1840. augusztus 29.).
Vállas Antalról így írt Galgóczky Károly, Emlékbeszéd V.A. felett című könyvében:
„VÁLLAS ANTAL (Pest, 1809. máj. 18.- New Orleans, 1869. júl. 20.)
Szegény családba született és már ifjú korától házitanító, majd főúri családok gyermekeinek nevelője, utóbb szakíróként és tudományos egyesületek titkáraként kereste kenyerét. Tizenöt évesen a piarista rendbe lépett, két évig a trencséni rendházban tanult, de 17 évesen már tanítónak nevezték ki Sátoraljaújhelyre. A piarista rendből kilépve, Kassán, 1838-tól a pesti Tudományegyetem bölcsészkarán folytatta tanulmányait, utóbb a bécsi tudományegyetemen is tanult és 1831-ben itt tette le doktori szigorlatát.
Érdeklődése kezdetben a matematika felé vonzotta. Matematikai tankönyvén (Egyetemes számtan, Pest, 1838.) kívül számos értekezése jelent meg különféle matematikai problémákról. A Felsőbb egyenletek egy ismeretlennel címen írt értekezését méltányolva az MTA 1837-ben levelező, majd rendes tagjává választotta.
V. A. ettől kezdve az Akadémián belül folytatott jelentős szervező munkát és kritikus tevékenységet. 1841-től azonban szélesebb körben is megkezdte a fizikai, matematikai és csillagászati ismeretek terjesztését az akkor alapított Iparegylet keretében, amelynek titkára is volt. Már korábban megírta az első magyar nyelvű matematikai-földrajzi kézikönyvet, Az égi és földtekék használata címen (1838). 1841-ben megindította az első magyarországi, gazdasági, kereskedelmi és ipari szakfolyóiratot, a „Heti lap”-ot, majd 1848 elején megkezdte a korszerű magyar földrajzi-statisztikai lexikon kiadását (Nemzeti Encyclopedia – csak az E-betűig készült el).
Külön figyelmet érdemel az Egy felállítandó magyar központi műegyetemről (1841) írt tanulmánya, amely a maga idején talán világviszonylatban is a leghaladóbb tervezet volt a műszaki felsőoktatásra. Utóbb a pesti Műegyetem megszervezésekor e tervezet sok vonását valóban átvették.
Az első magyar felelős minisztérium 1848-ban kinevezte a pesti egyetem matematikatanárává, de a szabadságharc leverése után állásától megfosztották. Az állás nélkül maradt V. A. – az elnyomás és a rendőri zaklatás elől – 1851-ben az Egyesült Államokba vándorolt ki.
Sok nehézség után 1854-ben New Orleansban telepedett le. Itt rövidesen hajózási iskolát nyitott, amely néhány év alatt jó hírnévre tett szert: az általa kiállított bizonyítványokat az amerikai hatóságok is elismerték, a hajótulajdonosok pedig előszeretettel alkalmazták az iskolájából kikerülő tengerészeket. Ő indította meg az USA-ban a polgári tengerészeti évkönyvek, „Nautical Almanach”-ok (nem azonosak az US Naval Office kiadványaival!) nagy sikerű sorozatát; a „Commercial Navigation” című tankönyvét pedig széles körben használták.
1857-ben a már tekintélyt és vagyont szerzett V. A. hozzálátott, hogy az addig csak műkedvelőket tömörítő New Orleans-i természettudományi egyesületet tudományos akadémiává fejlessze. Munkája e téren is eredményes volt. Az amerikai polgárháború során azonban iskolája és vagyona elpusztult, utolsó éveiben az általa felvirágoztatott New Orleans-i akadémia titkári fizetéséből élt.
Maradandó az a tevékenysége, amelyet a magyar, majd az amerikai tudomány felvirágoztatásáért végzett.”
S mi az, amit mi ajánlunk ezen a napon?
Ez a nap kiváló lehetőség arra, hogy elkezdj egy 365 napos fotóprojektet, amelynek során vagy egy rögzített, vagy szabad témában minden nap elkészítesz egy fotót.
Első körben úgy érezheted majd, hogy a muszájból fotózás túl steril és/vagy túl erőltetett lesz. De a valóság az, hogy az ilyen kihívások, – ha nem buksz el rajtuk – óriási előrelépést jelentenek, hiszen egy idő után be fogod látni, hogy nincs értelme csak azért kattintanod, hogy meglegyen az aznapi fotó, hanem keresni fogod a lehetőségeket, olyan fotót akarsz majd készíteni, ami érdekes, amiért érdemes volt kézbe venned a gépet, ami kiemelkedő darabja lesz a projektednek.
Mindezt végezheted saját magad szórakoztatására, de csinálhatod publikusan is, akár a Facebook oldaladon.
Ha belevágnál egy ilyenbe és szeretnél nagyobb körnek publikálni, írd meg nekünk, s mi megosztjuk munkádat!
