Nagy András: Chrono

Nagy András H.S.C. A Magyar Operatőrök Társasága (Hungarian Society of Cinematographers) tagja, Balázs Béla-díjas operatőr. 1972-ben született Budapesten. Tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Egyetem operatőr szakán fejezte be 1996-ban. Operatőrént közönség- és fesztiválsikerfilmeket fényképez többek között Bergendy Péter, Hajdu Szabolcs, Mundruczó Kornél, Szász Attila rendezők munkatársaként. Kiemelkedő operatőri tevékenységét mind a hazai Magyar Filmszemle, Magyar Filmhét, Kamera Hungária, mind a nemzetközi Newport Beach Film Festival, Festival du Cinéma de Paris, Tiburon International Film Festival zsűrije számos alkalommal díjazta. 2019-ben vehette át a Kovács László és Zsigmond Vilmos Magyar Operatőr díjat. Az Aranyszem (Goldeneye Cinematographer Festival) 2006-ban, 2010-ben, 2014-ben és 2019-ben is az Év operatőrének választotta. Fényképeit a közönség korábban a budapesti Inda Galériában láthatta, a Ravasz András képzőművésszel közös Microsolutions című kiállításon. Nagy András Chrono című, első egyéni kiállítása az elmúlt két-három évben készült fényképeiből mutat be válogatást a Capa Központ Project Room termében.

Nagy András érzékeny látásmódját elsősorban operatőri munkásságából – többek között a Bibliotheque Pascal, a Fehér tenyér vagy az Örök tél című filmekből – ismerhetjük. A mozgóképes munkák, a konstruált látványok létrehozása mellett egy szabadabb, sajátos fotográfiai univerzumot épít. Olvadó hóemberek, egy bokor a mező szélén, parkoló autók a panelek között, egy árnyéka után forduló játékos kismacska, átkelés a zebrán. Hétköznapi jelenetek, helyszínek, tárgyak, melyek a képkészítés gesztusa révén válnak kiemeltté. A tűpontos kompozíciók, az olykor jelentéktelennek tűnő szituációk, a kapcsolat- és viszonyrendszerek átértékelésére, egyfajta különös párbeszédre hívják a nézőt.

A kérdések elsősorban a képek tárgyára irányulnak: kikről, hol, milyen körülmények között készülhettek? A tekintet egészen addig keresi az ismerős kapcsolódási pontokat, míg a képekkel töltött idő során tudatosodik, hogy az elsődleges felvetések helyét egy mélyebb, belső érzékelésnek, a szimbólumok megértésének kell átvennie. Az autók allegorikus portrékként, élethelyzetekként, a használat módjai által rajzolják ki tulajdonosaik egyéniségét, viselkedését, szemléletét. Az árnyékok a fény jelenlétén túl utalnak arra a képen nem láthatóra is, ami vagy aki az árnyékot veti. Az utca- vagy épp mezőszéli bokrok szimbolikus értelmezése során akár az égő csipkebokor történetéig, egyfajta morális mérce kialakításának kezdetéig is visszanyúlhatunk. Az emberábrázolások, a tűnődő, révedő tekintetek, a lépések, a várakozások, a csók, a tánc, az élet folyamából, az idő haladásából kiemelt és keretbe foglalt cselekvéssorok mind a legegyszerűbb szituációkban fellelhető emelkedett tartalmakat jelenítik meg.

Nagy András a benjamini-baudelaire-i flâneur, az utcákon szemlélődő, kószáló attitűdjét magára öltő karakter a mindennapos szituációk megfigyelése felé fordítja figyelmünket, olyan helyszíneket, tárgyakat, eseményeket bemutatva, melyek között és melyek mellett nap mint nap elhaladhatnánk. A szigorúan analóg módon, filmre készített fényképek nemcsak az alkotói fegyelmezettséget kívánják meg, de elmélyültebb szemlélésére is késztetnek. Az idő fogalmára utaló Chrono című munka metaforikus képei azokra a környezetünket uraló állapotokra, azokra a feltűnő és eltűnő jelenségekre reflektálnak, melyek lényegtelenül vagy lényegesen, észrevehetően vagy észrevétlenül, jelentéktelenül vagy jelentősen, de valamilyen formában mindenképpen tagolják életünket.

Gellér Judit kurátor