Ma 33 éve, 1986. április 26-án történt az emberiség legkomolyabb atomerőmű balesete (a második legkomolyabb és leghosszabb távon kiható atombaleset, amely az 1957-es majaki Kistim-tragédiát követi a sorban). Az ukrajnai Csernobilhoz, vagy még inkább Pripjatyhoz közel eső egykori atomerőműben egy tervezett leállás során vészleállításhoz kapcsolódó tesztet hajtottak végre, ám a tervezett forgatókönyvtől eltérően a négyes reaktor instabilitása miatt a hűtőfolyadékban megnőtt a gőzbuborékok aránya, amely jelentősen csökkentette a neutron elnyelő hatást is. A kísérlet nem úgy folyt le, ahogy tervezték, a reaktorteljesítmény az erőteljes gőzképződés miatt megugrott, a vészleállítás beindítását követően a szabályozó rudak visszatolását kezdeményezték, amely azonban tervezési hiba miatt az első másodpercekben nem hogy csökkentené, de rövid ideig táplálja a láncreakciót.
Az igen gyorsan túlhevülő reaktor blokk teljesítménye hajnali 1 óra 23 perckor 30 GW-ra emelkedett, amely a normál érték 30×-osa. Ezt a hőmennyiséget képtelen volt elvezetni az akkor már a tesztüzem és a gőzösödés miatt gyengébb hűtőrendszer, amelynek következtében a fűtőelempálcák felhasadtak, a hűtőcsatornák fala felnyílt. A reaktorban lévő összes víz pillanatok alatt gőzzé alakult, az óriási nyomású gőz szétrepesztette a reaktort. A vízgőz reakcióba lépett a forró grafittal, amely gyúlékony hidrogént és szén-monoxidot termelt. Ezek a gázok a reaktor felnyílása után a levegő oxigénjével elkeveredve berobbannak. A robbanás leszakítja a reaktor tetejét, óriási lyukat ütve a tetőszerkezetbe. A szabaddá vált grafit égni kezdett.
Az akkori Szovjetunió vezetése napokig nem tájékoztatta sem az országot, sem a nemzetközi médiát a balesetről. Elsőként Svédországban észlelték a radioaktív felhőt, ezt követően már nem titkolhatta sokáig az esetet a volt kommunista állam.
Az atombaleset pontos körülményei a mai napig nem tisztázottak, hiszen az erőmű mérnökeinek feljegyzései és a szemtanúk beszámolói között nem egy ellentmondás van. Az okok felderítését nehezítette, hogy sok – az erőműben dolgozó szakember – a tragédiát követő néhány héten belül elhunyt, így a tanúvallomások pontosítására nem maradt idő.
Egy biztos, a katasztrófa következményeit óriási területen lehetett észlelni. Nyilvánvaló, hogy az erőmű közvetlen közelében volt a legnagyobb veszély, de a szél által elhajtott radiokatív felhő következtében Észak- és Kelet-Európa több országát is elérték a sugárzó izotópok.
Emlékszem, abban az évben nagyságrenddel több salátát kaptunk a menzán. Azt beszélték, hogy a korábban jó bevételt hozó borsodi zöldség export bedőlt és a megmaradt készleteket fillérekért és tonnaszám adták el hazai élelmiszer feldolgozóknak. Persze minket ez egyáltalán nem zavart, imádtuk az ecetes salátát!
Ennél sokkal látványosabb volt viszont az a génmódosulás, amelyet a Balatonon értünk tetten ez év nyarán. Ekkortájt egyáltalán nem volt ritka az 5 vagy 6 levelű lóhere. Négy levelűeket már nem is kerestünk, mert nem volt izgalmas. Inkább abban versenyeztünk, hogy ki találja meg a legtöbb levelű lóherét. Úgy rémlik, hogy egy 9 levelű nyert.
Mindez persze csak kis része annak a hatásnak, amit a radioaktív sugárzás okoz. Egy része azonnal jelentkezik, míg másik része csak évekkel vagy évtizedekkel később.
Sztrakay Gábor fotográfust a csernobili zárt Zóna bejárására a témához kapcsolódó korábbi fotós projektjei inspirálták, de maga az ötlet évekkel ezelőtt a kijevi Csernobil Múzeum meglátogatása során fogalmazódott meg benne. Némi előkészítés után idén áprilisban, a katasztrófa 33. évfordulója előtt létrejöhetett a több éve tervezett kaland és Gábor több külföldi érdeklődővel eljutott az erőmű közelébe, legalábbis arra a részre, ahová egyszerűbb engedélyekkel el lehet jutni.
Fotói nézegetése közben emlékezzünk meg azokról a katonákról, tűzoltókról, bányászokról és önkéntesekről, akik a katasztrófa után azonnal a következmények súlyosságának csökkentésén dolgoztak és akik közül nagyon sokan e hőstettükért az életükkel fizettek.
A képgaléria a fotós kifejezett hozzájárulásával jelent meg oldalunkon, utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges!