A napjainkban dagerrotípiának nevezett eljárást Louis Daguerre francia feltalálónak köszönheti a világ. Ezt az eljárást 1839. augusztus 19-én jelentették be hivatalosan, azaz 180 évvel ezelőtt.
A bejelentés különlegessége volt, hogy nem szabadalmaztatták a módszert, hanem teljes mértékben nyilvánosságra hozták, így gyakorlatilag ingyen felhasználhatóvá és alkalmazhatóvá vált (ez ellen egyedül Anglia volt kivétel, mivel ott Daguerre szerződést írt alá egy szabadalmi ügynökkel még a bejelentés előtt).
Akkoriban a feltalálók sok esetben életjáradékot kaptak, ahogy Daguerre is, így nem volt szükségszerű a módszer szabadalmaztatása és az abból való jogdíjak beszedése. Érdekes módon egyébként Talbot nem kapott életjáradékot, így az ő negatív-pozitív eljárása szabadalmaztatás alá került 1841-ben, amely viszont megnehezítette a széles körű elterjedését. Jóllehet, a filmes fényképezés korszakában mégis ez vált a legelterjedtebb megoldássá, de csak a XX. században.
A gyakorlati fényképezés első mérföldköve tehát mégiscsak Louis Daguerre dagerrotípiája volt.