A fényképhez nem vezet tömegközlekedés: In memoriam Gera Mihály

A kiállítás egyik része Gera Mihály hagyatékából származó, volt élettérét, lakásainak falait egykor díszítő képekből áll, melyek sokszínűségéből, művészeti, tematikai különbségeiből rögvest leszűrhető a Tanár úr megalkuvást nem ismerő minőségérzete és a fotográfia szinte minden területét lefedő érdeklődése. A többnyire barátságból, tiszteletből ajándékozott, vagy megnyitóbeszédért, megírt cikkért cserébe kapott képek az évtizedek alatt lassan egy privát archívummá fejlődtek. A „gyűjtemény”, kiszakadva tulajdonosának magánteréből, immáron a magyar fotográfia nagyjából négy évtizedébe enged betekintést.

Az egyébként több mint kétszáz fényképből álló hagyaték átnézése során tűnt fel, hogy abban szerepelnek egy, a kétezres évek elején a Mai Manó Ház galériájában megrendezett kiállítás darabjai is. Tárlatunk másik fele ennek a kiállításnak állít emléket. Fel is merül rögtön a kérdés, miért kell egy kiállításnak emléket állítani? Gera Mihályt legtöbbször szerkesztőként, a magyar fotográfiai könyvkiadás egyszemélyes intézményeként, kritikusként, vagy éppen a fotóművészeti intézményrendszer valamely fontos beosztásában lévő személyeként aposztrofálták kortársai. Kurátori szerepvállalásáról nagy valószínűséggel egy visszaemlékezésben, interjúban sem esett szó, annak ellenére, hogy szenvedélyesen izgatta a fotográfiai kiállítások grammatikája: fotószakírói pályája elején leginkább kiállításkritikákat írt a Fotóművészet című magazinba. Bár számos alkalommal volt kiállításrendezés-közelben, elég csak a Fotóművészeti Galéria működtetésében vállalt fontos szerepére gondolni az 1980-as években: a kiállítások tematikájába, elméleti megalapozottságába nem szólt bele, leginkább a képek kiválogatásában segített és a falra kerülő fotográfiák sorrendjét határozta meg sajátos rendezőelve mentén. A Variációk egy fűzfagyökérről 16 fotográfustól című tárlat nagy valószínűséggel egyetlen kurátori szerepvállalásáról szolgál tanúbizonyságul. A kiállítás kiindulópontját képező kiszáradt fűzfagyökeret a Gera Mihályhoz közel álló alkotótárs, Kovács László találta a „Duna bal partján, az 1469-es folyamkilométernél.” A később preparált, „kecses görbületekkel” és „befejezetlen csonkokkal” bíró tárgyat tizenhat, Gera Mihály által felkért fotográfus és fényképész tanuló kapta meg, azzal az instrukcióval, hogy képileg fogalmazzák át a saját stílusukban ezt a mindenki számára ugyanolyan objektumot. Ebben a tárlaton belüli tárlatban egyrészt kibetűzhető a kétezres évek elején is fennálló, Gerához közel álló alkotók köre, másrészt nyilvánvalóvá válik a mindig újat kereső, tehetséget felismerő, segítő akarat is, amellyel a magyar fotográfiát igyekezett gazdagítani.

Gera Mihály 2021 októberében töltötte volna be a kilencvenedik életévét. A magyar fotográfia elmúlt ötven évének talán egyik legaktívabb szervezőjéről, a „kortárs fotográfia szolgálójá”-ról a Capa Központ ezzel a kamaratárlattal folytatja megemlékezéseinek sorát.

Tóth Balázs Zoltán
kurátor