Ergonómia

Ergonómia. Furcsa ez a szó a 400D esetében, hiszen láthatóan most sem ez a szó volt írva nagybetűkkel a tervezők íróasztala fölé. Már az elődöt is sok kritika érte, hogy kis mérete, egyben kényelmetlen kezeléssel, fogással is párosul. Ugyanez a helyzet a 400D esetében. A méret és a gép kialakítása alig változott. A számtalanszor megénekelt és szidott markolat az alődöt idézi. Ne szépítsük a dolgot, egyszerűen kényelmetlen. Átlagos méretű férfikézzel és szerintem nőivel is, kissé esetlenül, majdhogynem ujjbegyekkel fogható csak meg és az exponálógomb valamint a vezérlőtárcsa sem esik "ujjvégre". Míg a gép nagy része sima, de közömbös műanyag, addig a markolat recés műanyagbevonata is kisebb ellenérzéseket váltott ki, tovább rombolva az amúgy sem túl magasan járó renoméját. Mind fogás, mint kényelem tekintetében jó pár nagyobb kompakt fényképezőgép tanítója lehetne a 400D-nek.

Nagyobb lett a gép LCD kijelzője, ami jó, ezzel együtt kicsit zsúfoltabbak a gombok, ami viszont nem. A keresőbe nézve és egy-két funkciógombot kezelve azt vettem észre, hogy már az orromban kotorászom. A státusz LCD feladatát is a hátsó monitor látja el, mivel megnövelt mérete miatt már nem maradt hely a réginek. Magam részéről a drágább modellekben használt) gép tetején lévő státusz kijelzőt szoktam meg, de minden előzetes ódzkodásom ellenére sem okozott semmilyen problémát az új rendszer. Könnyen megszokható volt, hogy a fontosabb beállításokat a nagy LCD-n látom, sőt a mérete és jobban olvasható jelölései is könnyebbséget jelentettek.

Az állványmenetet pontosan az optikai tengellyel párhuzamosan helyezték el, ahogy ezt már megszokhattuk a DSRL-ektől, és persze fémből készült. A fényképezőgép méretei: 126,5 x 94, 2 x 65 mm, tömege (objektív, memóriakártya és akkumulátor nélkül) kb. 510 gramm.

Összességében némi pozitív és sok negatív elméket hagyott maga után az EOS 400D. Ha valaki megkérdezné, hogy egy szóval jellemezem ezen a téren, akkor azt mondanám rá, kényelmetlen.

LCD és kereső

A lejátszás mód képernyői és a képnagyítás

Ahogy már említve volt, a TFT LCD kijelző nagyobb és jobb felbontású lett elődjénél. Képátlójának mérete igazodik a jelenlegi DSLR divathoz, tehát 2,5" (kb. 6,3 cm) és nem csak papíron, de a valóságban is ekkora a látható képmérete. A felbontás szintén előnyére változott. A kijelzőn kb. 230 000 képpontot találunk, ami jelentős előrelépést jelent. Az LCD képe ennek megfelelően kellően nagy és részletes. Sokkal jobb ránézni, mint a 350D-jéra, ami már megjelenésekor sem tartozott a jobbak közé. A monitor fényereje a gép menüja alatt 7 fokozatban állítható. Automatikus LCD kikapcsolás is beállítható a menüben 30 mp, 1,2,4,8 és 15 perces késleltetéssel.

A nagy méretű kijelző és a kicsi váz egyik hátránya, hogy az LCD jobban kell vigyáznunk, ugyanis bárhogy matatunk a gépen folyton kerül rá egy-két plusz ujjlenyomat. Nem tiltakoznánk, ha a következő modellek alaptartozéka lenne, egy műanyag LCD védő is. A monitor természetesen 100% lefedettségű, ami kompakt viszonylatban, komponáláskor jobban kihasználható. A 400D LCD-je, legtöbb DSLR társához hasonlóan, csak a menü megjelenítésére és a képek visszanézésére alkalmas. Na és persze egy harmadik feladatot is ellát, mégpedig a hiányzó státusz LCD munkáját. A megnövelt mérete miatt lekerült a vázról a státusz kijelző, melyen a legfontosabb expozíciós adatok és beállítások jelentek meg. A hátsó LCD most automatikusan ellátja ezt a szerepet is, mégpedig egész jól. Eleve jobb felbontást kapunk, a nagy, világosszürke háttéren könnyebben láthatók a termetesebb fekete jelölések és ikonok, valamint az opciók megváltoztatásánál is összeszedettebb a gép kezelése, hiszen minden egy helyen látható. Az exkluzív beharangozóban Birdie kollégának nem tetszett az új státuszkijelzés, nekem viszont bejön, hogy szemkímélőbb szürke felületen láthatók a jelzések. Ízlések és pofonok, vagy valami ilyesmi.

Az LCD státuszkijelzése

Plusz pozitívum, hogy az adatok sötétben is jól látszanak, nem kell háttérvilágítás. A megoldás hátulütőjére könnyű rájönni. A több LCD használat növeli a fogyasztást. Legalábbis elméletben, mivel a gyakorlatban még ezzel együtt is igen jól bírja szuflával a fényképezőgép. A fogyasztással és idegeinkkel való spórolást egyébként egyszerűen megoldotta a Canon. Az LCD fölött egy kis fényérzékelőt helyeztek el, így ha a keresőbe nézünk - leárnyékoljuk azt - akkor a monitor automatikusan kikapcsol és csak arcunk eltávolodásával jelennek meg rajta újra a státusz adatok.

A státusz LCD-n megjelenő adatok (balról jobbra, fentről lefelé): záridő, rekeszérték, érzékenység, alap mód ikonja, expozíciós szint kijelzője, automata expozíciósorozat ikon, vaku fényerő kompenzáció, fehéregyensúly, fénymérési mód, AF mód, expozíciós mód, egyedi funkció, fehéregyensúly korrekció, fehéregyensúly sorozat, aktív fókuszpont, fekete-fehér mód ikonja, hangjelzés, vörösszem csökkentő vakuzás, képméret és minőség, fájlformátum, akku töltöttségi szintje, hátralévő képek száma.

A keresőt tekintve sajnos nincs javulás az elődökhöz képest. Belepillantva ugyanolyan méretű képet és nagyon hasonló információkat kapunk. Lefedettsége 95%-os maradt, nagyítása pedig 0,8x. A látható mérete kb. 47%-a egy képzeletbeli, 100% lefedettséget és 1x nagyítást adó kisfilmes gép keresőjéhez képest és némileg a 30D-től is elmarad. A pentatükrös kereső a drágább pentaprizmás modellekhez mérten némileg sötétebb képet ad. Betekintési távolsága 20mm, dioprtiakorrekciója -3,0 - +1,0 értékek között állítható. A kereső mattüvegének cseréje gyárilag nem támogatott.

A kereső információi

Az objektíven keresztül kapott kép, (többek között) egy féligáteresztő tükrön keresztül kerül a keresőbe, melynek áteresztési/visszaverési aránya 40/60. Az objektívbajonett bal oldalának alján található gombbal a keresőben ellenőrizhető a mélységélesség. Hosszabb expozíciónál a vállpánton lévő műanyagkupakkal takarhatjuk le a keresőnyílást, így nem jut zavaró fény a gép belsejébe.

A keresőben megjelenő információk: AF pontok (aktív AF pont visszajelzéssel), AE zár, vaku készenlét, FP (gyorsszinkron) vakumód, vaku fényerő zár, vaku fényerő kompenzáció, záridő, rekeszérték, CF kártya hibaüzenetek, expozíciós szint kijelző, fehéregyensúly korrekció, hátralévő képek száma, fókusz visszajelzés.

Élességállítás, fénymérés

A TTL (objektíven keresztüli) fázisérzékelésen alapuló, automata élességállítás 9 mezős. Az AF mezők gyémánt alakzatban helyezkednek el, hasonlóan a nagyobb testvérnél a 30D-nél megszokotthoz. A mezők között a váz jobb hátulján lévő gomb lenyomása után, a nyíl gombokkal válthatunk. Ha az össze mezőt kijelöljük, a gép automatikusan határozza meg a fókuszpontot. A gyártó, szobahőmérsékleten, ISO 100 érzékenységnél -0,5 és 18 Fé között garantálja az AF működését, melynek működési tartományát és sebességét a vázon lévő objektív típusa határozza meg. Canon gyártmányú objektívek esetén a leggyorsabb élességállítást a gyűrűs USM motorral szerelt optikáktól várhatjuk, az egyszerűbb változatok pedig Micro USM meghajtással rendelkeznek, ami inkább csak halkabb működést mint sebességnövekedést biztosít. Az olcsóbb objektívszériákat többnyire egyszerűbb mikromotoros élességállítással szerelik, a régiekben pedig AFD motor található.

Tesztünk során lehetőségünk nyílt néhány, különböző meghajtással rendelkező objektív AF sebességének összehasonlítására. A gépváz mellé kitben kapható EF-S 18-50mm F3,5-5,6 II. objektív mikromotoros AF rendszerrel ellátott. A japánban kapható változata USM motorral szerelt. A Canon EF 50mm F1,8, kiváló képminőségű, olcsó objektív, kialakítása és AF teljesítménye is az olcsóságot tükrözi és szintén mikromotorral szerelik. A harmadik objektívünk egy EF 17-40mm F4 L USM objektív volt, amelyet gyűrűs USM motorral látott el gyártója. Felvételt készítettünk a három objektív élleségállító motorjának hangjáról is, hiszen a sebességkülönbségek mellett etéren is eltérések lehetnek. A táblázatban az objektív nevére kattintva letölthető annak AF hangja is.

Az élességállítás sebessége attól is függ, hogy mennyit kell "tekernie" a motornak, azaz a jelenlegi helyzetéhez képest milyen messze talál fókuszt. Ha egy közeli virágra állítunk élességet, majd megismételjük ezt egy közel ugyanolyan távolságban lévő társán, a fókuszmotornak csak kis elmozdulásra van szüksége az élesség korrekciójához. Ha viszont a virág után egy messzi hegyre fókuszálunk az AF idő sokkal hosszabb lesz. Igyekeztünk mindkét lehetőséget megvizsgálni, így közel azonos távolságok között is mértünk, de az objektíveket először végtelenre állítva majd közeli témára fókuszálva is megizzasztottuk. Mértük a gyengébb megvilágításnál nyújtott teljesítményüket is. A sebesség eredményeket az alábbi táblázat tartalmazza:

A Canon EOS 400D három fókuszmóddal rendelkezik, melyek között a négyirányú vezérlő jobb nyílgombjával válthatunk. Az alapvető AF fókuszmódok a következők:

• One-Shot AF: Egyszeri autofókusz. Az exponáló gomb félig lenyomására aktiválódik az élességállítás. Tárgyak nem mozduló témák esetén javasolt. Az élességállítás távolsága csak a gomb újbóli lenyomásával változtatható meg.

• AI Servo AF: Követő AF. Folyamatosan keresi a fókuszt, így főleg folyamatos mozgásban lévő témáknál hatásos.

• AI Focus AF: A kettő kombinációja. Az expo gomb lenyomásakor One-Shot AF-ként viselkedik, de ha a téma megmozdul, átvált folyamatos élességállításra. Előre meghatározhatatlan mozgású fotótémáknál használható, pl. állatoknál, vagy gyerekeknél.

Gyengébb fénynél sajnos még mindig a felnyíló vaku elővillanásai segítik az élességállítást, ami kétségkívül hatásos módszer, de rendkívül zavaró egy portréalany számára. Arról nem is beszélve, hogy rég befejezi mindenki a mosolygást, hiszen a segédfényt hiszik vakus expozíciónak.

Kézi élleségállításra (MF) az objektív AF/MF kapcsolójával, majd élességállító gyűrűjével nyílik lehetőség. A váz által támogatott objektívek esetén manuális fókusznál is felvillan a keresőben az élesség visszajelző pont.

A fénymérés szintén TTL alapú. A rendszer összesen 35 mérőmezőt használ. A mérés helye szerint háromféle módot különböztet meg a 400D:

• Evaluative: Kiértékelő. A teljes képmező kiértékelt adatai alapján határozza meg az expozíciót.

• Center-weighted: Középre-súlyozott. A teljes képmező alapján határozza meg az expozíciós értékeket, de nagyobb súllyal esik latba a képközép, míg a szélek világossága kevésbé számít.

• Partial: Részleges. Csak a kép 9%-os közepét veszi figyelembe.

Szobahőmérsékleten, ISO 100 érzékenységnél, EF 50mm F1,4 USM objektívet használva a gyártó 1-20 Fé között garantálja a fénymérési tartományt. A kapott adatok természetesen felül is bírálhatók az LCD jobb felső sarka melletti AE kompenzáció gomb lenyomása után, a vezérlőtárcsával. Az expozíció kompenzáció +/-2 Fé között történhet, 1/3 lépésközökkel. A beállítás a státusz LCD mellett a kereső expozíciós skáláján is látható.

Vaku

A Canon EOS 400D, kategóriatársaihoz hasonlóan felnyíló vakut kapott. Alap (Basic) fotómódokban a vaku automatikusan nyílik, kreatív módokban pedig a felhasználó nyitja. A gép kis mérete ellenére a villanó 9 cm magasra nyílik az objektív középtengelyéhez viszonyítva. Egy régebbi Canon modellt használok, ahol a beépített vaku fényét a közepes méretű objektívek már hajlamosak beárnyékolni. Itt ugyanezekkel az objektívekkel még (objektív)árnyékmentes megvilágítást kaptam.

A beépített villanó 13-as kulcsszámú, így ISO 100 érzékenységnél, és F2,8 rekesznél max. 4,6 méterig kaphatunk vele jó megvilágítást. Újratöltési idejét a gyártó kb. 3 másodpercben határozta meg. Ez persze a teljes kisütés utáni várakozási időt jelenti. Méréseim szerint átlagban nem kell fél másodpercnél tovább várnunk a vaku újbóli elsütésére. A vakuteljesítmény meghatározása a Canon E-TTL-II rendszerén alapul, de mi is felülbírálhatjuk azt +/- 2 Fé között, 1/3, vagy 1/2 lépésekben. A fényerő a markolat hátulján lévő bal gombbal rögzíthető, így a következő expozíciónál a vaku a mérés szerinti erősséggel villan. A vaku készenléti állapotát a kereső alsó státuszsorában megjelenő ikonnal ellenőrizhetjük.

A beépített villanó max. 17 mm gyújtótávolságú objektív képszögét képes kivillantani. A leggyorsabb szinkronidő, azaz a beállítható legrövidebb záridő 1/200 mp lehet. Ettől gyorsabb záridőt, csak a nagysebességű szinkront (FP-sync) támogató rendszervakukkal érhetünk el.

Az EOS 400D tetején elhelyezett vakupapucsra elsősorban E-TTL és E-TTL II rendszerű külső rendszervakuk csatlakoztathatók. A Canon kínálatában ez a Speedlite 220EX, 380EX, 420EX, 430 EX, 550EX és 580EX jelű villanókat, valamint hasonló makró vakukat és vezérlőegységeket jelenti. A felsoroltakon kívül más gyártó termékei is használhatók, amelyek támogatják az említett szabványt. Az E-TTL-t nem támogató készülékeknél csak manuális használatra van esélyünk. A 400D nem rendelkezik vaku szinkronaljzattal.

Az alábbi táblázat a beépített vaku fényeloszlását mutatja nagylátószögnél. A sarkok felé kb. 25% sötétedés volt észlelhető, ami átlagosnak mondható. A jobb oldali képen, a jobb láthatóság kedvéért, képszerkesztő szoftverrel emeltük ki a fényeloszlás formáját.

Vakuval készült felvétel fényeloszlása

Sarkokban tapasztalható fényerõcsökkenés:
~25% eff.

fényeloszlás formája
(képmanipulálással kiemelve!)

Csatlakozók, akku, memóriakártya

A gép bal oldalán egy előrehajtható gumifedelet találunk, amely mögött három csatlakozóaljzat kapott helyet. A felső a videó jel kimenete, melynek segítségével a memóriakártyán tárolt képek akár tévénken is visszanézhetők. Középen találjuk a zsinóros távkioldó csatlakozóhelyét. Ide csatlakoztatható a 60 cm kábelhosszúságú RS-60E3 távkioldó, mely külön megvásárolható. Szintén opcionális tartozék az RC-1 és RC-5 infra távvezérlő is, amelyekkel kb. 5 méter távolságból indíthatjuk az exponálást. Az RC-5 csak 2 másodperc elteltével indítja az expozíciót, míg az RC-1 vezérlővel azonnali fotózásra is lehetőség van. A 400D infra érzékelője a markolat tetején található.

A Canon EOS 400D elődje lítium-ion akkumulátorát örökölte, Ugyanezt az NB-2LH jelű akkut használják egyébként a Canon PowerShot S-széria újabb modelljei is. A mindössze 720 mAh kapacitás nem sok jóval kecsegtet a fogyasztás terén, főleg ha hozzávesszük a státusz kijelzőként is funkcionáló LCD-t is. A Canon hivatalos (CIPA) mérései alapján azonban nincs oka szégyenkezésre az akkunak. Szobahőmérsékleten, vakuzás nélkül kb. 500 kép készíthető egy feltöltéssel, 50%-os vakuhasználattal pedig 360. Az általunk mértek alapján még jobb kép alakult ki bennünk a kis áramforrásról és a gép fogyasztásáról. Nagyjából 5-10%-os vakuhasználat és folyamatos státusz LCD mellett 680 felvételt készítettünk egy feltöltéssel. Ez nagyon jó teljesítmény. Ami az áramellátást illeti, egy pót akkumulátor beszerzésével nem érheti különösebb meglepetés a fotóst. Állapotáról a státusz LCD -n lévő ikonról tájékozódhatunk, amely három töltöttségi szintet és a lemerült állapotot jeleníti meg.

Az akku cseréje a megszokott helyen a markolat alján lévő reteszelt műanyagfedél kinyitásával lehetséges. Az áramforrás véletlen kicsúszását egy rugós pecek gátolja. Az akkufoglalat fedele éppen hogy nyitható állványra helyezve. A gép kis mérete miatt az általam használt állvány csatlakozórészét, már súrolta a kihajtott ajtó. Szélesebb csatlakozófelületű állványoknál tehát akár gond is lehet a gyors akkucsere.

Az EOS 400D-hez használhatjuk az elődnél csatasorba állított BG-E3 típusszámú portrémarkolatot, amiben ceruza (AA méretű) akkumulátorok is használhatók. A gép alaptartozéka a CB-2LW típusú, egyfoglalatos hálózati töltő is, amivel kb. 90 perc az akku feltöltése.

A Canon az SD kártyák térhódítása mellett is kitart a jó öreg CompactFlash mellett, pedig a kisebb DSLR gépeknél már nem ritka az apróbb kártyaformátum. A memóriafoglalat fémzsanéros műanyagajtaja a markolat jobb hátsó részén található, az ajtót hátratolva hajthatjuk ki. A kártya a foglalat alján lévő gomb benyomásával oldható ki. Az EOS 400D-ben CompactFlash Type I-II és MicroDrive memóriákat használhatunk.