Optika
Jellemzők
A Canon EOS 400D fő kitobjektíve az EF-S 18-55mm F3,5-5,6 II, amelynek elődjét korábbi tesztjeink során már bemutattuk. A korábbi és az újabb verzió között nincs számottevő különbség, így a kitobjektívet nem teszteltük részletesen. A vele készített tesztképek a cikk végén tekinthetők meg.
Az EF-S 18-55mm F3,5-5,6 II a Canon 2003 nyarától kiadott belépő-, és középkategóriása DSLR fényképezőgépein használható (EOS 300D-től kezdve). Az objektív a kisebb (APS-C) méretű érzékelőnek megfelelő képet vetít, hátsó része mélyebben benyúlik a vázba, mint EF jelű társaié, így egyéb Canon modellekre nem is helyezhető fel.
| Canon EF-S 18-55mm F3,5-5,6 II | |||
|---|---|---|---|
| Gyújtótávolság | 18-55mm (29-88mm ekv.) | ||
| Legszûkebb blende | F22-38 (zoomállástól függõen) | ||
| Felépítés | 11 lencsetag, 9 csoportban | ||
| Fókusz rendszer | mikromotoros AF + MF | ||
| Rekesz | 6 lamellás | ||
| Közelpont | 28 cm | ||
| Legnagyobb nagyítás | kb. 0,28x | ||
| Szûrõmenet | 58 mm | ||
| Kompatibilis napellenzõ (nem alaptartozék) | BW-60C | ||
| Méretek (hossz x átmérõ) | 69 x 66,2mm | ||
| Tömeg | kb. 190 g | ||
A kitobjektív összeszerelési minőségére az olcsó kialakítás jellemző. Nagyrészt műanyagból készült, így műanyag a csatlakozóbajonett és a ház is. A zoomgyűrű, gumiborítású, viszonylag könnyen jár, a zoomállások végei felé enyhén szorulva. Elfordításakor az objektívtubus kinyúlik a házból. Az élességállító gyűrű a tubus elülső peremén található recézett műanyag. Kivitele gyenge, kezelése és a pontos fókuszálás elég körülményes a segítségével. Elfordításakor az objektív enyhén változtatja a hosszát.
Itt egy kis összehasonlítás jönne a kitobjektív és egyéb, népszerű Canon objektívek között, de néhány objektív (vagy szubjektív) körülmény keresztbe tett elképzeléseimnek. Az okokról a következő fejezetben lesz szó.
Fókuszhiba ?
Ha az ember gyakran olvas fotós fórumokat, sokszor belefut a furcsán magyartalan frontfókusz és backfókusz kifejezésekbe. Nagyjából arról van szó ilyen esetekben, hogy az adott objektív, adott vázon a kívánt téma elé (front) vagy mögé (back) hajlamos élességet állítani, így nem a fotóalany, hanem rosszabb esetben előtere, vagy háttere lesz éles. A leírások szerint nem általános hibáról van szó, tehát nem egy géptípusra vagy objektívtípusra jellemző a probléma, csupán egy meghatározott gép+objektív párosra.
Évek óta használom a Canon DSLR modelljeit és objektíveit, de ilyen kijelentéseket olvasva mindig hajlamos voltam legyinteni és a felhasználó tapasztalatlanságára fogni a dolgot. Egészen egy-két hónappal ezelőttig, amikor egy EOS 10D+ 50mm F1,4 USM párossal furcsa hibába botlottam. Az objektív az adott vázon nem adott éles képet, legalábbis a fókusz még egyértelmű helyzetekben sem volt ott, ahová állítani akartam.
Az általunk kapott EOS 400D tesztpéldány is felébresztette bennem ezeket az érzéseket. A gépet az EF-S 18-55mm F3,5-5,6 II kitobjektívével, valamint egy EF 50mm F1,8 II-vel kaptuk. Ezeket a teszt idejére egy EF 17-40mm F4 L USM és egy EF 70-200mm F4 L USM optikával egészítettem ki. Az első meglepetés a 17-40mm-el készített legelső képnél ért, ugyanis szinte teljes homályt láttam a fotón, ellentétben az ugyanabban a helyzetben a kitobjektívvel készített fotóval, ami sokkal részlettelibbnek bizonyult. A teszt során aztán a gyakorlatban is tapasztaltam, hogy a tesztpéldányunk az EF 17-40mm-es objektívvel hajlamos a téma mögé élességet állítani, ami különösen közelebbi fotótémánál és tágabb rekesznél volt szembetűnő. Átfogó témáknál és szűkebb rekesznél (pl tájképnél) a hátrébb kerülő fókusz kevésbé szembetűnő. A mögéfókuszálás kb. 24-28mm gyújtótávolságnál már nem volt jellemző, csak nagylátószögnél. Az objektív más EOS vázon minden gyújtótávolságnál pontosan működött.
Az alábbi táblázatban F4 rekesszel hasonlítottam össze az EF 17-40mm F4 L USM és az EF-S 18-55mm F3,5-5,6 II objektíveket. A fókuszpont a CF memóriakártya erős kontrasztú - így az AF számára könnyen befogható - fekete-fehér cimkéje volt. A cimke a fókuszmezőt lefedte. Az élesség síkjának a második ceruzaakku vonalába kell esnie. A 17-40mm-es objektívnél ez valahová az akku mögé esik, mivel az utána következő, kb. 3 cm-re lévő akku élesebb. De ez sem olyan éles, mint a 18-55mm objektívnél, ahol az élesség síkja pontosan a kívánt helyre, a címkére és a második akku távolságába esett.
A következő példákon gyakorlatiasabb helyzetekben kaptam furcsa eredményt. A bal oldali képeken mindig az a terület látható kinagyítva, ahová az élesség síkjának a fókuszpont alapján esnie kéne. A jobb oldali képeken azon területből vágtam ki részletet, ahová az élesség került.
Azután a tesztek során az 50mm-es objektívvel is sikerült egy két érdekes képet gyártani, ahol az élesség a téma elé került. A 18-55mm kitobjektív minden esetben pontosnak bizonyult.
Folyamatosan a középső fókuszpontot használtam, One-Shot AF beállítással, és a képet nem komponáltam át, az élesség visszajelzés után. A máshová került fókuszsík olyan esetekben volt a legfeltűnőbb amikor az objektív középtengelyére merőleges, nagy kiterjedésű, kontrasztos téma került. A felhasználói hibalehetőség így elég minimális volt.
Fennáll annak az esélye, hogy a valódi fókuszpontok nem pont a keresőben jelölt helyen találhatók, de az eltérés nem lehet akkora, hogy a középpontra fókuszált téma helyett, a sarokban lévő tárgy legyen éles.
Hangsúlyozni szeretném, hogy az összes 400D fókuszálási képességeiről nem akarok általános véleményt mondani, sőt nincs általános véleményem a témával kapcsolatban. Azt mindenki vonja le maga. Ha lehetőség van rá, vásárlás előtt mindenképpen készítsünk néhány tesztképet a géppel és a meglévő, vagy megvételre szánt objektívvel!