Bevezető
Az evolúció
A digitális tükörreflexes (DSLR) fényképezőgépek a kompakt masinákkal szemben többek között a kiváló képminőségükkel hódítanak. Legalábbis addig, amíg meg nem jelentek a MILC-ek. A MILC-ek ugyanis új kategóriát teremtve kiharapnak egy darabot a DSLR piacból.
Hogy mi is az a MILC? Mirrorless Interchangeable Lens Camera – tükör nélküli cserélhető objektíves fényképezőgép, azaz napjaink új fényképezőgép kategóriája, mely a DSLR-ekben alkalmazott szenzort és a cserélhető objektíves rendszer előnyeit ötvözi a valóban kis mérettel.
A cserélhető objektíves rendszer tükör nélküli megoldását elsőként a Panasonic fejlesztette ki, melyhez már azonnal csatlakozott az Olympus is. A módszer kidolgozása tulajdonképpen szükségszerű evolúciós lépés volt, hiszen adottak voltak a körülmények a tükör elhagyására. De előbb nézzük, miért is ragaszkodtak eddig a tükörhöz.
A digitális tükörreflexes fényképezőgépeket természetes módon a filmes gépekből alakították ki, sok esetben a digitális gép váza azonos is volt a korábbi filmes modellével (lásd Nikon). Ez tette lehetővé, hogy minimális áttervezéssel elfogadható áron állhassunk át a digitális fotózásra. A tükörrendszer egyébként a fázis-különbséget érzékelő fókuszrendszerhez, és persze a TTL keresőhöz szükséges (a legtöbb esetben az objektíven beérkező fény 40%-a jut egy félig áteresztő tükör segítségével a fókuszrendszer szenzorához, 60% pedig a pentatükrös vagy pentaprizmás keresőbe). A precíz és gyors élességállításhoz tehát szükség van az objektívből érkező képre, de nem jelenthetjük ki, hogy a tükrös megoldás tökéletes. Az exponálás előtt ugyanis az egész tükörrendszert el kell távolítani a fény útjából, hogy az akadálymentesen juthasson el a filmig, vagy a képérzékelő szenzorig. Ez mechanikai igénybevételt jelent (kopás, mozgó alkatrészek, hibaforrás), emellett növeli a berázás veszélyét (lásd MLU – Mirror Lock Up, mellyel pont ezt küszöbölhetjük ki nagy telével vagy makróobjektívvel állványról való fotózásnál), valamint elsötétíti a keresőt is az exponálás idejére (meg egy kicsit előtte és utána is). A Canonnak volt is egy különleges, pellicle tükrös filmes gépe (EOS-1N RS), amelynél nem kellett felcsapni a tükröt, így akkor elképesztő sebességű sorozatfelvételre volt képes).
Egy szó mint száz, ha az automatikus élességállítást sikerül megoldani más módon, akkor ez az egész tükörrendszer elhagyható.
Maradjunk még kicsit a tükrös rendszereknél. A DSLR-ekben már 2006-ban volt lehetőség LiveView, vagyis LCD-n történő élőkép megjelenítésére. Ezt akkor az Olympus vezette be elsőként, amelyet aztán más gyártók is követtek, s ma már nincs olyan komoly fényképezőgép gyártó, amelyik ne kínálna ilyen funkciót DSLR-jei között. Azt már tudjuk, hogy mindez a gyors CMOS technológiájú szenzoroknak köszönhető, amelyből kellően nagy képfrissítéssel olvasható ki a teljes kép. Az élőkép feltétele persze itt is az, hogy a tükörrendszer kikerüljön a fény útjából.
A történetünk két szála pedig valahol itt fonódik egybe. Adott volt tehát a gyors CMOS szenzor, s adott volt a lehetőség a tükör elhagyására, ha a fókuszrendszert sikerük megreformálni. Nagyon nem is kellett messzire nyúlni, hiszen a kompakt fényképezőgépekben már több, mint egy évtizede használnak szenzorból kiolvasott képet felhasználó ún. kontraszt érzékelő autofókuszt. A Panasonic ráadásul élen járt az ilyen elvű fókuszrendszerek gyors működtetésében (emlékezzünk csak vissza az FZ sorozat páratlan élességállítási sebességére), így hát minden adott volt egy nagy forradalom indítására.
Kidobták hát a tükröt, kihajították a fáziskülönbség érzékelőt és megszüntették az átnézeti keresőt. Volt tehát egy csupasz, vékonyka váz, amibe be lehetett építeni a LiveView képes FourThirds szenzort, a kompaktokból átvett kontraszt alapú élességállítási rendszert és a szintén a kompaktokban felnőtt elektronikus keresőt. No és persze voltak objektívek is, amelyek a FourThirds képérzékelőre vetítették a képet.
Igen ám, de ezeket az objektíveket úgy tervezték, hogy metszési távolságuk 40 mm legyen (az objektív hátsó síkja és a filmsík távolsága). A gép viszont a tükör elhagyása miatt jóval karcsúbb lett, így nem volt szükség ilyen távolság meghagyására. Nosza, kis áttervezés, s máris kész lett a 20 mm metszési távolságú, ún. Micro FourThirds objektív. Így nem csak a váz lehetett vékonyabb, de az objektív is rövidebb lett.
Micsoda fantasztikus ötlet, gondolhatjuk. De tegyük hozzá, hogy a fő vezérfonal már régebb óta megvan, hiszen a Sony már 2005 végén megjelent a közel APS-C szenzorméretű, nagy zoomátfogású DSC-R1-gyel, illetve 2006-ban, a LiveView megjelenésekor a Sigma is elkészítette a saját nagy szenzoros, kis méretű gépét, a DP1-et. Más kérdés, hogy ezek mechanikai kialakítása nem teszi lehetővé az objektív cseréjét. A Panasonic-Olympus páros ezt a hiányosságot oldotta meg, s alakította ki a Micro Four-Thirds rendszer. A mikronégyharmad után aztán egyre-másra jött a többi gyártó is, hasonló elvű megoldásával. Lépett a Samsung és lépett a Sony is. A nagy gyártók közül már csak a Canon, a Nikon és a Pentax nincs még benne a MILC buliban. De szinte biztosak lehetünk benne, hogy ők is komolyan gondolkoznak ezen a lehetőségen, hiszen új piac nyílt, amelyből butaság volna kimaradni.
Elnevezés – Miért MILC?
Egy kicsit térjünk vissza a kategória elnevezésére. Az új gépek annyira hirtelen jöttek, hogy a szakma nem is nagyon tudott egyértelmű, ésszerű és teljesen logikus elnevezést kitalálni. Először az ILC (Interchangeable Lens Camera) került a köztudatba, ez azonban nem tartalmazza a rendszer fő sajátságát, vagyis a tükör nélküliséget. Valójában ha belegondolunk, bármelyik DSLR-re igaz ez a rövidítés, hiszen mindegyik cserélhető objektíves. Ezt a nevet tehát el is vethetjük.
A Panasonic és az Olympus „Interchangeable Lens System Camera” (ILSC) néven emlegette mikronégyharmados gépeit, de ez az elnevezés ugyanúgy hibás, mint az ILC, hiszen bármely DSLR-re igaz a megállapítás, miszerint cserélhető objektíves, s teljes rendszerre épül. Dobjuk hát ki.
A Sony a hangzatos EVIL (Electronic Viewfinder Interchangeable Lens – elektronikus keresős cserélhető objektíves) elnevezést választotta, amely kissé félreérthető, hiszen eddig elektronikus kereső alatt a belenézős EVF-eket értettük. Az ő gépeiknek viszont nincs beépített elektronikus keresőjük, legalábbis egyelőre. Ha az elektronikus kereső alatt a Sony a hátsó LCD-t értette, akkor viszont az Alpha A380-as modellt is ide sorolhatná, mivel annak is van LiveView módja.
Egyes szaklapok SLD-ként emlegetik az új kategóriát (Single Lens DirectView), amely már közelebb áll a valósághoz, szerepel benne a LiveView-t utánzó DirectView szó, így utalva a közvetlen élőképre, de nem keverhető össze az EVF-ekkel. Bár ez még mindig nem zárja ki, hogy ne lehetnének a LiveView képes DSLR-ek egyben SLD-k is.
De miért is eresztem ezt a nomenklatúrát ilyen hosszú lére? Nos, csupán azért, mert mi magunk is egy teljesen más elnevezéssel, rövidítéssel illetjük ezeket a modelleket, s hogy tudjuk, miért is térünk el a többi, neves szaklap, vagy akár a gyártók elnevezésétől.
A mi elvünk szerint olyan rövidítést érdemes használni, amely egyértelműen azonosíthatja a tükör nélküli, cserélhető objektíves digitális fényképezőgépeket. Erre pedig a MILC (Mirrorless Interchangeable Lens Camera) elnevezés tűnt a legcélravezetőbbnek. Egyedül a digitális jelző nem került bele, erre azonban talán nincs is akkora szükség, hiszen a filmes gépek között is létező hasonló modelleket másként nevezik (pl. távmérős vázak).
Kiknek készül?
Rögtön egy tévhit eloszlatásával kezdeném. Bizonyos helyeken ugyanis látni olyan véleményeket, hozzászólásokat, hogy minek venne MILC-et, amikor ennyi pénzért már DSLR is van. Jogos megállapítás egyébként, de ne felejtsük el, hogy a MILC-ek nem is a DSLR-ek leváltására készültek.
A MILC gépek azoknak valók, akik igénylik a remek képminőséget, nem elégedettek a hagyományos kompakt masinák végeredményével, de valóban kis méretet és valóban kis tömeget szeretnének magukkal vinni, akár turistáskodáskor, akár túrázáskor. S bár egyre több objektív jelenik meg a MILC rendszerekhez, azt is tartsuk szem előtt, hogy a MILC elveszti lényegét, amint egy méretesebb objektívet tekerünk rá (sőt, túl nagy objektívnél a gyengébb ergonómia miatt már inkább hátrányos, mint egy DSLR).
Az igazi előnyüket tehát akkor élvezhetjük a MILC fényképezőgépeknek, ha sokat járunk a természetbe kirándulni, vagy szeretünk bicajostúrázni, esetleg olyan turisták vagyunk, akik utálják, ha több kilós gép húzza a nyakukat. A cserélhető objektív lehetősége csak hab a tortán.
Kínálat
Olympus
Olympus PEN E-P1: a 2009. nyarán bejelentett első Olympus MicroFourThirds rendszerű fényképezőgép az 50 évvel ezelőtti filmes PEN gép külsejét megidézve kínál kis méret mellett jó képminőséget.
Olympus PEN E-P2: 2009. őszén jelent meg, elsődlegesen az E-P1 néhány hiányosságát pótolja, mint opcionális elektronikus kereső használhatósága, vagy a HD videófelvétel manuális beállítása, illetve e gépben jelent meg az AF Tracking témakövetés is.
Olympus PEN E-PL1: 2010. februárjában látott napvilágot az E-PL1, mely az E-P2 alapjaira épül, de néhány ponton egyszerűsítették. Az E-PL1 az eddigi egyetlen Olympus PEN digitális gép, amelybe beépített vaku is került. Az E-PL1-et alacsonyabb piaci áron kínálják, mint a két korábbi modellt.
Panasonic
Panasonic Lumix DMC-G1: Az első MILC, melyet 2008 őszén jelentettek be. Az egyetlen MILC, amely nem tud videófelvételt készíteni. Elsődlegesen az FZ széria jobb képminőséget adó alternatívájaként dobták piacra, az FZ-hez hasonló méretben és formavilággal.
Panasonic Lumix DMC-GH1: A G1 külsejét öröklő, de FullHD videófelvételre kihegyezett DMC-GH1-et 2009. tavaszán adta ki a gyártó. A GH1 jelenleg a legdrágább MILC gép.
Panasonic Lumix DMC-GF1: 2009 őszén jelent meg az első, igazán kis méretű Panasonic MILC gép. Igazi túragép, méretében az E-P2-höz hasonlít.
Panasonic Lumix DMC-G2: A GH1-hez hasonló új modell, melyet idén márciusban jelentettek be. HD videófelbontást, AVCHD tömörítést, kiváló EVF-et, kihajtható érintőképernyőt és nagy elérhető érzékenységet kínál.
Panasonic Lumix DMC-G10: A DMC-G2 testvére, szintén idén tavasszal jelent meg. A G2 kicsit egyszerűsített, nem kihajtható és nem érintésérzékeny LCD-t, valamint kisebb felbontású EVF-et tartalmazó változata.
Samsung
Samsung NX10: 2010. januárjában jelentette be a Samsung az első MILC gépét, amely elektronikus keresőt és HD felbontású videófelvélt is kínál. Ez volt az első APS-C szenzorméretű MILC modell.
Samsung NX5: 2010. júniusában jelent meg az NX10 olcsóbb, AMOLED helyett TFT LCD-t használó, funkcióiban is egyszerűbb változata, az NX5.
Sony
Sony Alpha NEX-3: Az igazán kis méret jegyében készült ez a 2010. májusában bejelentett modell. Jelenleg az egyik legkisebb MILC, melynek belsejében APS-C méretű CMOS szenzor várja az objektív által kirajzolt képet.
Sony Alpha NEX-5: A NEX-3-mal egyidőben jelentették be, annál egy kicsit keskenyebb, egy kicsit alacsonyabb, de jobb markolata miatt egy kicsit vastagabb. Szolgáltatásaiban is többet nyújt, mint a NEX-3, hiszen ez a modell már FullHD videófelvételre is képes. Mindezek mellett a világ legkönnyebb cserélhető objektíves fényképezőgépe.
