Felépítés I.
Bevezetés
A Micro Four Thirds rendszeréről már több cikkünkben beszámoltunk, így szinte minden leírtunk már, amit tudni lehet erről az új trendről. Mivel az E-P1 e rendszer első Olympus által készített tagja, még egyszer – de ígérjük, utoljára – egy igen rövid áttekintéssel kezdjük.
A Micro Four Thirds rendszert az Olympus és a Panasonic hozta létre, az eredeti Four Thirds szabvány kiterjesztéseként. A tavaly nyáron bejelentett rendszer lényege, hogy a tükör elhagyásával csökkenti az objektívek hátsó lencsetagja és a képérzékelő közötti távolságot, ami nem csak a fényképezőgép vastagságának, de az objektívek méretének csökkentését is eredményezi. A cél, hogy olyan cserélhető objektíves modellek készülhessenek a tükörreflexes Four Thirds rendszerben megszokott méretű érzékelővel, amelyek a kompakt fényképezőgépeknél alig nagyobbak. Az első MFT rendszerű gépet a Panasonic mutatta be a tavaly őszi Photokinán, melyet a FullHD videórögzítésre alkalmas változat követett. Szintén a Photokinán jelent meg az Olympus első mikro négyharmados gépe, pontosabban annak famodellje, hiszen a hivatalos bejelentés csak idén június végén történt.
A tükörreflexes fényképezőgépek piacán látott viszonylagos egységességet szemlélve azt gondolhatnánk, hogy a rendszer maga behatárolja, hogy milyennek kell lennie egy gépnek. A MFT rendszert kifejlesztő két cég – tudatosan vagy valóban saját hitük által vezérelve – két teljesen különböző megközelítést alkalmazott az első MFT modellek megalkotásánál.
Egy kicsit szűkös még a kiegészítők sora, egyelőre bőr tok, nyakpánt, két Olympus MFT objektív (plusz a Panasonic objektívjei), egy FourThirds adapter, egy OM adapter, egy átnézeti kereső és egy kisvaku tartozik kifejezetten az E-P1-hez, de természetesen vakuból bármilyen FourThirds rendszerű alkalmazható.
Képérzékelő
A gépbe a Panasonic FourThirds LiveMOS szenzora került. Ennek hasznos mérete 17,3 x 13 mm. A képérzékelő 13,1 millió teljes pixelszámú, melyből a tényleges képalkotásra 12,1 milliót használ fel a gép. A szenzorméretből adódóan a felcsavart objektívek gyújtótávolságát 2-vel kell megszoroznunk, hogy a kapott látószöget kisfilmes géphez tudjuk hasonlítani.
A fényképezőgépben se tükör, se pentaprizmás/pentatükrös kereső, se mattüveg nincs. A szenzor előtt azonban egy függőleges lefutású redőnyzárat helyeztek el, hasonlóan az SLR gépekhez. A tükörcsapódás hangját tehát megússzuk, de a zárhang jól ismert dupla kattanása megmaradt. Az említett gépektől eltérően azonban itt folyamatosan nyitva van a zár és az expozíció alatt lép működésbe. Ennek köszönhetően nem kell külön LiveView, vagyis élőkép funkciót kapcsolnunk, ez a kompaktokhoz hasonlóan alapfunkció, és folyamatosan működik. A zár kattanása viszonylag halk – némileg halkabb a DSLR-eknél - de nem teszi a gépet a kompaktokhoz hasonlóan diszkrétté.
A LiveMOS szenzorra objektív cseréje alkalmával esetleg felkerülő porszemeket a bekapcsoláskor automatikusan működésbe lépő ultrahangos (SuperSonic Wave Filter) tisztítórendszer rázza le, amelynek működését az LCD-n megjelenő felirat és a váz felső részén elhelyezett kék színű (SSWF feliratú) LED jelzi.A tükörreflexes E-szériás Olympus gépekkel ellentétben az E-P1-nél nincs mód arra, hogy bármely gomb megnyomásával a szenzortisztítást megszakítsuk a gyorsabb bekapcsolás érdekében. Ez majd a mért értékeknél látható is lesz.
Legnagyobb felbontásban 4032×3024 képpontból álló fotókat készíthetünk, ezeket RAW (.orf) vagy JPEG formátumban menthetjük el, de van lehetőség a RAW+JPEG módszer alkalmazására is. Ez utóbbi esetben a veszteségmentes és tökéletesen utófeldolgozható RAW kép mellé gyorsan és egyszerűen kezelhető JPEG kép is mentésre kerül.
Ez főként akkor hasznos, amikor egy eseményről igen sok képet készítünk, biztonsági céllal, s a végén csak a legjobbakat szeretnénk meghagyni. Ilyenkor a JPEG képeket gyorsan átnézhetjük és az eleve hibás felvételeket rögtön törölhetjük is, s csak azokkal a RAW fájlokkal kell foglalkozni, amelyek JPEG ikertestvére is már jó minőségű.
A JPEG képeket 1/12, 1/8, 1/4 vagy 1/2,7 (Basic, Normal, Fine, SuperFine) tömörítési fokkal menthetjük el.
A rengeteg sok választható felbontás közül egyszerre hármat tudunk könnyedén elérni, ezeket az L, M és S jelzésekkel illették. Az L mód mindig a legnagyobb felbontást jelenti, az M mérethez választhatunk 3200×2400, 2560×1920, 1600×1200 értékek közül, míg az S méret 1280×960, 1024×768 vagy 640×480 pixeles lehet.
A RAW fájlok jól tömörítettek, a nagy felbontás ellenére részletgazdag képeknél is csak kb. 13-14 MB-tal kell számolnunk.
| Fájlméretek és tárolható képek száma | |||
|---|---|---|---|
| Felbontás, tömörítés | méret* | 1024 MB-os kártyán* | 2 GB-os kártyán* |
| 4032x3024 RAW | 12737 KB | 80 | 160 |
| 4032x3024 Superfine | 8064 KB | 126 | 253 |
| 4032x3024 Fine | 5826 KB | 175 | 351 |
| 4032x3024 Normal | 2670 KB | 383 | 767 |
| 4032x3024 Basic | 2627 KB | 389 | 779 |
| 3200x2400 Superfine | 5804 KB | 176 | 352 |
| 3200x2400 Fine | 3271 KB | 313 | 626 |
| 3200x2400 Normal | 1613 KB | 634 | 1269 |
| 3200x2400 Basic | 1141 KB | 897 | 1795 |
Optika
A Micro FourThird rendszer a korábbiakhoz képest is kisebb objektív csatlakozót kapott. Az eredeti 4/3-os csatlakozó 50, míg a Micro változat 44 mm-es. Drasztikusan, pont a felére csökkentették a szenzor és az objektív hátsó síkja közötti (ún. metszési) távolságot. Ez a 4/3 rendszernél 40 mm, a Micro 4/3-nál pedig 20 mm. Emiatt külön erre a rendszerre tervezett objektíveket (M.Zuiko Digital-széria) használhatunk alapjáraton a géphez, mert a korábbi 4/3 objektívek az eltérő bajonett miatt nem helyezhetők fel, az eltérő kihuzat miatt pedig nyilván életlen képet alkotnának a Micro FourThird gépek egyébként azonos érzékelőjén. Szintén a kisebb metszési távolság révén válik lehetővé különböző egyéb objektívek adaptergyűrű (közgyűrű) közbeiktatásával történő használata, mint azt már híreinkben is jeleztük (pl. Leica objektívek is csatlakoztathatók).
A M.Zuiko Digital 14-42mm f/3,5-5,6 érdekes kialakítású lett, ugyanis összecsukható. A lenti képeken jól látszik, hogy összecsukott állapotban fele annyi helyet igényel, mint kinyitott, nagylátószögű állásban. Az objektívet a zoom gyűrűt elforgatva kézzel kell kinyitni. Ha ezt elfelejtenénk, a gép az LCD-jén figyelmeztet a művelet elvégzésére. Tesztünk során a fenti két objektíven túl adaptergyűrű segítségével a Zuiko Digital ED 14-54mm f/2,8-3,5 I objektívet is használtuk.
Sorozat fényképezés, videó
A Olympus E-P1 gyári specifikáció alapján 3 kép/mp sebességű sorozatra képes. Tesztjeink ezt igazolták is, hajszállal lassabb sorozatkészítésre csak 1/100 mp vagy nagyobb záridőnél kell számítanunk. Ezt a sebességet témától függően RAW formátumban általában 17, JPEG képeknél többnyire 16-20 képig képes tartani az E-P1. A belső puffer telítődése után a felvételkészítés nem áll le, csak a kártya sebességének függvényében lelassul.A sorozat sebessége tehát megegyezik a belépőszintű tükörreflexes gépeknél tapasztalható értékkel, s a sorozat hossza is jó.
| Sorozat sebességek | ||||
|---|---|---|---|---|
| 1/100 mp | 1/200 mp | 1/400 mp | lassulás nélküli képszám | |
| RAW | 2,95 kép/mp | 3 kép/mp | 3 kép/mp | 13 kép |
| S.Fine JPEG | 2,95 kép/mp | 3 kép/mp | 3 kép/mp | 16 kép |
| Fine JPEG | 2,95 kép/mp | 3 kép/mp | 3 kép/mp | 17 kép |
| Normal JPEG | 2,95 kép/mp | 3 kép/mp | 3 kép/mp | 20 kép |
| Kártyaírási sebességek | ||
|---|---|---|
| JPEG | RAW | |
| SanDisk Extreme III SDHC (4 GB) | 12800 KiB/s | 14200 KiB/s |
Fehéregyensúly-sorozatot választva 3 vagy 9 képet fog elmenteni a fényképezőgép, 2, 4, 6 lépésközt használva a vörös és a zöld csatornán. Ezt a sorozatot az automatikus expozíció-sorozattal együtt, kombinálva is használhatjuk.
A vakuteljesítmény-sorozat - hasonlóan az expozíció sorozathoz - 3 kép hosszban készülhet ±0,3..1 Fé lépésközzel.
Érzékenység sorozat is rendelkezésünkre áll, ennek során – hasonlóan a fehéregyensúly sorozathoz – 1 expozíció után 3 képet ment el a fényképezőgép, különböző érzékenységekkel, de azonos rekesz/záridő párossal. A képek közötti érzékenység-eltérés 1/3..1 Fé lehet.
A kioldást 2 vagy 12 mp-es időzítővel végezhetjük. Ezen kívül használhatunk expozíció előtti, beállítható ideig tartó rázkódásvédelmet is (korábban tükörfelcsapás) a nemkívánatos rezgések elkerülése érdekében. Ennek időzítése a menüben állítható be.
Videófelvételt kétféle felbontásban készíthetünk, 1280×720 pixellel, vagy 640×480 pixeles felbontásban. Mindkét esetben 30 kép/mp a képfrissítés és mJPEG tömörítést használ a gép, amely HD felbontásnál bizony gyorsan megtöltheti a memóriakártyánkat.
Próbáink során VGA videóból maximum 14 perc 20 mp-et sikerült rögzíteni (1,9 GB), míg HD felbontásban 7 perc 30 mp-et vett fel a gép egyhuzamban (1,7 GB).
A videófelvétel során akár folyamatos élességállítás is használható, igaz, ez az alkalmazott objektívtől függő sebességgel fog dolgozni (a 14-42mm-es nem túl gyors e téren). Szintén működik menet közben a fénymérés is.
A mozgóképbe sztereó PCM hangot ment az E-P1, mely 44,1 KHz mintavételezésű, s 16 bites kvantálású.
Egy kicsit sajnálom, hogy nem választható AVCHD videótömörítés és AC3 hangtömörítés, sokkal több férne el a kártyánkon, s az egyre elterjedtebb Blu-ray lejátszók miatt ezek felhasználása sem lenne problémásabb, mint a méretes mJPEG-é.























