Tartósteszt: Mac OS X
Az Apple MacBook után Ãme a tapasztalataim a mellé adott Mac OS X 10.4 (Tiger) operációs rendszerrel kapcsolatban.
Ami tetszik
Exposé
Nagyon jó ötlet, hibátlanul megvalósÃtva. A szolgáltatás lényege, hogy a képernyÅ‘ sarkai egy-egy speciális feladatot (desktop megmutatása, dashboard megmutatása, minden nyitott ablak megmutatása, az aktuális alkalmazás ablakainak megmutatása, képernyÅ‘védÅ‘ indÃtása, képernyÅ‘védÅ‘ tiltása) tudnak elindÃtani. Azek többségénél az egérmutató ablakba húzásakor az alkalmazások ablakai vagy a dashboard widgetjei röpködnek a képernyÅ‘n. Ez nagyon sokakat idegesÃt, de nekem tetszik a dolog. A lényeg, hogy ezek a fontos funkciók az Exposé segÃtségével nagyon könnyen elérhetÅ‘k.
Dashboard
Remek ötlet, tonnányi kiváló widget (apró programocska speciális feladatokkal) viszont van egy buktatója: az itt futó programok ugyanúgy foglalják a memóriát, mint a többi. Ezért érdemes csak a tényleg fontosakat az asztalon tartani. Nálam a következők futnak: Calculator, Calendar, Adsense, Dashalytics, iStat pro, Dictionary, Entities, Translation, Weather, Wikipedia, JQuery.
Admin jelszó kritikus műveletek előtt
Nem tudom a Windows Vista mivel nyújt nagyobb védelmet a rosszindulatú szoftverekkel szemben, mint a Windows XP, de minden operációs rendszernek valahogy úgy kellene csinálnia, mint a Mac OS X. Szoftver telepÃtésekor, vagy más kritikus műveletnél a rendszer adminisztrátor jelszót kér (nem kell átlépni adminisztrátor jogú felhasználói fiókba, elég csak a művelethez engedélyt adni a jelszóval). Számomra ez tűnik a legkényelmesebb védelemnek.
Remek iCal és Address Book
Windows XP-n a Palm rendszerezőjét használtam, de miután megláttam a program Mac-es változatát, gyorsan rájöttem, hogy más megoldás után kell nézzek. �gy esett a választás a Mac OS X részét képező iCal naptárra és Address Bookra. Elsőre mindkettő elég nehezen kezelhetőnek tűnt, de idővel megszoktam, és többé kevésbé ráéreztem a működésükre. Nem csúcskategóriás szoftverek, de a feladatukat stabilan ellátják.
Remek iPhoto
Ez megint csak egy olyan szoftver, amit kényszerűségbÅ‘l kezdtem el használni. A Finder fotókezelése nem igazán nyerte el a tetszésem, mert nem biztosÃtotta azokat a funkciókat, amiket a Windows XP-n az ACDSee alatt megszoktam. A képeimet alapvetÅ‘en mappa szinten saját magam szerettem rendszerezni, ezért csak egy könnyen kezelhetÅ‘, de mégis sokat tudó képnézegetÅ‘ szoftverre vágytam. Mivel hosszú keresgélés után sem találtam semmit, ami az ACDSee-hez hasonlÃtható lenne, kipróbáltam az iPhoto-t.
Nagyon nehezen ment az ismerkedés, mert teljesen más logikával álltam neki a képrendezésnek, mint amit a szoftver felépÃtése megkÃvánt. A legfontosabb, hogy minden képet be kell importálni a szoftverbe, ami importálásonént külön ‘tekercset’ hoz létre a fotóknak. A beimportált képeket a rendszer átmásolja egy külön helyre, Ãgy az eredetiket nyugodtan le lehet törölni. MódosÃtás esetén az iPhoto megÅ‘rzi az eredeti képet, Ãgy bármikor vissza lehet térni hozzájuk. A képek apróbb korrekciója (szÃn, expozÃció, vÃzszint, pirosszem, stb.) könnyen megvalósÃtható, a kulcsszavak kezelésében azonban elég gyenge. Még szerencse, hogy vannak olyan ingyenes kiegészÃtések, mint a Keyword Assistant.
A Mac OS X és a Windows közötti különbséget legjobban édesanyám esetével tudnám bemutatni. Egyik alkalommal odaültettem a gépem elé, hogy nézze meg a legfrissebb képeket a fiamról. Mikor a képek végére ért, akkor az általa használt ACDSee-ben megszokott módon elindult a képeken visszafelé (hogy megnézze a képeket újra): a backspace gombbal. Persze, hogy elfelejtettem neki megmondani, hogy Mac-en a backspace nem visszalép, hanem törli a képet (és ennek hatására persze az elÅ‘zÅ‘ képre jut). Szóval anélkül, hogy észrevette volna, törölte az összes képet az adott ‘tekercsbÅ‘l’. (Még szerencse, hogy a képek csak a kukába kerültek, ahonnan könnyen vissza lehetett Å‘ket állÃtani.) Az eset jól mutatja, hogy közel sem igaz az Apple-nek az az állÃtása, hogy minden teljesen egyértelmű, és bárki gond nélkül tudja használni a rendszereiket.
Parallels
A Mac OS X egy remek operációs rendszer, és majdnem minden feladat megoldható rajta. De csak majdnem. Szinte minden Windows-ról áttért felhasználó tud mondani néhány tevékenységet, amire továbbra is Windows-t kell használnia. Erre találták ki a Parallels Desktop nevű szoftvert, ami a Mac OS X alatt egy ablakban (meg persze teljes képernyÅ‘n is) teszi lehetÅ‘vé a Windows (vagy akár Linux) futtatását. Nem újdonság az ilyen, viszont soha korábban nem voltak ezek a viruális számÃtógépek ilyen gyorsak, és ilyen jól integráltak. Teljes képernyÅ‘re téve az ember semmit sem vesz észre a háttérben futó Mac OS X-bÅ‘l, csak egy gyors Windows-t lát. Bármennyire jó is az OS X, a Parallels nélkül kénytelen lennék egy másik PC-t is tartani.
Stabil Bluetooth kapcsolat
Nem tudom mennyire az operációs rendszer érdeme, de a Bluetooth kapcsolat soha nem volt ennyire kényelmes és stabil. Bluetooth egeret használok, a telefonomra Bluetooth kapcsolattal csatlakozok (netezéshez és a telefonkönyv szerkesztéséhez) és gyakorlatilag nincs vele gondom.
Egyszerű winchestercsere
Próbálja meg valaki átmásolni egy 60 GB-os Windows-t tartalmazó merevlemez tartalmát egy 120 GB-osra úgy, hogy közben a Windows-ról megy a rendszer. Bár sosem próbáltam, biztos vagyok benne, hogy lennének gondjaim. A Mac OS X szó nélkül tűri ezeket a tortúrákat, Ãgy mikor nagyobbra cseréltem a géppel adott winchestert, a másolás után a rendszer szó nélkül elindult a nagyobb lemezzel.
Ami nem tetszik
Sajnos ez a lista kicsit hosszabb lesz, mint az előző
Gyakori frissÃtések, hibajavÃtások
A Windows-t leggyakrabban a sok hibajavÃtás miatt kritizálják, és példának a stabil, biztonságos Mac OS X-et emlegetik. Pedig az Apple ugyanúgy havonta adja ki a biztonsági frissÃtéseit az alaprendszerhez és a hozzá szállÃtott alkalmazásokhoz (a legfrissebbet épp most töltötte le, de még halogatom a telepÃtést, mert újra kell majd utána indÃtani a gépet), mint ahogy azt a Microsoft is teszi. EbbÅ‘l a szempontból nincs lényegi különbség. Ez engem nem zavar, Ãgy ezt akár a pozitÃvumok között is felsorolhattam volna, de ha a Windows-t emiatt támadjuk, akkor kezeljük a kérdést itt is hasonlóan.
Az ablakkezelés nagyon primitÃv
A Mac OS X tele van mindenféle animációval és látványos vizuális megoldással, de az ablakkezelés ettÅ‘l még nagyon bugyuta maradt. Legjobban az ablakok kényelmetlen méretezhetÅ‘sége zavar, mivel azokat csak a jobb alsó sarkot megragadva lehet átméretezni. Mac felhasználók kedvéért: a Windows ablakai (kivéve pl. a Safari 3 béta) bármelyik oldaluknál vagy sarkuknál megfogva méretezhetÅ‘k, ami valljuk be, sokkal kényelmesebbé teszi a használatot. A méretezésnél sokáig az is zavart (most is zavar, de már többé kevésbé megszoktam), hogy a méretezÅ‘ fogantyú fölött az egérmutató semmi változást nem mutat, Ãgy nem tudom, hogy az egérgomb lenyomásakor meg fogom-e ragadni a sarkot vagy éppen átváltok a háttérben lévÅ‘ ablakra. Az elsÅ‘ néhány hétben nagyon sokat bosszankodtam ezen.
A kattintható felületek kevés visszajelzést adnak
A méretezÅ‘ sarok nem az egyetlen olyan kattintható felület, ami nem ad igazán visszajelzést a kezelés közben. A kattintás sikerességérÅ‘l nincs elég visszajelzés, de a gomboknál is az zavar a legjobban, hogy nincs feedback arról, hogy a gomb érzékelte a fölötte lévÅ‘ egérmutató jelenlétét (Windows-ban szÃnt vált, vagy vastagabb keretet kap, vagy ilyesmi). Egy tökéletes világban, ez nem is lenne gond, de a Mac OS X alatt gyakran találkozni olyannal, hogy egyértelműen a gombon van a nyÃl hegye, a kattintáskor mégsem nyomódik meg, mert a rendszer szerint az egérmutató még nincs rajta.
Erre a legérdekesebb példa az ablakok felsÅ‘ sávjában lévÅ‘ három szÃnes gumó, amelyek az ablak bezárására, minimalizálására és maximalizálására szolgálnak. Elég az egeret a gumók közelébe vinni, azokban azonnal megjelenik a funkciójukat mutató jelecske. Az, hogy a gombok megváltoztak, elvileg azt is jelenthetné, hogy innentÅ‘l ha kattintok, akkor elérem azt a funkciót, amit az egérmutató alatt, vagy attól néhány pixelre lévÅ‘ gumó reprezentál. Sajnos a rendszer nem Ãgy működik. Kattint az ember, aztán rájön, hogy félre kattintott, ezért elmozgatja 1-2 pixellel az egeret és kattint még egyszer. Persze, hogy a rendszer ezt a gyors módosÃtást dupla kattintásnak érzékeli, ami az ablak felsÅ‘ csÃkjában a minimalizálást aktivizálja. Szóval bezárás vagy maximalizálás helyett most van egy minimalizált ablakunk, amit keresgélhetünk a dokkban. (Ha minimalizálni akartuk volna az ablakot, akkor nem a gumót próbáltuk volna eltalálni, hanem csak duplán kattintottunk volna a felsÅ‘ csÃkra).
Ez a félreérthetÅ‘ kezelÅ‘felület sajnos a rendszer minden pontján megjelenik Ãgy vagy úgy, apró, de annál bosszantóbb kellemetlenségek sorozatát okozva.
Nem tabozható form elemek, nem egységes kezelőfelület
Amióta a MacBookot használom, azóta sokkal többet használom az egeret, mint korábban. Ez már nem is tűnne fel, ha nem kellene néha elindÃtanom a Windows-t. Ott ugyanis azonnal észreveszem, hogy azokat a feladatokat is egérrel oldom meg, amiket korábban 1-2 gyors gombnyomással a billentyűzetrÅ‘l abszolváltam. Ennek pedig sajnos nem az az oka, hogy a MacBookhoz vett Logitech egerem sokkal jobb lenne mint a korábbi (egyébként pont ugyanilyen formájú és tudású volt a korábbi Logitech egerem is), hanem az, hogy a Mac OS X nem rendelkezik azokkal a UI és billenyűzet kombináció konvenciókkal, amiket a Windows-ba már kb. 10 éve beépÃtettek. Emlékszem, hogy anno a lassú 386-os PC-n úgy használtam a CorelDraw program legtöbb ablakát, hogy billentyűzetkombinációval meghÃvtam az ablakot, majd amÃg a gép dolgozott, hogy kitegye a kis dobozt, addig a megfelelÅ‘ gombok lenyomásával beállÃtottam az ablakban lévÅ‘ 6-8 dobozból azt a néhányat, amit akartam, majd megynomtam az entert. Ã?gy mire az ablak megjelent, már lehetett is aktiválni beállÃtott feladatokat. Próbálja ezt valaki megcsinálni a Mac-es programokban. A legtöbb esetben már a feladat indÃtására szolgáló billentyűzetkombináció is hiányzik. Az alkalmazások menüsora nem érhetÅ‘ el az ALT+betű lenyomásával, és az almenükbe sem lehet Ãgy belépni (angol Photoshop korábbi használóinak az ALT+I, majd újra I megvan? nem volt nap, hogy tucatnyiszor ne használjam). UgyanÃgy hiányoznak a megjelenÅ‘ ablakokban lévÅ‘ mezÅ‘khöz vagy egyéb form elemekhez való ugrást megkönnyÃtÅ‘ billentyűzetkombinációk is. Lehet, hogy ezeket néhány programban a fejlesztÅ‘k saját szakállukra megcsinálták, de rendszer szinten egységesen működÅ‘ megoldás nincs. Kár.
Carbon, Cocoa meg még ki tudja mi minden
A kezelÅ‘felületek kuszaságának egyik oka, hogy az elmúlt években az Apple többször is jelentÅ‘sen megváltoztatta az operációs rendszert és a mögötte álló technikákat. A szándék, amivel tette az üdvözlendÅ‘, de több technológia együttes támogatása nem eredményezhet mást, csak kavarodást. Volt ilyen a Windows életében is, mikor a 16 bites alkalmazásokról 32 bitesre álltak át. Biztos mindenki emlékszik azokra a fájlkezelÅ‘ panelekre, amelyek nem tudtak mit kezdeni a 8+3 karakternél hosszabb fájlnevekkel. Ezek azonban lassan kikoptak, a Microsoft pedig megtanulta, hogy nem szabad két évente ilyen mértékű módosÃtásokat bevezetni.
Miben jelentkezik a Mac OS X-ben ez a kuszaság? Szinte mindenben. A Cocoa alkalmazások eltérnek a Carbon alkalmazásoktól a billentyűzetkezeléstÅ‘l kezdve a fontkezelésen át a helyesÃrás ellenÅ‘rzésig. Hogy csak azokat emlÃtsem, amik Ãgy Ãrás közben azonnal az eszembe jutnak. Ami Carbon alatt megy, az valószÃnűleg a Cocoa alkalmazásokban elvérzik, vagy fordÃtva. Carbon alatt (pl. Thunderbird, Firefox) a szoftver kénytelen maga megoldani a helyesÃrás ellenÅ‘rzést, miközben a Cocoa alkalmazásokhoz remek magyar nyelvű helyesÃrás ellenÅ‘rzÅ‘t kÃnál az OS X (mellesleg a rendszer szintű helyesÃrás ellenÅ‘rzést is megemlÃtettem volna a pozitÃvumok között, ha tényleg minden alkalmazásban menne). Windows billentyűzetkiosztást (elsÅ‘sorban az extra karakterekre kell gondolni) imitáló egyedi billentyűzetmeghajtómmal állandó gond bizonyos karakterek bevitele a Carbon alkalmazásokban, miközben a billentyűzet hibátlanul működik a Cocoa alapú programokban.
PPC – Intel
Nem elég, hogy a szoftverek alapját biztosÃtó technikából van kettÅ‘, de még rendszer architektúrából is kénytelenek a fejlesztÅ‘k többet támogatni. Az új Intel processzoros gépek mellett a régi PowerPC processzoros masinák nagy számban ott vannak a felhasználóknál, akik joggal várják, hogy az Apple és a szoftverfejlesztÅ‘k az Å‘ alig 2 éves gépeiket is támogassák. Ã?gyhát minden új szoftver két bináris állománnyal érkezik, a futtató rendszer pedig eldönti, hogy melyiket tudja használni. Mondanom sem kell, hogy ez nincs jótékony hatással a szoftverek méretére. A régi programok természetesen többnyire használhatók az Inteles gépeken, ám azokat egy Rosetta nevű futtató környezet kezeli (egyébként teljesen láthatatlan módon), aminek a hatásfoka valószÃnűleg a Windows-t kezelÅ‘ Parallels-nél is rosszabb. A régi programok (pl. Microsoft Office, illetve a Photoshop CS3 elÅ‘tti verziói) tehát lassabbak és sokkal több memóriát igényelnek, mint azok, amiket Intel processzorra is lefordÃtottak.
Alkalmazás ablakának aktiválása egy külön kattintás
Ha a Windows XP-n van két ablakom egymás fölött, egyik a másikhoz képest kicsit elcsúsztatva, akkor egy az alsó ablakban lévÅ‘ gombra kattintva egy kattintással elÅ‘térbe hozható az ablak és megnyomható a gomb. Ez a Mac OS X alatt két kattintás. Lehet, hogy szÅ‘rszálhasogató vagyok, de ha egyszer valamit egy kattintással is meg lehet oldani, akkor miért kell nekem kétszer annyit tennem ugyanazért az eredményért? Merthát megoldható, hiszen a Finder (a Mac OS X fájlkezelÅ‘je) a két kattintásos szabály alól kivétel. A Finder ablak tartalma a háttérben is egy kattintással elérhetÅ‘. De a legjobb lenne, ha ezt mindenki úgy állÃtaná be, ahogy akarja.
Billentyűzetváltás
Már nem emlékszem tisztán a részletekre, és a mostani rendszerem sem szeretném szétbarmolni a cikk kedvéért, de nagyon sokat szenvedtem a billentyűzetkiosztással. Olyan kiosztást kerestem, ami nem kényszerÃtett arra, hogy megtanuljam az olyan mindennap használt karakterek új helyét, mint a < > { } [ ] & @ #. Természetesen találtam is megfelelÅ‘t, gyártani is tudtam már ilyet, de a Mac OS X ezeket csak másodlagos kiosztásnak fogadja el, és csak valamelyik alapértelmezett gyári billentyűzetkiosztással együtt használhatók. Alapértelmezettnek az egyszerűség okán az ember az angolt használja (lehetne francia vagy más egzotikus is, de talán az angol a legjobb), azon viszont még az abc néhány karaktere is más helyen van. AmÃg látja az ember, addig ez nem gond, mert ahogy y helyett z kerül a képernyÅ‘re már váltok is, viszont a jelszó mezÅ‘knél ez csak sikertelen próbálkozások sorozata után derül ki. Pedig a rendszer fÅ‘leg az ilyen mezÅ‘knél állÃtja át látszólag véletlenszerűen a kiosztást az alapértelmezett beállÃtásra (ami természetesen nem a nekem megfelelÅ‘).
Ékezetes betűk kezelése nem egységes
A mai napig nem tudom megoldani, hogy a Thunderbird-bÅ‘l (Carbon), a Times New Roman betűvel szedett leveleim helyes Å‘ betűkkel kerüljenek nyomtatáskor a papÃrra. Minden Å‘ betűt Helvetica Å‘-vel helyettesÃt a rendszer, ami valljuk be, nem a legjobb megoldás. Pedig a rendszerben lévÅ‘ Times New Roman betű megfelelÅ‘, más programok tudják használni. Ezt a problémát a Windows sok éve megoldotta.
Nyomtató driverek
Lehet, hogy csak én vagyok ilyen peches, de a két nyomtatónk közül az egyiket (tehát 50%) a Mac OS X nem támogatja. Ez az otthoni / kis irodai Panasonic nyomtató amiatt nÅ‘tt a szÃvünkhöz, mert alacsony ára ellenére képes a papÃr mindkét oldalára nyomtatni. Persze csak Windows alatt. Mert Mac OS X driver nincs hozzá. Mi a megoldás? Erre megint nem emlékszem pontosan, de egy HP driver és egy kis buherálás (fórumos segÃtséggel) után végülis tudok kétoldalasan nyomtatni a MacBook-ról is. Viszont nem tudom, hogy egy számÃtástechnikában kevésbé járatos felhasználó az ilyen problémákat hogy tudja megoldani.
Nincs használható office szoftver
Furcsán hangzik, de Ãgy van. Az Apple iWorks csomagja látványos, de nem helyettesÃti az Office-t. A Mac-re Ãrt Microsoft Office 2004 csak félig meddig kompatibilis a Windows-os testvérével, ráadásul Rosettás, Ãgy lassú és sok memóriát igényel. Az Open Office nem natÃv Mac projekt (néhány hete kezdtek el a támogatásán dolgozni), Ãgy X11 futtató környezet kell hozzá (elég zavaró, ráadásul a font és a nyomtató használat még a fentebb leÃrtaknál is bonyolultabbá válik). Az Open Office lelkes Mac felhasználók által portolt Mac-es verziója a Neo Office áll a legközelebb a helyes megoldáshoz, de tetű lassú és tele van buta hibákkal (pl. mindegy, hogy nyomtatásnál hány példányt kérek, úgyis csak egyet kapok). Ennek ellenére ez a cikk is Neo Office-ban készül, mert egyszerűen nincs jobb.
Szinkronizálás
A MacBook beszerzése elÅ‘tt valamiért abban a hitben éltem, hogy az iSync a világ legjobb szinkronizációs központja, és úgy oldja meg az eszközök közti adatcserét, hogy észre sem veszem. Gyorsan rá kellett jönnöm, hogy nagyon messze járok az igazságtól. Az iSync max az Apple saját termékeivel (iPod, .Mac, stb.) képes jól szinkronizálni, mással nem. A Palm m505-ös kéziszámÃtógépemhez kénytelen voltam megvenni a The Missing Sync programot, mert a Palm ingyenes szinkronizációs modulja képtelen volt ellátni a feladatát (valahogy az iSync-en keresztül kellett volna mennie). Nokia telefonommal szintén nem voltam túl szerencsés, mert a Nokia a Mac OS X alá nem biztosÃtja a Windows-on megismert remek ingyenes szoftvereket. Ezek hiányát a szlovák (persze angol kezelÅ‘felülettel) Phone Director szoftverrel pótoltam, ami ugyan pénzes, de legalább szépen teszi a dolgát. Windows-os kéziszámÃtógéphez nem is próbáltam szinkronizálni, de a fórumokból úgy tűnik, hogy ahhoz a The Missing Sync egy másik verziójára lenne szükségem. Remek.
Szinkronizálás 2.
Valaki mondja meg legyen kedves, hogy mit csinál a SyncServer processz, mikor órákon keresztül 100%-on hajta a processzor egyik magját, látszólag teljesen eredmény nélkül? Mert minden rendszerfagyás után, illetve más megjósolhatatlan időpontokban nekilendül és dolgozik. Ha lelövöm, akkor 10-20 perc múlva újrakezdi. Ilyenkor az egyetlen megoldás, ha hagyom végig dolgozni. Ha nem tekerné fel a hűtő ventilátort teljes fordulatszámra, akkor nem is zavarna, de nem szeretek zajban dolgozni.
Fagyások
Csatlakoztass egy külsÅ‘ monitort a MacBookhoz. Suspendeld (csukd le a fedelét), húzd ki a külsÅ‘ monitort, majd ébreszd fel a gépet. Bár nem próbáltam más Mac-en, de gyanÃtom nem az enyém az egyetlen, ami minden ilyen műveletsor után néhány percen belül lefagy és újraindÃtást kér. A hibát már jeleztem az Apple bug report oldalán, de az eddigi frissÃtések nem tartalmazták a megoldást.Úgy tűnik, hogy a bejegyzés megjelenésével egyidÅ‘ben kiadott javÃtás megoldotta ezt a problémát.
Néha elgondolkodik
Előfordul, hogy ha több program fut egyszerre, akkor néha elgondolkodik és 1-2 percig nem reagál semmire. Mikor magához tér, akkor próbál minden addigi egérkattintásomat és billentyűleütésemet a lehető leggyorsabban végrehajtani, ami 1-2 perc késlekedéssel inkább zavaró, mint hasznos. Nem tudom mi okozza ezeket, de 2 GB RAM mellett memóriahiányra nem gyanakodnék.
BT egér elveszti a gombjait
Egészen mostanáig azt hittem, hogy az alábbi probláma az én rendszerem egyedi hibája. Előfordul ugyanis látszólag véletlenszerű gyakorisággal, hogy a Logitech Bluetooth egerem gombjai megszűnnek funkcionálni. Az egérmutató mozgatható, de hiába nyomogatom a gombokat, nem történik semmi. Egeret kikapcsolni, majd újra be, és megy minden gond nélkül. Viszont a napokban egy olyan blog bejegyzésre bukkantam, ahol valaki ugyanerre a problémára panaszkodott, viszont ő az Apple Bluetooth-os Mighty Mouse-át használta. Ezzel a problémával, mivel nem túl gyakori, együtt tudok élni.
Több monitoros rendszerek
Több képernyÅ‘s konfigurációnál a menü csÃk mindig a fÅ‘ képernyÅ‘ tetején jelenik meg, ami a másodlagos kijelzÅ‘re tett programoknál nem túl szerencsés. Ráadásul a programok nagy része nincs okosan felkészÃtve a több monitoros konfigurációkra, Ãgy nem tudják rendesen lekezelni a külsÅ‘ monitorok elvesztését (pl. ha a Photoshopban egy eszköztár vagy beállÃtó ablak a külsÅ‘ monitorra van téve, akkor a monitor kihúzása után az eszköztár nem kerül át a megmaradt képernyÅ‘re, Ãgy mindaddig elérhetetlen, amÃg a külsÅ‘ monitort vissza nem tesszük).
További érdekesség, hogy a második monitorra tett programok egy része a helyzetérzékeny menüjeit a fÅ‘ monitoron jelenÃti meg. Ilyen pl. a Firefox is.
Rejtett fájlok a külső lemezeken
Értem, hogy a Mac OS egyik sajátossága, hogy a fájlokhoz és mappákhoz rejtett fájlként extra információkat ment. Biztos jó ez valamire, bár ezek mindig is megnehezÃtették a más rendszerekkel való átjárhatóságot. Most, a hálózatok, külsÅ‘ meghajtók és memóriakártyák világában viszont már igazán terhes kezd lenni ez a különlegesség. Miért kell teleszemetelnie a gépemnek az irodai Linux szervert, mikor a többiek Windows-os gépei úgysem tudnak mit kezdeni az extra fájlokkal (ezek kimondottan zavarják a Windows-os felhasználókat). Jó lenne, ha a külsÅ‘ (nem Mac fájlrendszert használó) lemezeken ez a funkció kikapcsolható lenne. (Ha valaki esetleg tudja a megoldást, akkor ne habozzon megosztani velünk).
A bejegyzés sorozat utolsó részében összegzem az élményeimet, és választ adok arra kérdésre, hogy vennék-e újra MacBook-ot, ha mindezeket előre tudom.
2007. July 4. at 11:11 pm
“Admin jelszó kritikus műveletek elÅ‘tt
Nem tudom a Windows Vista mivel nyújt nagyobb védelmet a rosszindulatú szoftverekkel szemben, mint a Windows XP”
Vista pont igy mukodik, ha a bejelentkezett felhasznalo limitalt jogokkal rendelkezik. Admin eseten csak egy figyelmezteto dialogot dob fel olyan muveletek eseten amihez admin jogok szuksegesek, persze ez sem egy egyszeru dialog, annal komolyabb cucc.