Lineáris elektromágneses motorok a fókuszmeghajtásban

Szakdolgozat címnek is beillene a bejegyzésünknek adott cím, pedig csupán egy érdekes technológiai blogposztot ajánlunk benne, ami nem is olyan nagyon komoly mélységű, mégis, igen hasznos rálátást ad a lineáris motorokra. Nem mind arany, ami fénylik?

Az autofókusz megjelenésével természetes igény generálódott a fókuszmeghajtás megoldásának kérdésére. A legelső autofókuszos objektívek DC motort alkalmaztak, amelyek egyszerűek, olcsóak, és ennek következében pontatlanok is. Igaz, akkortájt a filmes fotózásban valószínűleg senkinek sem tűnt fel, hogy valami nem tűéles, amíg ki le nem nagyította 60×40 cm-es méretre. De persze ilyen kevés volt. Később aztán jöttek az ultrahang frekvenciás, pontosabb meghajtások. A Canon féle USM (Ultra Sonic Motor) is kétféle típusban létezik, az egyszerűbb és olcsóbb mikro USM-et az amatőr objektívekben, a valóban precíz és nagy nyomatékű gyűrűs USM-et a komolyabb fél-profi vagy profi objektívek kapták. A Canon a Dual Pixel CMOS AF bevezetésével egy időben jelentette meg a léptetőmotoros meghajtást, amely pontos és gyors, mint az USM, de a LiveView módban működő kontraszt alapú élességállításhoz sokkal inkább alkalmas. A Sony és a Fujifilm azonban egy kicsit más irányba indultak. Ők a lineáris elektromágneses motorra esküsznek, amelyekről szintén igen szépeket írnak, úgy mint fogaskerekek nélküli működés, csendes és gyors AF. De vajon tényleg ennyire jó a helyzet? Ennek próbált utánajárni Roger Cicala, az objektívek bérbeadásával és szervizelésével foglalkozó Lensrentals.com alapítója és tulajdonosa. Cikkében megtudhatjuk, hogy a lineáris motorok nem minden esetben tűnnek jó megoldásnak, pontosabban a motor és az elv jó, de a megvalósítás néha csapnivaló. Sűrűn találkoznak ugyanis egyes lineáris motoros objektívekkel, ahol a fókuszcsoportot tartó műanyag házat csupán egyszerű ragasztó tartja a motor előre-hátra mozgó elemén. Ilyen a Sony FE 55mm f/1,8 és az FE 24-70mm f/4, amelyből már jó párat kellett javítaniuk AF meghajtás hibával (az a bizonyos ragasztó volt a ludas).

A Fujifilm az 55-200 mm-es objektívében és a Sony a 70-200mm f/4 modelljében dupla lineáris motort alkalmaz, ezek nagyobb nyomatékúak és a mechanikai kialakításuk is strapabíróbbnak mutatkozik. A dupla lineáris motoros változat hasonló felépítésű, mint az egy lineáris motort tartalmazó objektív motorja, de egyetlen felület helyett több ponton rögzítették a fókuszcsoportot a motor mozgó eleméhez. Nem is sűrűn fordul meg náluk AF hibás darab. Ennél több, három lineáris motort csak a Fujifilm alkalmaz, 50-140mm f/2,8-as objektívében, illetve négyet a 90mm-es makrójában. A témáról részletesebben a forrásként szolgáló Lensrentals.com oldalon lehet olvasni: https://www.lensrentals.com/blog/2016/04/a-look-at-electromagnetic-focusing/

Hozzászólások

hozzászólás